Az Esterházy János emlékünnepség és díjátadás helyszíne idén kapcsolódott a kitüntetettek: Ďurčo Zoltán, a Nyitrai egyházmegye magyar püspöki helynöke és Dagmar Babčanová, volt vatikáni szlovák nagykövet személyéhez. A Szent István Bazilikában tartották az ünnepséget a mártír gróf lelki üdvéért mondott szentmisét követően, amit Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki konferencia elnöke mutatott be.
De nemcsak a helyszín és a díjazottak érdemei, hanem gróf Esterházy Jánosnak a nem túl távoli jövőben remélhető boldoggá avatása is közrejátszhatott abban, hogy nem annyira a politikus, mint inkább a keresztény hitvalló állt a beszédek középpontjában. Igaz, arra is utaltak a megszólalók, hogy
napjainkban politikai tett a kereszténység melletti kiállás, és ezért Esterházy nem történelmi hős, hanem élő példa számunkra is, a jövőnek is.
Veres András püspök szentbeszéde a jelennek szóló tanulságokról szólt, arról a mindenütt tapasztalható közönyről, magányról, amelyből kivezető út csak az olyan együttérző szeretet lehet, mint amilyenre Esterházy János, – akit a keresztény hit hősének nevezett,- egész életével példát mutatott. Ezért kell őt egyre jobban megismernünk, meríteni belőle, mert a világnak nagy szüksége van a krisztusi szeretetre.
A díjátadó ünnepség megnyitó beszédében Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter
köszönetet mondott mindazoknak, akik Esterházy János élete példáját újból és újból felmutatják, hogy mindaz, amit tett és megélt, ne múljék el nyomtalanul, hanem erősítsen meg bennünket az összetartozásban.
Az újratemetéssel a boldoggá avatási folyamat megindulásával ismét közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, amikor a lengyel anyától és magyar apától származó, egész valójával felvidéki Esterházy János személye nem szétválasztani, hanem összekötni fogja a szlovák nemzetet nemcsak a magyarsággal, hanem Közép-Európa minden népével.
A miniszter köszönetet mondott a Rákóczi Szövetségnek azért a munkáért, amely bebizonyítja, hogy a nemzet sokkal több mint egy szociokulturális fikció, ahogyan az európai egyesült államokról álmodozók hangoztatják. A Rákóczi Szövetség bebizonyítja, hogy a nemzet egy közösség, amelynek vannak közös álmai, és ezért hajlandó közösen tenni. Esterházy szavai ma is időszerűek: „Végtelenül komoly és rendkívül súlyos időket élünk, amelyben fokozott a felelősségünk Istenünkkel, nemzetünkkel, családunkkal, utódainkkal és magunkkal szemben.”
Snell György püspök, a Szent István Bazilika plébánosa örömét fejezte ki Esterházy János boldoggá avatási folyamatának elindításáért, örömmel tett eleget a Rákóczi Szövetség kérésének, hogy a Bazilika legyen az idei emlékünnepség színhelye, és külön örül annak, hogy a kitüntetést olyanok kapják, akik sokat tettek Esterházy János végső nyughelyének megteremtéséért. Ezután ismertette Ďurčo Zoltánnak, a Nyitrai Egyházmegye magyar püspöki helynökének életútját, munkásságát, beleértve a Jópásztor Alapítvány feladatait, a komáromi imanapok szervezését, Szent László emlékének ápolását is.
Ďurčo Zoltán támogatásával avatták fel Nyitraújlak templomában az Esterházy család emléktábláját, az érsekújvári Esterházy szobrot. Paulisz Boldizsár mellett mintegy társalkotója volt az alsóbodoki emlékhelynek, ő szentelte fel a keresztutat,
és Paulisz Boldizsár távozása után is összetartója a közösségnek, pótolhatatlan szerepet vállalt a szlovák egyház felé való közvetítésben is.
A kitüntetést Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke és Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke adta át Ďurčo Zoltán püspöki helynöknek, aki rövid köszönetében a bő termést hozó jó mag példázatát idézve méltatta Esterházy János, Isten szolgájának életét. Áldozatának és szeretetének példájával beírta magát nemcsak a magyar, de egyre több szlovák, cseh és lengyel ember szívébe is.
