November 22-én, csütörtökön délután folytatódott a Kisebbségi Jogvédő Intézet által szervezett „Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében” című konferencia Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dísztermében.
A délutáni blokk első előadója Varga Zs. András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, prodékán volt, aki a „Szuverenitás, identitás és autonómiák a magyar közjogban” címmel tartotta meg előadását, amelyben a többségi nemzet és a jog kapcsolatára tért ki részletesebben. Hangsúlyozta:
„A jog mindig kapcsolódik valamilyen formában a nemzethez. Ez a kapcsolódás elválaszthatatlan, még akkor is, ha nem veszünk róla tudomást.”
Előadásában rámutatott arra, hogy milyen szintű jogi védelem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy nemzet létezzen – kell-e ehhez közjog, vagy bármilyen más eszközzel tudjuk-e azt biztosítani. A szuverenitást az autonómia nem veszélyezteti, és ez jogokkal igazolható.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott előadásában arra kereste a választ, hogy mennyire szolidáris ez az Európa az őshonos kisebbségeivel? „Minden kisebbségi jog egy tágabb keret, amin belül nekünk meg kell találnunk azt a lehetőséget, hogy az autonómia megvalósítható legyen” – kezdte előadását, majd kitért az egyes, legfontosabb jelentésekre.
A Gross-jelentéssel kapcsolatban elmondta, hogy ez volt az egyetlen jelentés, amely használja az autonómia fogalmát, illetve foglalkozik azzal. Rámutat arra, hogy a legtöbb európai államban élnek olyan közösségek, amelyek a többség identitásától eltérő identitással rendelkeznek.
A jelentés magába foglalja, hogy az államoknak meg kell előzniük a konfliktusok kialakulását, úgy, hogy olyan rugalmas megoldásokat dolgoznak ki, amelyek megfelelnek a közösségek elvárásainak. Ilyen megoldásnak tekinti az autonómiát.
Szól az önrendelkezés jogáról, a kulturális és nyelvi jogok gyakorlásáról, valamint arról, hogy az autonómia – mint megoldás – nem jelent veszélyt az állam egységére.
Szili Katalin rámutatott Hoffmann Rózsa jelentésére is, amely a regionális és kisebbségi nyelvek védelmével és támogatásával foglalkozik. A jelentés komoly hangsúlyt helyez az identitás megőrzése szempontjából kiemelkedő fontossággal bíró oktatás kérdéseire, az anyanyelven való tanulás biztosítására, kitér a Nyelvi Charta kötelező betartására, továbbá kimondja, hogy forrásokat kell biztosítani az anyanyelvi oktatásra. A jelentés előremutató kezdeményezéseket is tartalmaz. Hoffmann Rózsa arra is kitért, hogy az ajánlásokban javaslatot tettek egy díj létrehozására is, amelyet azon országok kaphatnak meg, amelyek a regionális és kisebbségi nyelvek használatát aktívan segítik és népszerűsítik.
Az Európai Parlament plénuma 2018. február 7-i ülésén fogadta el a Csáky Pál európai parlamenti képviselő által kezdeményezett és kidolgozott „A kisebbségek védelme és hátrányos megkülönböztetésük tiltása az EU tagállamaiban” című határozatot,
amely komoly mérföldkövet jelent a történelemben, ugyanis először került határozatba az „őshonos kisebbség” megjelölés, az őshonos kisebbségek jogainak védelme. A dokumentumban az Európai Unió egyértelműséggel állapítja meg felelősségét az őshonos nemzeti kisebbségvédelem területén, javasolja a jogi keretek javítását, valamint, hogy az Európai Unió egy éven belül vizsgálja felül a tagországi helyzetet.
Nagy József EP-képviselő kisebbségjogi jelentésével kapcsolatban elmondta, a jelentés kimondja, hogy szükség van a kisebbségvédelemre vonatkozó uniós minimum keretre, a rendszeres jelentéstételre, részcélok megfogalmazására, a bevált gyakorlatok bemutatására.
„A mai szabályozásnak csak egy pozitívuma van: az emberi jogok deklarálása és rendszere”
– fogalmazott Szili Katalin. Negatívumként említette, hogy nincs pontos definíció, nincs közösségi védelem, nincs az Uniónak sem hatásköre, sem implementációs kontrollja. A miniszterelnöki megbízott vázolta az őshonos és a bevándorló kisebbségek közti különbségeket is.
Végezetül megfogalmazta a legfontosabb feladatokat, melyek a következők:
1. Nemzetközi intézményrendszer tematizálása
2. Jogsérelmek, jogfosztások eseteinek bemutatása, peresítése
3. EU-s hatáskörbe vonás
4. Tagállami ellenállás minimalizálása
5. Őshonos kisebbségek definiálása
6. Kötelező erejű szabály alkotása – többletjogok, intézmények, európai egységes szabályozásra lenne szükség
A délutáni blokkban a Kisebbségi Jogvédő Intézet néhány partnerének beszámolójára is sor került.
Elsőként Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető igazgatója mutatta be szervezetüket. Elmondta, hogy a CEMO 2007-ben alakult Marosvásárhelyen – ott, ahol a legnagyobb romániai magyar közösség él. Független jogvédő és jogfejlesztő civil szervezetként működnek. Románia törvényi hátterét „kifejezetten jó”-nak nevezte, majd hozzátette, hogy
Románia előszeretettel ratifikálta azokat a törvényeket, amelyek a kisebbségek számára további többletjogokat, lehetőségeket biztosítanak.
Ennek vannak azért hátulütői is, például, hogy alkalmazásuk gyenge, sok a hiányosság. A román döntéshozók trükkjeként emelte ki, hogy a nagyon jól festő törvényi lehetőségeket rendeletekkel korlátozzák. A kisebbségi jogok területén tehát inkább visszalépés van, mint előrelépés.
Bethlendi András ügyvéd az Advocacy Group for Freedom of Identity kolozsvári jogvédő szervezet alapító tagjaként érkezett a konferenciára. Előadását a Nyelvi Charta és a Keretegyezmény romániai betartásáról készült szakértői és tanácsadói jelentések összehasonlító elemzésének szentelte. Fő célja az összehasonlítás volt – főleg, hogy miben térnek el egymástól, valamint, hogy ezek a jelentések a későbbiekben mennyire alkalmasak arra, hogy esetlegesen majd lobbitevékenység alapját képezzék. Kollégája, Illyés Zsolt ügyvéd az Apáczai Csere János Elméleti Líceum Képzőművészeti Osztályáról, illetve a Líceum bírósági ügyéről tartott előadást az érdeklődők számára.
Az „erdélyi blokk” után Imre Miklós, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar Közjogi Intézetének vezetője és Korom Ágoston, az NKE ÁKK tanársegéde a Kárpát-medencei ingatlankárpótlással kapcsolatos tapasztalatokat ismertette – különös tekintettel a szlovák kárpótlási törvényre és az erdélyi restitúciós folyamatokra. Felvázolták, hogy a szlovák kárpótlási törvény kifejezetten uniós jogot sértő rendeleteket tartalmaz, amikor kizárja az állampolgársággal és állandó lakóhellyel nem rendelkezőket, ezáltal megakadályozva a tőke szabad áramlását. Románia esetében nem a konkrét jogszabályi rendelkezés sérti az uniós jogot, hanem a gyakorlat, amelyet az adott tagállam intézményei folytatnak.
