Az Alsó-Ipoly menti Vámosmikolán él a perőcsényi születésű Koczó József nyugalmazott tanár és helytörténeti kutató, a vidék mindenese. Hosszú időn át a helybeli általános iskola pedagógusa, illetve igazgatója volt. Intézetében egyfajta kutatóműhelyt hozott létre: diákjaival gyűjtötte a helytörténeti emlékeket, a népi hagyományokat; gondozta a jeles személyiségek sírhelyeit, feltárta a műemlékek múltját, s e témakörben még sok egyéb hasznos munkát végzett.
Nem csoda hát, ha a kiváló pedagógust jól ismerik a régió iskoláiban, határon innen és túl. Hosszú időn át szervezte a honismereti túrákat, táborokat és vetélkedőket; s ott van ma is nyugdíjas tanárként a különféle helytörténeti rendezvényeken, a zsűri tagjaként pedig az egyes versenyeken.
Dr. Koczó József azonban nemcsak a terepen valósított meg eredményes kutató és feltáró tevékenységet, hanem a saját maga által létrehozott szellemi műhelyből sok-sok publikációt, szaktanulmányt, könyvkiadványt is közzétett. A tudós kutató szinte mindent önmaga végzett: járta a terepet; figyelt, jegyzetelt és fotózott; összegyűjtötte a szakirodalmat, felkereste a levéltárakat. Aztán megírta publikációit és köteteit, előkészítve azokat a kiadásra. Majd pályázott, szponzorokat keresett, s megjelentek munkái, miközben előadóként is járta a vidéket. De részt vett és előadott színvonalas rendezvényeken, konferenciákon is.
Tudatosítva, hogy a feltárt kincsek csak akkor válhatnak értékké, ha azokat kutatójuk közreadja, nem várt a kiadók bábáskodására, beindította a Honti Füzetek sorozatot, melynek legtöbb darabját maga írta, szerkesztette, s jelentette meg. E kis füzetek után mára már több vaskos tanulmánykötete is napvilágot látott. Közülük a legfrissebb A helvét hitvallás Palócföldön című, közel félezer oldalas vallástörténeti monográfia. A könyvet a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye adta ki a reformáció 500. évfordulója alkalmából.
A kiadvány hátlapján olvassuk az alábbiakat: „A szerző mintegy negyedszázada foglalkozik a Börzsöny-vidék, Alsó-Ipoly mente vallás- és egyháztörténetével, így a környék középkori keresztény egyházaival, Árpád-kori templomos helyeivel, de protestáns felekezeteinek emlékeivel, múltjával is.”
A mostani kötetet tulajdonképpen, mint alcíme – Fejezetek a Drégelypalánki Református Egyházmegye történetéből 1615-1952 – is mutatja, egy mára eltűnt kálvinista vallás-közigazgatási egység történetével foglalkozik. A 400 éve alakult egyházmegye történetét eddig ilyen értelemben, illetve ilyen alaposan és ilyen mélységben még senki sem dolgozta fel. Azért is nevezhető e munka hézagpótlónak.
Koczó Józsefnek sem volt könnyű dolga, hiszen sokat kellett kutatnia megbízható adatok, források után, míg összeállt az általa felvázolt kép, vallástörténeti tabló, ami megítélésem szerint jól sikerült. A szerző négy nagyobb fejezetbe – Virágzó, hanyatló és pusztuló eklézsiák a 16-18. században; A hitvallás szabad gyakorlásának útján; Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; A Drégelypalánki Református Egyházmegye történeti adattára – tagolva tárja elénk kutatómunkájának eredményeit.
Koczó József érdeme, hogy témáját nagyobb vallástörténeti összefüggésekbe ágyazva vizsgálja, fejti ki. Miközben felvillantja az országos vallástörténeti mozgalmak lecsapódásait az adott régióban, kellő érzékkel és nagy körültekintéssel tárgyalja, mutatja be az egyes eklézsiák mindennapjait, sikereit és problémáit. Ír a gyülekezeti életről, a lelkészek egyéb tevékenységéről, a templomok sorsáról, állapotáról. Itt-ott megvizsgálja a gyülekezeti jegyzőkönyveket; több máig is tevékeny eklézsiát maga is felkeresett, hogy pontos képet kapjon azok életéről, mai helyzetéről is.
A kötetet terjedelmes jegyzetapparátus, a felhasznált irodalom gazdag tárháza egészíti ki. S megtaláljuk a fogalmak és archaikus kifejezések magyarázatát is. A kiadvány elsősorban a vallástörténettel foglalkozó szakemberek számára lehet nélkülözhetetlen forrásanyag, de izgalmas adatanyagot szolgáltathat a helytörténészeknek is. Mindamellett pedig a laikus olvasó is talán benne izgalmas részeket, fontos információkat. Nekünk, felvidékieknek is nagy kincs ez a kiadvány. Bőséges anyagot, terjedelmes leírást találunk benne Nógrád török utáni elpusztult eklézsiáiról: Fülekről és Losoncról, az ipolypásztói véghelyről és lelkipásztorairól; a második világháború utáni csehszlovákiai református egyházszervezet kiépítéséről; a Losonci Szent Eklézsia 19. századi életéről, az ipolysági hitújításról, a béli iskoláról, az ipolyszakállosi fiókegyházról vagy akár Boriról és más helyekről.
(Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye. Budapest, 2017. 490. p.)
