Illusztráció (Fotó: wikipedia.com)

A Felvidék.ma hírportálon megjelent Szavak és szótárak című írásban a szótárakkal kapcsolatban a következőt olvashatjuk: „A megértéshez ugyanis nem bábeli viszonyok szükségeltetnek, ellenkezőleg: a megértéshez érteni kell egymás nyelvét, éspedig jól, a legfinomabb részletekig.”

Személyes tapasztalatom szerint a lényeg abban a két szóban rejlik, hogy érteni kell. Ahhoz pedig, hogy valaki értse egy másik, idegen nyelv szavait, elengedhetetlenül szükséges valamennyi időt abban a másik nyelvi közegben eltölteni, sőt nem elég csak úgy ott lenni, hanem valamilyen szinten teljes életet kell élni abban a közegben.

Még az ilyen esetekben is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a megfelelő tapasztalat hiányában alaposan melléfog a szótárunk.

Erről szól az alábbi, már unalomig ismételt példám. Az egyik szaktantárgyam a fizika. Iskolai praxisom során természetesen bekapcsolódtam néhány tehetséges tanuló révén a tantárgyi versenyekbe. Ilyen verseny volt a fizikai olimpia, mely a versenyfeladatok megoldásán keresztül mérte fel a versenyzők fizikai ismereteit.

Ez a felmérés több korcsoportban és több fordulóban zajlott. Amiről a szótárral összefüggésen meg szeretnék emlékezni, az az alapiskola végzősei számára meghirdetett csoport iskolai fordulójában történt, az évet sajnos nem jegyeztem meg. Ez az iskolai forduló úgy zajlott, hogy a verseny szervezői megbíztak valakit, vagy valakiket, hogy a verseny résztvevői számára állítsanak össze egy 6 feladatból álló feladatsort.

Az így összeállított feladatokat nyomtatott formában elküldték az érdeklődőknek. A versenyzők így kapták kézhez azokat a feladatokat, amelyeket meg kellett oldaniuk, és a megoldásaikat írásban kidolgozva egy bizonyos határidőig eljuttatni a következő forduló szervezőihez. Ennyi talán elég is volna a verseny mikéntjéről.

A szótárhoz kapcsolható történetem ebben az úgynevezett iskolai fordulóban történt.

A feladatokat természetesen szlovák nyelven alkották meg a feladatkészítéssel megbízott szakemberek, mivel ez a verseny minisztériumi felügyelet alatt folyt.

A magyar tannyelvű alapiskolák versenyzői számára a szervezők a versenyfeladatokat magyar nyelvre lefordítva küldték meg. Egyszer az egyik feladatban az egyszerű gépekkel kapcsolatban a mozgócsigával kapcsolatban adtak feladatot. A mozgócsigát a szlovák szakterminológia „voľná kladka” néven ismeri. Ahogy mondani szokás, az ördög a részletekben rejlik, esetünkben a két szakterminológia eltérő megfogalmazásában, mert ugye a mozgócsigának van egy párja is, ami nem mozog, vagyis áll, de nem az egész csiga, hanem csak a tengelye van egy biztos támponthoz rögzítve, ezért ezt a csigát állócsigának nevezzük, de szlovákul ez „pevná kladka” nevet kapott.

Illusztráció (Fotó: archívum)

Tehát a két szakterminológia ugyanazt a lényegi elemet más-más részlet alapján nevezte meg.

Sajnos a feladatok fordítója nyilván nem volt jártas a magyar szakterminológiában, ezért tükörfordításban a mozgócsigát elnevezte szabad csigának. De a szabad csiga magyar nyelven maximum azt jelenti, hogy egy csigát valamiért fogva tartottak, majd a kiszabott idő leteltével kiengedték a fogságból és így szabad csigává változott, ám ennek semmiféle fizikai értelme nem volt.

Még szerencse, hogy a minisztérium honlapján elérhető volt az eredeti szlovák nyelvű feladat, s így aki azt elolvasta, jót derülhetett, vagy bosszankodhatott – alkatától függően – a fordító és az őt megbízó szervezők tökéletlenségén.

Természetesen a versenyző tanulók, ha például ezt a feladatot egy zárthelyi fordulóban kapják, akkor nemcsak abból vizsgáznak, ami az ilyen egyszerű gép fizikai lényegét érinti, hanem a szakterminológia elképzelhető névadásai terén a fantáziájukból és a másik nyelv ismeretéből is vizsgát tesznek, mielőtt a feladat fizikai megoldásához jutnának.

Kapcsolódó cikkek