Utolsó állomására érkezett a Kitelepítések 70 című kiállítás. A rendezvényre a felvidéki kitelepítések 72. évfordulója alkalmából került sor a győri Kisfaludy Károly Könyvtárban.
A kiállítás megnyitóján Varga László nagymegyeri helytörténész tartott előadást a felvidéki magyarság talán egyik legsötétebb korszakáról, ami 1945-1949 között zajlott. A kitelepítettek emléknapja kapcsán a jelenlevők a nagymegyeri és csilizradványi lakosságcseréről, a deportálásról és a reszlovakizációs folyamatokról hallhattak egy rövid előadást.
A csehországi deportálások 1946 novemberétől 1947 februárjáig tartottak. Ebben az időszakban 44 ezer személyt (férfiakat, nőket, gyerekeket és öregeket) szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba,
köztük Nagymegyerről 131 család 539 tagját, Csilizradvány, Csiliznyárad és Balony településekről pedig 38 család 181 tagját.
A nagymegyeri helytörténész előadásából megtudtuk, hogy a szlovák-magyar lakosságcsere egyezményt 1946. február 27-én írták alá Budapesten, amit május 14-én fogadtak el. Az első felvidéki szerelvény 1947. április 12-én indult.
A kitelepítésre kijelölt családok megkapták a fehér lapot és ezt követően a magyar állam védelme alá kerültek, biztosítva az áttelepülést. 1947-1948 között Nagymegyerről Magyarországra 205 családot telepítettek ki.
„A reszlovakizáció egy gyalázatos kampány volt, amelynek során erőszakkal akarták a magyar lakosságot elszlovákosítani, megtagadva ezzel gyökereiket és megtörve lelkükben a hithű magyarságot.”
– zárta előadását a helytörténész.
A kiállítás kurátora, Hideghéthy Andrea beszámolójában elmondta, hogy a Kitelepítések 70 című kiállítás témája egy szomorú történelmi igazságtalanságról szóló eseményt dolgoz fel a képzőművészet eszközeivel kifejezve. A kiállítás védnöke a Pozsonyi Magyar Galéria és a Szövetség a Közös Célokért társulás, a kiállítást a három kurátor – Méry Beáta, Lengyel Valter és Kalita Gábor – szervezése és gyűjtése alapján hozták létre.
A jelenlévők azt is megtudták, hogy a 2017 novemberében indult gyűjteményes vándorkiállítás ötven alkotó száz alkotásából áll és a műveket a közönség megtekinthette Somorján, Pozsonyban, Szímőn, Budapesten, a Duna Palota épületében, a Magyarság Háza kiállítótermében, Léván, a Reviczky Házban, a martosi szabadegyetemen, Jókán és Illésházán, majd az anyaországi Jánossomorján. A jelenlegi, tizedik és egyben utolsó alkalom helyszínéül pedig a győri Kisfaludy Károly Könyvtár szolgál.
Az 1946-ban megkötött csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény következményeként 75 ezer magyar volt kénytelen elhagyni lakhelyét, ott hagyva házát és mindennemű vagyonát. Ez az emberiség ellen elkövetett, a mai napig vissza nem vont bűntett 1949 júniusáig tartott.
A művészek olyan fogalmakat alkottak meg – papíron, vásznon, szoborkompozíción, digitális megjelenítésben vagy fotón,- amelyek kimondhatatlanok, és csak a retinánk, s tudatunk által érzékelhetőek.
„A vándorkiállítás tizedik kiállításának záróakkordjaként megköszönöm minden határon túli, s anyaországi művésznek, a Szövetség a Közös Célokért társulásnak, a helyi kultúra szervezőinek, hogy mellénk álltak ennek a szomorú történelmi eseménynek a művészi feldolgozásában és méltó bemutatásában, mely esemény ma is tüskeként van jelen minden értő, érző magyar ember szívében“
– zárta kurátori beszámolóját a SZAKC ügyvezető igazgatója.
A kiállítás alkalmával először mutatták be a Mosonszolnoki Ifjúságért Hagyományőrző Egyesület (MIHE) kitelepítési térképét, amit Horváthné Kocsis Angéla tervezett.
A mosonszolnoki német őslakosság kilencven százalékát 1946. április 16-án a potsdami határozat értelmében kiűzték az otthonaikból. Ezáltal 1949-ig mintegy 185 ezer német nemzetiségű állampolgárt fosztottak meg otthonaiktól.
A csehszlovák kormány jogfosztó intézkedései során pedig a lakosságcsere értelmében Mosonszolnokra 1945-49 között mintegy 35 felvidéki településről több mint ötszáz személy érkezett. A MIHE a kitelepítési térképpel kíván emléket állítani az elűzött német őslakosságnak és az ideérkezett felvidékieknek.
A térképet több mint harmincan készítették, köztük gyerekek, felnőttek és a kitelepítésben érintettek valamint leszármazottjaik hagyományos és retextil technikával – szövés, fonás, síkhurkolás, hurkolás, kötés.
