Ezzel a megszólítással kezdődnek Szilassy Béla losonci földbirtokos levelei, melyeket 1918/19/20-ban Budapesten élő apjához, Szilassy Aladárhoz írt. Folytatjuk a levelek közlését:
Losonc, 1919. július 23. este
Nagyon köszönöm a lovaim érdekében kifejtett tevékenységét, sajnos aznap nem kaptam meg őket, mivel a kisszalatnai kocsmáros újra meggondolta magát, és kocsisomnak nem adta ki a lovakat. Így másnap panaszt tettem a rendőrkapitánynál, felemlítve, hogy Maga már 600 koronát is lefizetett, és erre a kapitány négy katonát küldött a lovakért, kik azokat ma meghozták szerencsésen a 600 koronával együtt, sőt a kocsmáros is lejött, hogy holnap Szklabonyára menjen rájás lovaiért. Marci szerint a Szklabonyán székelő ezredparancsnok, kinél azóta megfordult M., el akarja húzni a zsidó nótáját a zsarolási kísérletért. Remélem, holnap hazakerül a többi Szklabonyán levő lovam is, melyeket legutóbb éppen azért nem adott ki az őrnagy, mert azt kívánta, hogy M. a szalatnai korcsmárossal és az ott volt kocsissal még egyszer lemenjen, hogy a zsarolási ügyet ő kihallgathassa, tekintve, hogy katonái kompromittálva lettek a zsidó kijelentése által.
Gyarmatról semmi hírem azóta, hogy Maga elment. Úgy látszik, a helyzet a demarkációs vonalon túl változatlan, mindössze nehézséggel jár most odautazáshoz engedélyt szerezni. Mint hallom azonban, hogy a jövő héten talán könnyebb lesz.
Losonc, 1919. augusztus 10.
Mellékelve küldöm Miczi és Palo levelét, melyek elsejét Marci hozta tegnap, a másikat most kaptam.
De maradok a történeti sorrendnél. Tegnap, szombaton délben jött meg Marci diadalittas arccal jelentve, hogy mind a tizennégy tehenet visszahozta. Ugyanis ő pénteken nappal indult innen, és ugyanakkor indultak meg a csehek is Tarján, Szécsény felé. Marci együtt érkezett a csehekkel Szécsénybe, és sikerült neki az ottani meglepett […] teheneimet kivasalni, éspedig 12 drb. sajátomat, és még a 2 drb. levágott helyett két másikat is kapott. A szécsényi […] persze a csehektől roppant meg volt rémülve, és könnyen kiadott mindent, csak, hogy baja ne essen. Ezután Marci lement kocsin Gyarmatra, hol Palo segítségével kereste a lovaimat. Lovaim azonban sem Gyarmaton, sem vidékén találhatók nem voltak, messze nem mehettek, mivel a Gyarmaton aluli községekben állítólag már románok lettek volna. Gyarmaton a cseheket péntek estére várták, mivel hallom, be is mentek volt, másnap az egész cseh haderőt mind Tarján, mind Gyarmat, mind Szécsényből visszavonták, s így most ott a semleges zóna ténylegesen fennáll, s amint Palo írja, rendes közigazgatás van fehér polgárőrséggel. Egyébként Magyarország felől csak az újságok révén tudunk valamit. […] Innen valamennyire eltávozik a cseh katonaság, és így remélhetőleg a mezei károk csökkenni fognak, bár még mindig előfordul, hogy lóherét, lucernát kaszálnak különösen éjjel, és persze fizetség nélkül.
Időjárásunk most száraz, meleg. Elutazásuk estéjén igen hűvös volt, gondoltam Magukra, mennyire fázhatnak. Remélhetőleg kapunk nemsokára esőt, mire igen nagy szükség lenne. A termés búzából és rozsból igen mérsékelt, úgy látom, talán a vetőmag és […] szükségletem fedezve lesz, de ez nem bizonyos, eladó semmi.
Egyébként reménykedéssel élünk, hogy csak fordul a sorsunk nemsokára. Ha ez nem volna, igazán kétségbeejtő lenne helyzetünk. Tulipán Miklós keddre jelezte látogatását, vajon eljöhet-e?
