A világszerte ismert cseh-morva pedagógus, Jan Amos Komenský (Johannes Amos Comenius) születése napján, március 28-án ünnepeljük a tanítók napját Szlovákiában.
Comenius 1592. március 28-án született a korabeli Morvaország Nivnice nevű falucskájában. A XVII. század az átmenet kora volt a nevelés történetében. Korábban a szülők gyermekeik iránti viselkedését általában a távolságtartás, a túlzott érzelmi kötödéstől való óvakodás jellemezte.
Ez a XVII. században megváltozik, a felnőttek egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a gyermeknevelés kérdései iránt. Megszaporodnak az alapfokú képzést nyújtó kisiskolák és a század újfajta pedagógiai elveket valló egyéniségei is megjelennek, mint például Comenius, akinek élete viszontagságokkal, megpróbáltatásokkal volt terhes. Átélte a harmincéves háború szörnyűségeit: otthonát feldúlták a zsoldosok, szeretteit elveszítette. A cseh-morva testvérek püspöke volt, ezért menekülnie kellett. Vérzivataros korának szinte valamennyi szenvedését átélte, ennek ellenére a hitét sohasem veszítette el, emberi tartása nem rendült meg.
Comenius mélységesen hitt az ember alakíthatóságában, nevelhetőségében. Felfogása szerint minden gyermekkel eleve adott az eszesség, uralkodásra való képesség, a vallásos jámborság kibontakoztatásának lehetősége, ezért minden egyes gyermek nevelhető. De nemcsak nevelhető minden ember gyermeke, de nevelni is kell – abban a társadalmi közegben, ahová sorsa rendelte –, hogy e három adottság lehetőség szerint mindenkiben kiteljesedjék.
(Pukányszky Béla-Németh András: Neveléstörténet)
Optimista és ugyanakkor mélységesen demokratikus pedagógiai alapelvek ezek.
De nemcsak rá, a népek tanítójára emlékezünk ezen a napon, hanem köszöntjük korunk pedagógusait is. A mai kor embere sajnálatos módon nem becsüli megfelelően tanítóit. A pedagógusok munkáját nem övezi tisztelet, nincs presztízse… Talán ezért is választja egyre kevesebb férfi ezt a pályát. A tökéletes pedagógus nyilvánvalóan képes elérni, hogy a diákok felnézzenek rá, hogy elfogadják követendő példának. Mivel azonban a köztudatban nem rögzült, hogy tanárnak lenni óriási elismerés, a rátermett emberekben nem alakul ki a vágy, hogy a katedrát válasszák munkahelyül.
Vegyük a fáradságot és keressünk megfelelő tanítót gyermekeink számára, akár iskolaváltással is, ha szükséges. Ha pedig megtaláltuk, ne szégyelljük szeretetünket, tiszteletünket, hálánkat kifejezni irányában minél gyakrabban, de legalább a pedagógusoknak szentelt napokon, és ezt erősítsük a gyermekeinkben is.
A tanárok a mi apró elismeréseinkből merítenek erőt.
