Mindig örömmel olvasok vidékünk helytörténeti vonatkozásairól, s figyelem az ezekről szóló híradásokat. Nemrégiben a Zsély melletti Sósárról, a hajdani híres fürdőről találtam anyagot honlapunkon, ahol Mikszáth nevét is felfedeztem. Jómagam az 1992-ben megjelent Nógrádi tájakon című kötetemben írtam először röviden e helyről, idézve a nagy palóc írót is.
Megemlítettem, hogy ha Ipolyvarbó irányából átjövünk az itteni falvakat nyugatról határoló dombháton, a Kürtös patak völgyébe érünk. A meredek domboldal tölgyesei és akácosai a Zsély községhez tartozó gyógyforrás, Sósár felé lejtenek. Ezt a helyet egészséges levegőjéért, kies vidékéért, különös növényvilágáért egykor sokan felkeresték. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején nyaranta egyszerre hetven család is üdült Sósáron. Gyógyvizét a Karlovy Vary-i és a Marianske Lázně-i vizekkel egyenértékűnek tartották.
Hajdan itt volt a nógrádi nemesség egyik kedvelt találkozóhelye; különösen a sósári Anna-bálok vonzották a szórakozni vágyókat. A szájhagyomány szerint a Wesselényi-összeesküvés szálait is itt kezdték szövögetni fürdőzés közben a főurak. Ennek bizonyítása persze még várat magára, mint ahogy sok egyéb más is a fürdő kultúrtörténetével kapcsolatban. Jó lenne például tudni, nem lapul-e a fürdő vendégkönyve a Zichyek levéltárában, avagy más helyen. Ha ez meglenne, kiderülhetne, ki mindenki járt errefelé az egykori jeles emberek közül.
A Mikszáth-kapcsolatokat sem ártana alaposabban feltárni, hiszen írónkat és családját is szoros szálak, gyakori látogatások fűzték ide, sőt beépült életükbe a szomszédos település is. Gyakran átrándult Zsélybe a fiatal Mikszáth már akkor is, mikor még nem volt országosan ismert személyiség. És szerelmi kapcsolatai is köthetők ide, illetve azok egyik színterévé is vált a hely, amit oly sokszor emlegetett leveleiben az író.
De megemlékezett Zsélyről a feleség, Mauks Ilona is. Az ő Visszaemlékezéseiben is sűrűn felbukkan e hely neve. S szerepel a fürdő az irodalmi művekben is. Mikszáth Mariska nevű testvére szintén szeretett ide járni, s talán a tragikusan végződő tüdőgyulladását is itt szerezte egy táncvigalom során. De megfordulhatott itt a szeretett édesanya, akinek Mauks Ilonkát is itt tervezte bemutatni az író.
Földink zsélyi-sósári kapcsolatairól, kötődéseiről a Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén című tanulmánykötetemben írtam. Itt említem, hogy a Prakovszky, a siket kovács című regényében is ír e helyről, Kata-fürdőnek nevezve azt. Ízelítőül az alábbi sorokat idézzük a műből: „Inkább eljárogattam e helyett (a nagykürtösi vasárnapi istentiszteletek helyett – Cs. K. megj.) vasárnaponkint kuglizni a közeli Kata-fürdőbe. Vonzó mulatság, mert fából vannak benne a dámák, a bal dáma és a jobb dáma, de talán jó is. Az ember leüti őket, de ők le nem ütik az embert“.
1873-ban a Nógrádi Lapok, melynek Mikszáth is munkatársa volt, már nem írt nagy elragadtatással a helyről. Az „elhagyatottság Mekkája“-ként emlegette Sósárt, ahol csak egyetlen fürdőépület volt, s összezsúfolódtak az emberek. Vizének gyógyhatását azonban az újság is elismerte.
Sokat olvashatunk a fürdőről a Mikszáth-levelekben is, akárcsak a feleség könyvében, a Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseiben. Főleg az elsőként említett leveleket, melyekben a fürdőhelyet emlegeti, illetve arról is ír, jó lenne szintén alaposabban feldolgozni. A következő részben majd ebből adunk egy kis ízelítőt.