Losonc, 1919. október 23.
… A pesti hírek nagy várakozással töltenek el mindenkit; és türelmetlenségünk csak fokozódott, hogy nem kapunk újabbakat. Az itteni viszonyok teljesen olyanok, mint akkor jeleztem, csak az elégedetlenség nagyobb, és mintegy a kitörés előtti csend honol.
[A] gazdaságban csendesen megy minden előbbre. Ma elkezdett cseperegni az eső, talán lesz belőle valami. Mindenesetre a levegő lényegesen enyhült, és ez is már igen kellemesen érint. Itt a lóhere cséplését befejeztük, most Bolykon kellene folytatni, úgy mint a csillagfürt cséplését, ha az eső engedi. Utóbbinak ártott a fagy, sok éretlen mag nem bír rendesen kiszáradni és esetleg penészedést okozhat, ha rendes kezelésben nem részesül.
A jövő héten több értekezésem lesz, lehet, hogy a vége felé vagy azután ismét lemegyek.
Losonc, 1919. december 6.
Újra szigorított határzár lévén, le kell mondanom arról, hogy a közeljövőben Magukat meglátogathassam, és esetleg karácsonyig feljuthassak. Ezt annál inkább sajnálom, mivel a közelmúltban még volt reménység arra, hogy esetleg valamit fel is vihessek, és így talán karácsonyra is vihettem, vagy küldhettem volna, mi most igen jólesett volna Maguknak. Hogyha esetleg megváltoznak a viszonyok az ünnepek előtt, meg fogom kísérelni a felmenést.
Nálunk hála Istennek minden rendben van, Erzsébet jól érzi magát – állapota teljesen normális –, semmiféle aggodalomra ok nincsen. Különben anyjához egyidejűleg írt levelében magáról és terveiről referál. Eszti igen jól fejlődik, sokat tornázik velem, illetőleg rajtam, mindent megért, de beszélni nem akar, sőt majdnem még kevesebbet beszél, mint azelőtt, azt a néhány szót, mit eddig tud[ott], a maga módja szerint rövidíti pl. mama = ma.
A gazdaságban is megvagyok baj nélkül, a múlt napok enyhe idejében a vetések többnyire kikeltek, illetőleg megerősödtek, és őszi szántásokat is végeztem, sajnos ugyan a vetést egészen befejezni a már mindennapi köd, illetőleg eső miatt nem tudtuk. Mégis két[szer] annyi vetés van, mint tavaly, tehát majdnem több a rendesnél. A takarmányozás nem okoz nagyobb gondot addig, de persze a tél még hosszú, és a viszonyok sokban változhatnak tavaszig, úgy lehet még nehézség is kitavaszodásig.
Egyébként a helyzet itt nyugodt, csendes – várakozással teljes. A legnagyobb fokú tájékozatlanság van a levegőben, senki sem tudja, mi fog elkövetkezni és mikor, csak mindenki vár valami változást, persze mindenki a saját ízlése szerint, csak az az egy bizonyos, hogy a csehek a maguk részére jót nem várnak. Beszélnek csapatok kicseréléséről, visszavonásáról, bolsevizmus kitöréséről, mindenről a világon, nagyon tartanak Horthytól, hogy megtámadja őket, de arról, hogy védelmeznék a megszállott területeket, senki nem beszél, mi nem is csoda, bizalmi rendszer alapján álló katonaságnál. Úgy látszik, a felfordulás nagyon közel van, vagy legalábbis nagyon könnyen bekövetkezhet, és ezért olyan ideges a hangulat. Kérdés, hogy odaát tudják-e ezt, és fel vannak-e készülve reá? Nagyon szeretnék Ivánnal beszélni, de persze most erre nincs módom. Talán Maga beszélhetne vele, már csak a Maga megnyugtatására is, és egy-két szóban a kérdésre megírhatná a választ, különösen minket illetőleg.
