A nagysallói csata emlékműve a lévai köztemetőben (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A Lévai járásban hétvégén emlékeztek meg a százhetven évvel ezelőtt lezajlott nagysallói csatáról. Nagysallón háromnapos megemlékezést szerveztek, majd április 28-án a lévai köztemetőben zárult a jubileumi megemlékezés programsorozata.

Léva magyarsága a járási székhely köztemetőjében található nagysallói emlékműnél emlékezett meg az 1849. április 19-ei győztes csata elesett katonáiról.

Immár harminc éve emlékeznek Léván

Mint Újváry László, a megemlékezés egyik ötletgazdája nyitányként elmondta, harminc évvel ezelőtt szervezték meg az első megemlékezést. Az eseményen kezdetektől fogva jelen vannak a magyarországi vendégek, élükön a Rákóczi Szövetség vezetőségével. A hálaadó találkozón a hősökre emlékezünk – jelezte a megemlékezés kezdetén.

Újváry László, a megemléketés egyik öletgazdája (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A megemlékezőkhöz levélben szólt Csáky Pál, EP-képviselő. Peczár Károly, a képviselő asszisztense tolmácsolta a Lévához és a környékhez szorosan kötődő Csáky Pál gondolatait. Először visszatekintett a megemlékezés nyolcvanas évekbeli kezdeteire. Mint jelezte: a lévai valamint a barsi-honti magyar közösség kiállása és vállalása példaértékű volt, mellyel hozzájárultak a történelmi fordulatokhoz.

„Ma is hasonló üzenetet tudunk megfogalmazni Léváról, a nagysallói csata hőseinek példájából erőt merítve üzenjük minden jó szándékú magyarnak a világon, hogy a tüzet tovább kell vinni, a magyar jövőt tovább kell építeni”

– szólt Csáky Pál üzenete a lévai köztemetőben.

Levelében kitért napjaink elbizonytalanodására, értékzavaraira is. „Nem mehetünk el ezek mellett szó nélkül, a Kárpát-medence magyar-magyar összefogásának lehetősége előrelépésnek tűnhet” – emelte ki.  A felelősségvállalásban előttünk jártak a szabadságharc és forradalom hősei – tette hozzá.

Peczár Károly olvasta fel Csáky Pál, EP-képviselő üzenetét (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Az üzenetében kitért a felvidéki magyar társadalom jellemzésére is. Mint írta, a kiábrándultság jellemzi a felvidéki magyarságot, a magyar társadalom napjainkban sodródik. A lecsúszás veszélye ma reális veszély.

„Vissza kell szerezni a felvidéki magyar politizálás hitelét, vinni kell előre. Nehéz és bonyolult helyzetekben a közösségnek és a közösséget alkotó egyéneknek még inkább szüksége van mércére, támpontokra valamint hiteles és jól képzett vezetőkre, különben elbizonytalanodnak és szétcsúsznak. Nem másra kell várnunk, mi magunk tudjuk csak a megoldások felé vinni az ügyeinket”

– fogalmazott végezetül levelében az EP-képviselő.

Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség alelnöke visszaidézte a kezdeteket is (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A megemlékező közösséghez szólt Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség alelnöke is. A megemlékezés kezdeményezésére reagálva elmondta: a kétoldalú kezdeményezés a meghittségen át barátsággá változott az évek folyamán. A Rákóczi Szövetség örömmel lett partnere az eseménynek. „A sorskapcsolatok összekötnek minket” – emelte ki rövid beszédében.

A köszöntések és a kis irodalmi összeállítás után a lévai magyar intézmények és szervezetek, valamint a felvidéki és magyarországi vendégek a tisztelet koszorúit helyezték el a pár évvel ezelőtt pompásan felújított emlékműnél.

Nagysalló programsorozattal emlékezett

Az évforduló kapcsán természetesen a csata helyszínén, Nagysallón is megemlékeztek. A jubileum alkalmából háromnapos rendezvényfolyamot szerveztek.

A megemlékezők egy része koszorúzásra várva Léván (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Pénteken regionális történelmi vetélkedővel kezdődött a programsorozat. Szombaton a Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület koszorúzásával folytatódott az események sora. Napközben a tájházban tavaszváró rendezvény várta az érdeklődőket. Itt más akciók mellett a szabadságharchoz kapcsolódó kézműves foglalkozást tartottak, de volt lovasbemutató, történelmi előadás is. Ugyanakkor tematikus kiállítás valamint a csatáról szóló kötet bemutatója is színesítette a programot. Vasárnap ünnepi istentisztelet valamint a kultúrházban megrendezett Nagysalló 170 című ünnepi műsor zárta a jubileumi megemlékezést.

Koszorúzás a lévai köztemetőben (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A Hol sírjaink domborulnak című vetélkedőn a környék magyar alapiskoláinak tanulói vettek részt.  „A régió iskoláit szólítottuk meg, a versenyen négy csapat mérte össze tudását, a Kétyi Klapkák, a lévai Fekete Sereg, a Farnadi Hadosztály és a Nagysallói Nemzetőrök” – tájékoztatta a Felvidék.ma-t Baka Anita, a Nagysallói Alapiskola történelem szakos tanára, a vetélkedő ötletgazdája.

Mint elmondta, a verseny két részből állt.

Az első rész a történelmi tényekre összpontosított. Tudásukat 12 összetett feladaton keresztül mutathatták be a versenyzők. A verseny második felében a kreativitásé volt a főszerep. A csapatoknak saját indulót kellett megfogalmazniuk, illetve 1867-ben a nagysallói csata emlékére állított obeliszk felavatása kapcsán saját zászlót kellett megtervezniük.

Kicsindi Enikő, Juhász Gábor és Baka Anita alkotta a háromtagú zsűrit. A nagyon szoros versenyt végül a helyi Nagysallói Nemzetőrök csapata nyerte meg. A különdíjat, amely a kreatív feladat megoldásáért került kiosztásra, a lévai Fekete Sereg érdemelte ki.

A tisztelet koszorúi a nemrég felújított emlékmű tövében (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

„Fontosnak tartom azt, hogy az ember megismerje közvetlen környezetének történelmét, legyen az egyháztörténet, családtörténet, vagy falutörténet. Úgy gondolom, hogy ezáltal könnyebb megértenünk és elhelyezni magunkat a nagybetűs történelemben. A Kicsindi Enikő által gondosan összeállított, nagy munkával megírt kiadványokat felhasználva építem be a tanmenetbe Nagysalló helytörténetét” – fogalmazott Baka Anita.

Mint hozzátette, az órákon kiemelten foglalkoznak a török hódoltság korszakával, az 1849-es tavaszi hadjárattal és a 20. századdal, amely nem kis mértékben tépázta meg Nagysallót.

„Fontosnak tartom, hogy a világtörténelmi események mellett a helytörténettel is foglalkozzunk, mert csak ezáltal tudjuk megérteni, értékelni és ápolni őseink tetteit, múltját, hagyatékát”

– mondta végezetül.