A másik kitüntetett: Dagmar Babčanová munkásságát Surján László a KDNP korábbi elnöke, volt EU képviselő méltatta. A tanár, műfordító, majd diplomata asszony felelős értelmiségiként vett részt a szlovákiai keresztény közélet formálásában együtt férjével, Stanislavval, aki Szlovákia legismertebb szakrális építésze. A hatalommal való nyílt szembenállást is vállalták. A rendszerváltás után a nyitrai gazdasági akadémia tanáraként elutasította az értéksemleges oktatást. Részt vett az első nyitrai katolikus gimnázium létrehozásában, itt tanított szentszéki nagykövetté való kinevezéséig. Rómában találkozott Esterházy János lányával, Alízzal, így ismerte meg a mártír politikus történetét, akiért egyre több írásában állt ki.
Ha tisztelet illeti meg azokat a szlovákokat, akik a magyar uralom idején bátran az elnyomottak mellé álltak, akkor milyen jogon kérjük számon Esterházy Jánoson, hogy szívében ő is az igazságosságra vágyott abban a korban, amikor a többség részéről annyi méltánytalanság érte a kisebbséget?
– olvashatjuk egyik írásában, de az alsóbodoki temetésen mondott beszédéből is idézhetünk:
„Csehszlovákiában az ártatlan emberek önbecsülésének, hitének és emberi méltóságának fokozatos megvonási stratégiáját olyan tökéletes szintre emelték, amelyhez hasonlót még a keleti blokk többi országaiban sem ismertek. S a máig meg nem nevezett, felelősségre nem vont, oly sok gyötrelmet okozó emberek minden következmény nélkül szabadon járkálnak közöttünk.
Senki sem visel felelősséget az ártatlan Esterházy gróf elítéléséért, elhurcolásáért és kínzásáért, annak ellenére sem, hogy bizonyítékok vannak a vele szemben alkalmazott törvénytelen bánásmódról a kommunista börtönökben.”
Még számos idézetet olvasott fel Surján László szlovák politikustársa írásaiból, beszédeiből, azzal zárva beszédét, hogy Dagmar kiállása reményt kelt a két nép megbékélésében, és jó lenne, ha az önbecsapás, a politika vezérelte történelemhamisítás után a két nép égi patrónust lelne Esterházy János boldoggá avatásával.
Dagmar Babčanová a kitüntetés átvétele után mondott köszönetében Esterházy mellett a kassai vértanúkról is beszélt a két népet összekötő kapocsként. Hangsúlyozta, hogy
a gyűlölet, a gonoszság, akár a vallási türelmetlenség, akár a kommunista ideák sosem gyűrhetik le Isten igazságosságát, és a történelmi tények manipulálásával sem lehet elfedni az igazságot.
Végül köszönetét fejezte ki a szlovák nép nevében, hogy Esterházy János szülőföldjében akart nyugodni, és ez egy közös boldog jövő reményét adja.
Az ünnepség záróbeszédében Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke feltette a kérdést: lehet-e politikus szent? Esterházy János bizonyítja, hogy igen, lehet következetesen ragaszkodni az igazi értékekhez. Négy ügy, amiért a mártíromságot is vállalta: 1. Magyarság: 1920 után a magyar kisebbség mellett maradást választotta, 2. Magyar-szlovák kapcsolat: számára ez nem a politikáról szólt, hanem Nyitraújlak népéről. 3. Közép-Európa: születése révén képviselte a magyar-lengyel szolidaritást. 4. Európa: ne essen áldozatul se jobb, se bal totalitárius diktatúráknak.
Ha gróf Esterházy Jánosról beszélünk, akkor nem a múltról beszélünk – mondta befejezésül a politikus – hanem álmodunk a jövőről, a gyógyulásról. Erre kérjük Isten áldását.
Az ünnepségen a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos kórusa működött közre. Az együttes Esterházy János emlékére Mozart: Requiemjét adja elő ma este a Szent Imre gimnáziumban.
A megemlékezés vasárnap délelőtt folytatódik a mártír politikus utolsó magyarországi otthonának falán, a Szép utcában elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával.
