Kép: Kétnyelvű Dél-Szlovákia/Facebook

A napokban egy kétnyelvűsített útjelző tábla jelent meg a csallóközi Bacsfán, melynek kétnyelvűsítését a Kényelvű Dél-Szlovákia mozgalom nem vállalta magára, de támogatva az akciót megosztotta a Facebook-oldalán, mely bejegyzés tudomásunk szerint több mint 100 000 embert ért el. Tegnap Pellegrini miniszterelnök felháborodott bejegyzésében provokációnak nevezte az akciót, de a bejegyzést később törölte.

„Hihetetlen, hogy abban az időszakban, amikor a szlovák kormány válságból válságba tántorog, a miniszterelnök legnagyobb problémája a magyar feliratok eltüntetése. Ráadásul, mint azt tudjuk,

az utóbbi időben több magyar helységnévtáblát is megrongáltak, ami ellen sem a miniszterelnök, sem az állam más képviselője nem tiltakozott. Ez a kettős mérce jól mutatja a szlovák nemzetállam logikáját.

Itt az ideje, hogy a vasúti kétnyelvűség után a közlekedési táblák magyar feliratainak ügyében is előrelépés történjen. Ezért sajtónyilatkozatban arra kértük a Híd pártot, hogy álljon ki a kormányban közösségünkért, szólaljon fel Peter Pellegrini megnyilvánulása ellen, és valósítsa meg a közlekedési táblák kétnyelvűségét. A közlekedési miniszter ezt saját hatáskörben kezdeményezheti” – mondta portálunknak Kovács Balázs, a mozgalom egyik vezetője.

Én tegnap értesültem a bejegyzésről: az egyik barátom mutatta a telefonját, melyen éppen Peter Pellegrini rajongói oldalán látható a Bacsfán lévő, napokban kétnyelvűsített útjelző tábla, ezzel a megosztási szöveggel:

Ma üzenetet kaptam egy sofőrtől ezzel a fotóval. Azonnal felkértem a közlekedésügyi minisztert (Érsek Árpád), hogy intézkedjen a javítás ügyében. Nem tűrök el ilyesmit, és nem engedem meg, hogy ilyen törvénysértést kövessenek el, s ezzel provokáljanak bennünket.

Provokáljanak bennünket… visszhangzik bennem ez a két szó, amikor újra és újra elolvasom a nyilatkozatot. Ugyebár két lehetőség van.
Első: Pellegrini miniszterelnök úr annyira sötét, hogy nem jön rá magától, hogy nem éppen szerencsés dolog provokációnak nevezni a magyar feliratot egy olyan vidéken, ahol a lakosságnak átlagban 80-90 százaléka magyar, főleg nem akkor, mikor pár órával a bejegyzés előtt Magyarország miniszterelnökével nevetgélt, parolázott és értett egyet a migráció témájában és sok más, a két ország kapcsolata szempontjából fontos kérdésben, ami egyébként dicséretes.

Van egy másik lehetőség is, ez viszont már rafináltságra utalna: nagyon kellemetlen volt számára, hogy miután a szlovák parlament – nagyon helyesen – nemet mondott a migrációról szóló globális ENSZ-megállapodásra, Miroslav Lajčák lemondott a külügyminiszteri posztjáról, ezért egy pár percig fennhagyott bejegyzést létrehozva témát adott a médiának.

Jelzem, bármelyik verzió is igaz, valószínűleg súgtak neki. Viszont érvényes az is, hogy mindenképpen gyalázatos, amit tett. Ha őszintén felháborodott, akkor azért, mert akkor kibújt a szög a zsákból:

a sok semmitmondó, barátkozós nyilatkozat ellenére egy ilyen helyzetben képes nekimenni a magyar nyelvnek, s ezzel együtt a felvidéki magyarságnak.

Ha csak takaródzott a bejegyzéssel, hogy elterelje a figyelmet Lajčák lemondásáról, akkor viszont azért baj, hogy így tett, mert a magyar nyelvért küzdő aktivisták munkáját előtte annyira se méltatta, hogy foglalkozzon vele (közel egy hete kinn vannak a matricák), vagy hogy érdemben kommentálja, viszont arra jó volt az eset, hogy elterelje vele a figyelmet, ráadásul ilyen elutasító módon.

Ezek alapján biztosak lehetünk abban, hogy sok víznek kell még lefolynia a Dunán ahhoz, hogy az ilyen smeresek megértsék, miről is szól a vizuális kétnyelvűség: nem arról, hogy ne értenénk meg, hogy mi van a táblán, hanem arról, hogy

ha feltételezzük, hogy egy uniós tagországnak minden polgára egyenlő, akkor a nyelveik is egyenlőek, bárminek is hívják ezt az országot, és főleg olyan területen igaz ez, ahol a magyarok élnek többségben.

Ó Katalónia, Dél-Tirol, Baszkföld, egyszer mi is csatlakozunk hozzátok…!