A harminc évvel ezelőtti rendszerváltás, a tizenöt évvel ezelőtti Európai Uniós csatlakozás és a közép-európai lét kérdései voltak a központi témái a május 22-e és május 25-e között megrendezett Ipoly Menti Találkozásoknak.
Az Ipolyságon immár tizenhatodik alkalommal megtartott eseményfolyam részei voltak a közéleti-társadalmi kerekasztal-beszélgetések mellett a kiállításmegnyitók, színházi előadások, valamint koncertek is.
A Menora Saag Centrum Artis épületében megvalósuló találkozások megnyitóján Igor Éder, Nyitra Megye Önkormányzatának alelnöke megjegyezte: Ipolyság multikulturális térként, két nemzet, két kultúra színtere, amely az együttélés jó példája.
Pásztor Béla, Veresegyház polgármestere megnyitóbeszédében hangsúlyozta:
„Nagyon fontos, hogy az emberek találkozzanak. Ipoly mente egy különálló tájegység, melyet az Ipoly összeköt, az ilyen események pedig a magyar és a szlovák kapcsolatok elmélyítését segítik. Fontos, hogy az együtt élő népek minél jobban megismerjék egymást, és barátok legyenek.”
Hozzátette, a városban megtalálhatóak azok az emberek, akik példamutatóan dolgoznak az együttélés és együttműködés erősítésén.
Az esemény főszervezője, az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány nevében Hunčík Péter az idei találkozások témáit boncolgatta. Mint jelezte, a 2019-es esztendőhöz több jubileum is kapcsolódik. A központi téma most a rendszerváltás, illetve az ezt követő európai integráció közép-európai tükröződése. „Harminc év alatt sok minden változott, ám még mindig nem tudunk teljes európai polgárként élni” – hangzott el köszöntőjében.
Merre tovább Közép-Európa?
A rendezvénysorozat első kerekasztal-beszélgetése arra kereste a választ, hogy hogyan vettük kezünkbe a jövőnket a rendszerváltást követően. František Mikloško, Martin Bútora, Michael Žantovský, Magyar Bálint osztotta meg a gondolatait. Mint elhangzott, a rendszerváltás előtt Közép-Európában különféle alternatívák születtek a hatalomátvételre. A nagy várakozást strukturált gazdasági összeomlás követte – vélték egyöntetűen a szakemberek.
Csütörtökön a közép-európai létkérdés került terítékre. A délutáni fórum a sajtószabadságra, ennek régi és új kihívásaira összpontosított. Kéri László a magyarországi fejleményeket, Lovász Attila részben a felvidéki magyar sajtó helyzetét vázolta fel, míg Grigoríj Mesežnikov a szlovák illetve a csehszlovák sajtó átalakulásáról szólt. Többek között a közszolgálatiság változását boncolgatták. A politika – közösség – média hármas szemszögéből vizsgálták a történéseket. Mind a magyar fél, mind a szlovák szakértő végig követte az 1989 utáni közszolgálati sajtó jelentős változásait. A média jelenlegi helyzetével kapcsolatban elmondták, hogy egyre inkább leértékelődik az újságírók presztízse, miközben a hatalom médiaszolgáivá válnak.
Este Štefan Hríb A lámpa alatt című vitaműsorának nyilvános felvételén a kerekasztal-beszélgetés résztvevői a visegrádi térség jelenlegi helyzetével és jövőképével foglalkoztak. A Quo Vadis, Közép-Európa? címmel megtartott fórum vendége volt Jeszenszky Géza, egykori magyar külügyminiszter, Szigeti László, Rastislav Káčer, Szlovákia egykori magyarországi nagykövete valamint Peter Zajac. Mint Jeszenszky Géza jelezte, az elmúlt három évtized bizonyos értelemben sikertörténet, hiszen az ellentéteken túllépve erősödött az együttműködés gondolata a térségben.
A pénteki beszélgetések a rendszerváltásról, a demokrácia és a civil társadalom harminc évéről szóltak. Hol tartunk ma? A 30 év demokrácia, 15 év az EU-ban című kerekasztal-beszélgetés során Zora Bútorová, Olga Gyárfášová, Ivan Gabal valamint Csepeli György osztotta meg a gondolatait. A geopolitikai helyzet változását tapasztalhattuk meg. Bizonyos tekintetben az első években Magyarország például szolgált a V4-ek többi tagállamainak. Csepeli György kiemelte: a harminc év evolúciója során a szabadság és az egyenlőség tekintetében köztes állapotba kerültünk. Az előadók kitértek arra is, hogy mindhárom országban, Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban is hatalomra kerültek olyan kormányok, melyek az épülő demokrácia gyengülését okozták. A találkozások utolsó része a civil társadalom elmúlt harminc évet próbálta összefoglalni.
Könnyedebb kultúrprogram
A komoly közéleti témák mellett számos könnyedebb műsor színesítette a programot. A veresegyházi Kun Éva, keramikusművész kiállítása mellett Illusztrált gondolatok a falon – József Attila versidézetek és a hozzáfűződő illusztrációk tárlatát nyitották meg.
A négy nap folyamán a közönség hallhatott dzsesszkoncertet Dudás Lajos klarinétművész és Philipp van Endert gitáros előadásában, a Trio Passacaglia műsorát Rajk Judit, Kéringer László, Zétényi Tamás felállásban. Szombat délután pedig Alisa Yajima és Baráz Ádám zongoraművészek adtak koncertet.
Emellett színházi előadások is bekerültek a találkozások programjába. Az ipolysági Szondy György Gimnázium mellett működő SzondySokk Radnóti-esttel készült, amely a zsinagógában volt látható. A program Soóky László: A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti – a félrecsúszott rendszerváltás története – monodrámával zárult.
Az eseményfolyam a közös kultúra, közélet és történelem felelevenítése mellett a megemlékezésnek is helyet adott. Ekkor kapott a városban született Berzsenyi Barnabás olimpikon emléktáblát a zsinagóga előtti falon. S hagyományteremtő szándékkal helyezték el az első botlatóköveket Kulka Ferdinánd és Kulka Melánia, a holokauszt áldozatainak emlékére. (A Kulka család sorsáról hamarosan portálunkon is olvashatnak).
