A január 25-i pálforduló Saul megtérésére, azaz hitének gyökeres megváltozására emlékeztet. A Biblia szerint Pált a tizenharmadik apostolként tisztelik. Az Újszövetség Az apostolok cselekedetei című könyve szerint a későbbi Szent Pál Jézus születése után néhány évvel Saul néven látta meg a napvilágot, a mai Törökország területén lévő, kis-ázsiai Tarzusz (Tarsus) városában.
Rabbinak és sátorkészítőnek tanult, és a farizeusok, azaz a zsidó törvények és előírások megtartásához mereven ragaszkodó szekta követője lett. A Biblia szerint Jézus elítélte a farizeusok gőgös magatartását, így a szó átvitt értelemben a képmutató, álszent emberek jelzője. Saul később részt vett a keresztények üldözésében, és épp Jeruzsálemből Damaszkuszba indult, hogy az ottani keresztényeket, a keresztre feszített Jézus követőit foglyul ejtse és Jeruzsálembe vigye, amikor az úton összeesett, majd megjelent neki Jézus és megkérdezte tőle: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?“ Ekkor Saul hirtelen elvesztette, majd néhány nap múlva visszanyerte a látását. A bibliai csodákat természettudományos úton magyarázók szerint Saul epilepsziás rohamot kapott küldetése során.
Innen ered a „damaszkuszi út“ kifejezésünk is, ami ugyancsak a nézetek gyökeres megváltoztatására utal. Keresztény szempontból azonban még többet jelent, azt, hogy mindenkinek megadatik a szükséges kegyelem, hogy végigmehet a lelki változás útján – ez a megtérés. De sok „Pállá” váló épp a legfontosabb mozzanatot hagyja ki: azt, hogy mindent be kell vallani: szembenézni, vállalni, újrakezdeni, nem letagadni, hanem radikálisan újrakezdeni. Így tette ezt Pál is, mivel hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték a megtérését. Hiteles változásának egyetlen feltétele volt: mindent bevallani. „Igen, Saul voltam, de Pál lettem” – vallotta.
A Szentírás keresztény értelmezésben tehát nem azt mondja, tanítja, hogy aki egyszer rossz volt, az mindvégig rossz is marad. Sőt: Ezékiel könyvében már benne van, hogy Isten aszerint ítéli meg az egyes embert, hogy az milyenné válik.
Jézus szavai és a csodás gyógyulás hatására tehát Saul megtért, és keresztény tanokat kezdett hirdetni. A Jézus követőit, a keresztényeket ádázul üldöző Saulusból Jézus tanait hirdető Paulus, azaz Pál lett. A később vértanúhalált halt és szentté avatott Pál eredeti nevének jelentése kért, kiesdeklett, a felvett neve pedig a latin paul(l)us kicsi, kevés szóból származik. „Kicsinysége” ellenére ő lett a keresztény egyház eszméinek egyik legnagyobb, legjelentősebb terjesztője.
Pál apostol jó tollú író is volt. Az Újszövetségben tizennégy levelet tulajdonítanak neki. Emellett nyelvtudása és szónoki képességei arra is alkalmassá tették, hogy széles tömegeket nyerjen meg a kereszténység ügyének. Ezért is nevezték a népek apostolának (Apostolus gentium). Egészen különböző foglalkozásoknak a védőszentje: az újságíróké, a kosárfonóké, a kötélgyártóké és a köszörűsöké. A hívők imájukban esőt és bő termést is kérnek tőle.
A január 25-i pálforduló elsősorban Saul, azaz Pál megtérésére, hitének megfordulására emlékeztet. Mivel Pál nézetei hirtelen gyökeresen megváltoztak, a pálfordulás kifejezést főként akkor használjuk, ha valaki váratlanul az addig vallott eszméinek az ellenkezőjét kezdi hirdetni. Ám ha valaki ezt az irányváltást egymás után többször is gyakorolja, akkor már inkább köpönyegforgatónak nevezhető. Ez utóbbi szó egy szólás alapján keletkezett.
Arra fordítja a köpönyeget, ahonnan a szél fúj, mondják arra, aki jellemtelen ember módjára változtatja nézeteit. Maga a szólás német eredetű, ám a köpönyegforgató kifejezés már magyar fejlemény.
A népi hiedelmek azt tükrözik, hogy ehhez a naphoz nemcsak a nézetek, hanem a sors megfordulását is kapcsolták. A tizenharmadik, lefejezett apostol neve napjához elsősorban halállal kapcsolatos hiedelmek kötődtek. Ezen a napon több helyen haláljósló tollas pogácsát sütöttek. Minden egyes családtagnak szaggattak egy pogácsát, melybe libatollat tűztek. Ha valakinek megégett a tolla a kemencében, arra a következő évben a hiedelem szerint halál várt.
Az időjárás hirtelen, gyökeres megváltozását, megfordulását is várták régebben a tél közepét jelző Pál napján. Pál jeget tör, vagy csinál, tartották. Ha aznap szép, napos idő volt, úgy vélték, még sokáig tart a hideg, téli idő. Ám ha ezen a napon köd borította a tájat, akkor a legrosszabbra számítottak: „Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel. Ha felleges vagy ködös, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon.” A „hirtelen halál” régen főként a járványokat jelentette, a pestist, a döghalált.
E nap időjárásáról a termésre, a gazdaság kilátásaira is következtetett régen a falu népe. „Pálforduló hogyha tiszta, / bőven terem mező s puszta./ Pálforduló hogyha nedves, / lesz a kenyér nagyon kedves.” A jó idő jó termést jelent, a köd a jószág pusztulását, a szélvihar háborút, tartották. A régi paraszti gazdaságokban szigorúan be kellett osztani a télire eltett eleséget, mert a tél vége gyakran nélkülözést hozott, s a tavasz közeledése, a természet ébredése jelentette a reményt a túlélésre. Ezért számon tartották a tél fordulópontját, amely a néphagyomány szerint Szent Pál megtérésének ünnepére esik.
A pálforduló időjárásjósló szerepét a régi kalendáriumok is kiemelik, a négyszáz évvel ezelőtti Csízióban például a következőket találjuk: „Mikor fénylik Szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent.“
A Kapolyról származó mondást is Pál napjához kapcsolják, bár általánosabb tartalmú: „Januári meleg esső | okoz néköd szük esztendőt.” Pogányszentpéteren a pálforduláshoz a „fele kenyér, fele széna, fele fa” fogalmak is kapcsolódnak: ha a télire eltett élelemnek megvolt még a fele, akkor a család és a jószág már kitelelt. Balatonendréden ezt rigmusban is kifejezték: „Pál fordulása, fél tél elmulása.”
Pálfordulókor Lábodon, Göllében rostát fordítottak: ollót dugtak bele, két asszony fogta a fogantyúját, közben ezt mondták: „Szent Péter és Szent Pál, mondd meg, férjhez megy-e ez a lány a télen!” Ha a rosta megmozdult, a család eladó lánya számíthatott a férjhezmenetelre. Buzsákon úgy tartották, hogy a hagymát ezen a napon tarisznyába kell tenni, és a tarisznyát megfordítva felakasztani, az így megvarázsolt dughagyma nem magzik fel.