Ha nem jutnék le addig, karácsonyra Isten bő áldását kívánom Maguknak, és adná, hogy nemzetünk az Ő ünnepén megnyugvást és a megpróbáltatások végét találná meg.
Losonc, 1919. december 14.
Itt csendesen élünk, a napok egyformán telnek. Jól tudjuk, hogy a közeljövőben változást nem várhatunk. Tegnap volt itt egy internacionális komisszió, melynek angol vezetőjével és a magyar résztvevőkkel, különösen egy vezérkari ezredessel beszéltem. Oda nyilatkozott, hogy meg kell várni, mi lesz a békefeltételekben, azután elválik, mi a teendő. Csüggedni semmi ok sincsen, csak a hosszú várakozási idő koptatja az idegeket párosulva a csehek apró ijedtségükből fakadó szekatusáival [!], melyekkel a mindennapi életet nehezítik. Most úgy látszik, hogy a határátlépést teljesen lehetetlenné akarják tenni egy időre legalább. Persze az idő majd megmutatja, miként lehet ezt a tarthatatlan helyzetet kijátszani. Maguk az angol, francia és olasz missziótagok is fel vannak a cseheken háborodva, de hogy mi lesz a változás, és mikor, még nem tudni.
Losonc, 1920. január 4.
Kis Sándor /losonci vasutas főember több alkalommal hozta, vitte a leveleket/ szíves e levelet magával vinni, és vele küldök 1 doboz szacharint, teveszőr mellényt, és mama 2 lorgnonját (más szemüvege itt nincsen, csak Magának egy cvikkere). A többi holmival, ti. talpbőrrel és [a] többi doboz szacharinnal most nem terhelem Kist – ő nagyon aggodalmas –, a jövő héten leküldöm […] Lajossal vagy Gillerrel, ki hamarabb megy. […]
Mi csendeskén élünk eseménytelen világunkban. Időjárásunk [a] lehető szélsőséges, hol esős, fagy és hó, most néhány napig eső és olvadás, lucsok volt. A gazdaság rendben megy, egyelőre a takarmányozás sem okozott nagyobb nehézséget, csak kérdés, hogy a csehekből elég korpát ki tudok-e vasalni az egész teleltetési idényre – igen nehezen adják. Persze nehezen várjuk a tavaszodást meg az akkorra remélt eseményeket mind a háznál, mind a nagyvilágban. Erzsébet igen jól van, bár most már kezdi terhesnek érezni állapotát, kényelmetlen érzései vannak ülésnél, fekvésnél. Szerencsére már nem soká tart az állapot. Anyósomat a hó második felére várjuk, szerintem akkora egy szobát visszaszerezhetek számára a csehektől, kik különben igen tisztességesen viselkednek mostan nálunk. Ami a közállapotokat illeti, a züllés a túlsó határokon jár, jó látni, mily feltartózhatatlanul közeledik az összeomlás. A realitás minden képzeletet felülmúló, hallomásom szerint már fegyvereket is lehet venni a katonáktól. Általában mindenki és minden kapható pénzért. Csak nagy gondokat okoznak nekünk az odaátról – gyéren – átjövő hírek, nem olyannak látszik a fejlődés és haladás, mint azt reménylettük. Úgy halljuk, túl sok a személyes ambíció, kevés az önzetlen hazaszeretet és áldozatkészség. Igen sok a szó, és kevés az öntudatos, célirányos cselekvés. Nagyon sokat hallani a bolsevizmus megbosszulásáról, keveset látni az új keresztyén Magyarország intézményes – különösen gazdasági téren való kiépítéséről. Félek attól, hogy odaát megint csak pártpolitikáznak [!], de célirányos országos munkát nem végeznek. Látható eredménye ennek, hogy itt, a Felvidéken a cseheknek igen könnyű a munkásság és köznép hangulatát Magyarország ellen irányítani – ilyen irányban eredményes munka folyik itten –, mert odaát „fehérterror” dühöng, és a nyomorúság nem csökken, így könnyen elhitethető a néppel, hogy az „urak” most is csak elnyomni akarják, mint régen. Jó lenne Miklós figyelmét erre felhívni.
