Szenn Péter horvátországi református püspök tartott előadást és mutatkozott be a Gömöri Református Egyházmegyében március 28-án a soron következő felnőttképző esten Hanván.
A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyháznak 2018-tól Szenn Péter haraszti lelkipásztor a püspöke. A Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1993-ban jött létre. Az önállósult Horvátországban a református egyház több részre szakadt.
A püspök történelmi visszatekintést nyújtott egészen a reformációi éveitől, amikor is Sztárai Mihály akkori püspök missziói munkát végzett, Szlavónia és Baranya területén mintegy 120 gyülekezetet alapított.
Az 1578-as hercegszőlősi zsinaton negyven lelkipásztor vett részt. A Duna partján lévő Laskó települést kezdték újjáépíteni.
Több érdekes történet kapcsolódik munkásságához, melyet érdekfeszítően osztott meg Szenn Péter a hanvai közönséggel.
A legenda szerint a 384. dicséretet énekelte, melyet záró imádságként a felnőttképző esten is elénekeltek.
Sztárai Mihály sorra nyerte a hitvitákat a katolikusokkal, törökökkel szemben. Gyönyörű énekei, hitvitai irata Az igaz papságnak tiköre címen máig fennmaradtak. A református hitvallás nemcsak abban mutatkozott meg, hogy eljártak templomba, s adót fizettek, hanem látszódott az emberek viselkedésén, munkáján, hogy olyan közösségek alakulnak ki, amelyek életképesek.
„Az öntudatunk, hitelvünk erősítése visszanyúlik a 16. századba. Egyedül hit által menekülhet meg az ember, akinek a saját kapacitásával tisztában kell lennie. Mi, határon túli magyarok tudjuk ezt. Nem lelkesedésből vagyunk azok, akik vagyunk, hanem egyfajta megmaradásból gyakoroljuk a bástyán való helytállást. Mi őrállók vagyunk, s néznünk kell, hogy kikért és mi módon tartozunk felelősséggel. Ez folytonos, s a gyermekeinket is ebben tartjuk meg” – magyarázta Szenn Péter.
A baranyai vármegye közigazgatásilag mindig is magyar terület volt, a szlavóniai pedig horvát. Trianon után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia) területén jött létre a református egyház. Az öt egyházkerület – a jugoszláviai mellett a királyhágómelléki, a szlovákiai, a vajdasági és a kárpátaljai – nem létezett a trianoni döntés előtt.
Tervezünk valami olyan megmozdulást, ahol ez az öt egyházkerület egymásra találhat. Ez mégiscsak egy trauma, egy amputáció volt mindenféleképpen. Új egyházi szerkezetet kellett összeállítani. A nagy kérdés, hogy öntudatilag kihevertük-e ezt?
– tette fel a kérdést a püspök. Kifejtette, az 1950-es években „mindenkivel nagy barátságban kellett lenni”, a testvériség, egység elve uralkodott. Ugyanakkor véleménye szerint a szocializmusban a jólét, a gondtalanság és az elnyomástól való mentesség nyitotta meg az asszimiláció kapuját.
„Az első világháborúban megígérték a szerbeknek, ha fegyvert fognak, a németek és a magyarok a szolgáik lesznek, s hatalmas földeket, birtokokat kapnak. Ők még ma is érzik, hogy azok a házak nem az övéik. A jugoszláv időszak végeztével a szerbek jussot követelnek maguknak, s a magyarok által lakott részt foglalták el, s minden településen igyekeztek 7% alá csökkenteni a magyarok számát. A mi bástyán való állásunk zavarta őket, de köztünk is voltak olyanok, akik feszültséget keltettek, s az emberek menekültek Magyarországra. Nagykanizsától Hódmezővásárhelyig befogadták őket. Ennek emlékére most április 27-én hálaadó alkalmat tartunk” – mondta Szenn Péter.
Akkor Horvátországban három lelkipásztor maradt, akik 40 településen hét évig folyamatosan szolgáltak ebben a baranyai háromszögben. A református templomokban pusztításokat tettek.
Haraszti megvívott magáért, megmaradt egyetlen szabad magyar településként. Református szempontból is felbomlott a rend, többen feladták az önbecsülésüket és a tartásukat.
„A délszláv testvérháború ideje alatt a métely a saját fajtánkból jött. Ahol nem volt háború, ott bomlasztó folyamatok indultak meg. A lelkészek sikkasztása és paráznasága miatt egyházszakadás következett be, s nagyon meggyengültünk” – mondta. Ugyanakkor kifejtette:
Egységes a református egyház Horvátországban, mert azok a lelkészek, akik nem tartoznak hozzánk, nem egyházjogi kérdést jelentenek, hanem köztörvényit, ügyészség nyomoz ellenük.
„Nekünk mindig könyörülni kell a másikon, s 2011-től nyitást hirdettünk, de ott állunk a kapuban. Megvan az, hogy minek kell eleget tenni, azért nem jöhet be, aki bajt keverne, s megosztana bennünket. Az istentiszteleti alkalmakon ezekről a problémákról nem beszélünk, azért, hogy nehogy megbántsunk valakit, aki esetleg oda tartozott, de mindenki mindent tud. Nagyon sokan vannak, akik visszajönnek. A gyülekezeteink talpra tudtak állni, most az Isten valami jót mért reánk, s ennek tudnunk kell örülni” – nyilatkozta a püspök.
Ma Horvátországban nagyon sok magyar vezetéknév van, de már nem vallják magukat magyarnak. A négymilliós lakosságból 14 ezer a magyar, ebből 6 ezer csak papíron az, nem beszélnek magyarul, ez a szám növekszik. A 2011-es népszámláláson valamivel több mint négyezren reformátusnak vallották magukat, köztük csehek és horvátok is,
ma Horvátországban 3 400 ember vallja magát reformátusnak.
Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyház esperese zárszóként megjegyezte, hogy a horvátországi reformátusok száma kevesebb, mint a Felvidéken csak Gömörben, ahol négyezer körül van a református választók, s hatezer körül a nyilvántartottak száma.
„Ha párhuzamokat vonunk, akkor az egyik legszigorúbb egyházmegyének számítunk, ahol a pénzügyi problémák soha nem maradtak következmények nélkül. Reméljük, hogy a Horvátországban tapasztalt megosztottság soha nem uralkodik el nálunk. Mindig büszke voltam az egyházmegyére, hogy hatalmi harcok nem jellemeznek bennünket” – szögezte le Nagy Ákos Róbert.
