A Felvidéken is tapasztaljuk, milyen kihívásokkal néznek szembe a fiatalok. Viszont a párválasztás az ember természetes igénye. Szenn Péterrel, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspökével a párválasztás kérdéseiről, a követendő mintákról, a jó családmodellről beszélgettünk.
Milyen értékek segítik a jó pár kiválasztását?
A párválasztás úgy van, ahogyan a Bibliában megvan írva, férfi és nő között. Számomra így van értelme. A házasság elsősorban nem cél, hanem módja a párválasztás megvalósulásának, s azon pedig Isten áldása úgy van, hogy gyermekekkel áld meg bennünket. Bennünket a feleségemmel öt gyermekkel áldott meg, s ezt egy nagyon szép állapotnak tartom.
Melyek a követendő minták?
A fiatalokat mindenféleképpen buzdítjuk, hogy ne hagyják elveszni az anyanyelvet, s a hitünket se. Igyekszünk olyan lehetőségeket teremteni, ahol a gyermekek a saját kultúrájukkal találkoznak. Nagyon sok olyan házasság van, amely pont azért esik dugába, mert a fiatalok nincsenek felkészülve arra, hogy vannak döntéskényszerek.
Mire gondol konkrétan?
A házasságkötésnél ha nem azonos vallásúak vagy nyelvűek, például már rögtön az elején felvetődik, hogy milyen templomban lesz az esküvő, a gyermek milyen egyházhoz fog tartozni, vagy milyen nyelven fognak beszélni egymás között. Megtanul-e a gyermek magyarul? Nagyon lesújtóak, amikor ezzel szembesülnek. Vannak alapvető helyzetek, amelyeket a saját családunkban megélünk, s nem is gondol bele a fiatal, hogy az másképp lehet, amikor házasságban él, kapcsolatba lépnek. Például a zene nyelvének a kiválasztása is összetűzési alap lehet a lakodalmas nép körében.
Mi lehet a megoldás?
Mindenkit arra sarkallunk, hogy önmagában illetve a másik fél irányába szíveskedjenek előre tisztázni a párválasztás kérdéseit. Elmondjuk az ifjúságnak, hogy a házasságot Isten intézményeként és a gyülekezet alapjaként kezeljük. A konfliktushoz nem kell radikális különbözőségeknek lenni, de azért a feleségemmel mi is megbeszéltük, hogy mindenki a saját rokonságát rendezi a családban. Ez nagyon fontos, hogy ne legyenek fölösleges konfrontációk.
A találkozókon hogyan beszélik meg ezeket a témákat?
Felhívjuk a figyelmet rendszeresen a több generációs együttélésre is, mert nagyon fontos, hogy a régi családmodell ne tűnjön el. A hittanosokkal erről konkrétan is beszélgetünk. Hiszen érezhető a különbség, amikor többgenerációs család együtt él, az biztonságot jelent. Mert ez hiányzik a legjobban a családokban. S itt nemcsak az anyagi biztonságra gondolok, hanem arra, hogy ki vigyáz a gyerekre, hogyan adatik át a kultúra, a hitvallás, ami a családon belül fontos.
Hogyan lehet elősegíteni, hogy a hit megfelelő hangsúlyt kapjon a párválasztáskor?
Az, hogy külön alkalmakat célzatosan csak erre szervezzünk, az visszataszító lehet. Viszont a rendes alkalmainkon keresztül mindig beszélgetni kell ezekről a témákról. Ugyanakkor tapasztalható, hogy bár az egyházzal szemben van egyfajta távolságtartás, az egyházi esküvőkhöz viszont gyakran ragaszkodnak a párok. S ekkor a házassági előkészítők alkalmával óriási lehetőségünk van, hogy a felmerülő kérdéseket tisztázzuk, és nyíltan megbeszéljük. Azoknál a pároknál, akiket már hittanos koruk óta ismerünk, ezek a dolgok természetesek.
Mit tudna tanácsolni a fiatal pároknak?
Hogy úgy tervezzék a jövőt, ahogyan a múltban építkeztek, hitből. A hit mindig gyakorlatképpen válik láthatóvá, s ennek a házasság, a család is tere. Ez az alapja, innen indul ki minden. S erre kell a hangsúlyt fektetni.
(Szenn Péter horvátországi református püspök 2019. március 28-án tartott előadást és mutatkozott be a Gömöri Református Egyházmegyében a soron következő felnőttképző esten Hanván, ekkor nyilatkozott a Felvidék.ma-nak, itt készültek felvételeink – szerk. megj.)
A cikk a KCSSZ és a Szövetség a Közös Célokért társulás együttműködéseként jelent meg.
