Újabb neves rimaszombati művész tért haza, hacsak egy kiállítás erejéig is, ezúttal ifj. Sándy Gyula építész, aki hosszú élete során számos nevezetes épülettel gazdagította Magyarországot, de születése révén Gömörbe is hazajárt, s itt hagyta a névjegyét.
Sándy Gyula 1868-ban Eperjesen látta meg a napvilágot festőművész apja, id. Sándy Gyula (1827-1894) gyermekeként. Apai nagybátyja volt Ferenczy József sárospataki református esperes, illetve Ferenczy István, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alakja is, akik jelentős hatást gyakoroltak egész családjukra, így a Sándyékra is.
Édesapja gyűjteményes tárlatát pár évvel ezelőtt már láthattuk a Gömör–Kishonti Múzeumban, amikor is unokája, Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész id. Sándy két portréját is a múzeumnak ajándékozta, amely a festőművész alig hároméves fiát ábrázolja.
Ifj. Sándy már a budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányai során az állandó Országház építőirodában dolgozhatott, mégpedig az Országházat megálmodó Steindl Imre mellett.
Mesterei Schnédár János, Steindl Imre és Pecz Samu voltak, s tanulmányai befejeztét követően Pecz Samu oldalán részt vett a Központi Vásárcsarnok és a Szilágyi Dezső téri református templom építésében. E munkája mellett tervezte a hódmezővásárhelyi Református Főgimnáziumot, amit a dél-alföldi kisvárosban később további öt épület követett. 1899-től a Felső Ipariskola rendes tanáraként ténykedett, majd 1914-ben műegyetemi tanárrá választották. Tervezői pályája alatt több alkalommal dolgozott együtt barátjával, a szintén 150 éve született Foerk Ernővel.
Ahogy már említettük, családjának köszönhetően Sándyt erős szálak fűzték Rimaszombathoz, egyik legelső építészi munkája pedig szintén a gömöri városhoz köthető.
Korai megbízatásként alakította át lakóházzá a dédanyja, Jánosdeák Andrásné tulajdonába tartozó, (az egykori Koháry, ma Hviezdoslav utca 10-es szám alatti) gazdasági melléképületet. Sándy nevéhez köthető továbbá a helyi református templom tornyának átépítése is, s az ő tervei alapján jött létre a templom oldalában 1909-ben elhelyezett Ferenczy-kripta.
Sándy számos nemzetközi tervpályázaton szerepelt, melyeken több terve is sikert aratott, így például a zágrábi jelzálog és hitelbank, a genfi népszövetségi palota és a hágai békepalota terve is.
Épületeinél – német mintára – előszeretettel alkalmazta a tégla -és kőarchitektúrát, de a népi építészet hatására gyakorta használt díszesen faragott faelemeket is.
Nevezetes épületei közé tartozik a Széll Kálmán téri postapalota épülete, ahogy Magyarország számos evangélikus temploma, így Egerben, Budafokon, Rákoshegyen, Kaposváron, Székesfehérváron, Kispesten vagy Pestújhelyen. Szívesen tervezett korcsolyapályákat (például Kassán), sőt ez utóbbi helyen a nevéhez fűződik az Uránia mozi megtervezése is.
A második világháborúban, Budapest ostromakor találat érte a házát, melyben terveinek, fényképeinek jelentős része dolgozószobájával együtt megsemmisült. Égi üzenetként értelmezte azt, mikor a romok eltakarításakor, egy kidőlt ajtólap alá szorulva megtalálta körzőkészletét, így munkáját a háború után is folytatta.
Amerikába disszidált lánya számára kezdte el írni emlékiratait, melyben aprólékosan írt családjáról, munkájáról, mestereiről, utazásairól, a korabeli Budapest városrendezési kérdéseiről, első megvalósult terveiről,
ez azonban az alig egy hónappal a 85. születésnapja előtt bekövetkezett halála miatt befejezetlen maradt.
A művész születésének 150. évfordulója alkalmából a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ szervezésében Napsugaras tornyok címen valósult meg az emlékkiállítás, mely tervrajzokon, dokumentumokon és fényképeken keresztül dokumentálja Sándy művészeti tevékenységét.
A tárlatot – amelyet az idén októberben Budapesten mutattak be –, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramjának keretén belül a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, Bodó Péter művészettörténész (Magyar Nemzeti Galéria) állította össze és Bélavári Krisztinának (Magyar Építészeti Múzeum), a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas fotósának képei illusztrálják.
A kétnyelvű kiállítás – amelynek rimaszombati kurátora Kolár Angelika –, 2019 március 29-ig látogatható.
