Boráros Imre (Fotó: Klemen Terézia)

Boráros Imre Kossuth-díjas színművész Felvidéki magyar litánia című verses-zenés irodalmi előadóesttel köszöntötte a 7. születésnapját ünneplő felvidéki Mária Rádiót. Vajon mi is az a litánia, tehetnék fel a kérdést az egyházi liturgiában kevésbé járatosak. A litánia felsorolásokból, párbeszédekből álló keresztény ima, könyörgés.

Az egyházi íróknál különböző jelentése van. Általánosságban nyilvános kérő imát jelent, melyet a templomban végeznek. A litániák felépítése: az egyház először Isten irgalmáért és kegyelemért, azután a szentek közbenjárásáért könyörög, a sötét hatalmakkal folytatott harcban Istenhez kiált segítségért.

Ilyen litániát, könyörgő verses összeállítást hallhatunk május 26-án vasárnap a komáromi Szent Anna-templomban, melyet zsúfolásig megtöltöttek a hívők. Bach csodálatos D-mol toccatája és fugája, valamint Albinoni Adagioja tette még ünnepibbé az előadást. Zenei munkatárs Apagyi László volt.

A műsorban részlet hangzott el Csáky Pál Hit és illúzió című darabjának Fohászából, majd Gágyor József Ima világosságért, a Velünk mi lesz, magyarokkal? és a Tiborc panasza az Úristennek című versei. Mécs László Könyörgés a káromkodó Magyarországért, Siposhegyi Péter – Koltai Gergely Jégvilág című énekelt verse, Magyar Alíz Történelmi lecke Európának, Gál Sándor Könyörgés és még folytathatnánk az elhangzott művek sorát.

„A bársonyos forradalom idején hittünk és bíztunk abban, hogy más idők jönnek, hogy egyenlő elbánásban lesz részünk. Hogy hamarosan eljön az az idő, amikor szabadok és ennek az országnak egyenjogú állampolgárai lehetünk. Ám ez mind illúziónak bizonyult.” A Kossuth-díjas színművész szerint máig nem tisztázott, hogy mit tettünk a rendszerváltás után ránk törő szabadsággal, nem sikerült elérni a kívánt egyenlőséget, nyelvünk védelmét, politikai képviseletünket, s ezekre a kérdésekre is igyekszik a műveken keresztül válaszra lelni.

A versek arra emlékeztetnek, hogy ha nem tartjuk meg a nyelvünket, akkor az sem tarthat meg minket, s elveszünk azok lenni, akik vagyunk: magyarok. Az előadott versek mindegyike szinte szociografikus hitelességgel mutatja be a felvidéki magyarság gondjait, ugyanakkor a mély humanizmus sugárzik a művekből, a kitagadottak iránti szolidaritás, de mindegyik előadott verset a hit, a nemzet- és nyelvféltés szövi át, mely manapság már egész Európára kiterjeszthető.

Az összeállításhoz kiválasztott versek mindegyikének nagyon aktuális a mondanivalója. Észre kell vennünk, hogy a világ beteg, s erre valamilyen megoldást, gyógyírt kell találni. Ezért is fordult Boráros Imre az Istenhez a litánia műfajával. Az irodalmi összeállítással több városban fellép az év folyamán, így Budapesten az Ars Sacra fesztiválon, de Pozsonyba, Bécsbe és Párizsba is kapott meghívást.

A zenés-irodalmi összeállítás után következett a Mária Rádió által is sugárzott szentmise, melyet Tóth László püspöki helynök celebrált a Felvidéki Mária Rádió 7. születésnapján.

A Mária Rádió felvidéki csapata: Lépes Lóránt, Tóth Szilveszter, Kacz Gábor, Berta Péter, Csepregi László, Szabó Zsolt. (Fotó: Sz. Zs.)

A komáromi székhelyű felvidéki Márai Rádió életében 2018 januárjában állt be nagy változás: Lépes Lórántot, a rádió műsorigazgatóját egyben a magyarországi Mária Rádió műsorigazgatójává nevezték ki. Szabó Zsolt személyében pedig új elnöke lett a felvidéki rádiót működtető Radio Maria Slovakia Polgári Társulásnak.

Lóránt atya a 2012-es megalakulás óta a felvidéki magyar nyelvű Mária Rádió meghatározó személyisége, műsorait heti rendszerességgel hallgatják az anyaországi rádióhallgatók is.

Fontos küldetése van, hiszen így nemcsak a rádió hullámhosszán keresztül viheti el mindenkihez a szombat délelőtti hittanórákat, imádságokat, vigasztalhatja a betegeket, esetleg a mozgásképtelenekhez eljuttathatja az isteni igét, hanem rendszeres magyar nyelvű misét is közvetít a rádió, melynek szerkesztőségében nagyon jó, vidám kis csapat dolgozik, akik közül a legtöbben önkéntesek.

További sikeres éveket kívánunk mind a szerkesztőknek, dolgozóknak, mind az önkénteseknek, hiszen kell egy ilyen világítótorony minden közösségnek, hogy tudjuk, merre van a kikötő, nehogy eltévedjünk a sötétségben.