Illusztráció (Fotó: pixabay.com)

(A május 29-én megjelent írás folytatása). Vannak azonban szlávnak tekinthető más régészeti lelőhelyek is a környéken, pl. Muzsla-Csenkén és máshol is, de teljesen kizárható már a fentiek miatt is, hogy ezeknek a szlovákság kialakulásához bármilyen köze is lehetne.

Tudomásul kell venni, hogy ezeket mind a mai magyarok ősei közt lehet csak számon tartani, s nem a mai szlovákság ősei közt. Szlovák történészek eléggé tudathasadásos állapotba szoktak kerülni, amikor azt bizonygatják pl. hogy a Dunántúli /avar-/szlávok az ő őseik, aztán pár mondattal később elismerik, hogy azok mind beolvadtak a magyarságba.

Nézzünk még néhány elemet a közelmúlt, s ahogy látszik, máig túlélő szlovák történelemhamisító praktikái közül. Biztos sokan láttak már az olvasók közül olyan szlovák történelmi térképeket, amelyeken a területileg megnagyobbodott Morávia magába foglalja a Dunántúlt. Az igazság az, hogy a Dunántúl az avarok legyőzése után a honfoglalásig germán hatalmi övezet volt. A csúsztatás abban van, hogy a germánok, a Nyitráról elűzött Pribinát kinevezték a Balaton melletti Mosaburg központú tartományuk helytartójának. Ez annyira nem jelentett morva szupremációt, hogy Pribina éppen a germán érdekek miatt már másodszor került konfliktusba velük. Morva fosztogató hadjáratokról tudunk két esetben is a Dunántúlon, de a germán fennhatóság igazából még Szvatopluk részéről sem volt megkérdőjelezve, s minden esetben ki is vonult onnan.

A másik tót történelemhamisítási praktika nyelvi természetű, amely Ján Stanislav 30-as évekbeli nyelvészeti munkájára alapozva akarja bebizonyítani, hogy főleg a Dunántúl szláv helyneveiből kiolvasható nyelvi dialektus megegyezik a mai közép-szlovákkal.

Még ha így is lenne, a dialektus nem jelent etnikumot, ha így lenne, akkor a kelet-szlovákokat önálló etnikumnak kéne tekintenünk, s még saját állam is járna nekik.

Ennél jóval nagyobb terjedelemben is lehetne még ezekről írni, s el lehetne ismerni, hogy a morvák pár évtizeddel a honfoglalás előtt kiszoríthatták az Alföldről az ott, az avarok leverése után berendezkedő bolgár uralmat, de ez már semmilyen etnikai változásokat nem hozott a területen.

Azt kérdezheti bárki, hogy mi köze ehhez a szlovákoknak? Az égadta világon semmi! A közelmúlt szlovák történelemírása egyszerűen elkezdte kisajátítani a morva történelmet, miközben a Nyitrától északra eső terület, ahol a szlovákság a magyar honfoglalás után, s tulajdonképpen annak köszönhetően kezdett kialakulni, s csak a 16. századra fejeződött be. Ennek a hamisításnak a legfőbb eleme, hogy Szvatopluk, mint a morva megszállók Nyitrára helyezett helytartójának a történelmi források szerinti első felbukkanása Nyitrához köthető.

Ez olyan, mintha mi, magyarok a török megszállást úgy magyaráznánk, hogy mekkora birodalomnak is voltunk a részese, sőt esszenciája , sőt, az a mi birodalmunk volt, Szulejmán pedig a mi uralkodónk.

Egy másik szlovák történelemhamisító momentum az ún. Moravské Slovácko elnevezéssel kapcsolatos, amiből ők azt értelmezik, hogy már Nagy-Morávia lakói is tulajdonképpen szlovákok voltak. Az igazság az, hogy ennek a Morvaországhoz tartozó területnek az elnevezése a mai Szlovákia területéről való betelepedéssel van összefüggésben. Branislav Varsik mutat rá erre, s ahogy a morvaországi Valašsko is a Felvidékről lett betelepítve, a név alapján is pásztornéppel, ugyanúgy Slovácko is parasztsággal.

A fent említett elemekből kialakult egy olyan alapos történelemhamisított szlovák narratíva, ami a mai napig mérgezi a magyar-szlovák viszonyt, s a felvidéki magyarság elnyomásának a legfőbb történelmi hivatkozási alapja.

Szerencsére ma már némileg változnak az ún. nem-nacionalista szlovák történészek jóvoltából ezek a szlovák hozzáállások, de van bőven mit kikérni magunknak így is magyar részről, sőt a Magyar Tudományos Akadémia is jobban tenné, ha a magyar történelmi tudat pl. Romsics Ignác rombolása helyett felvenné a kesztyűt, ugyanis egy nem régi, amerikai szlavista által írt tanulmány mutat rá arra, hogy a Dunántúl szláv helyneveiből kiolvasható dialektus nem északi, hanem déli szláv rokonságot mutat, ami teljesen logikus, ugyanis a Nyugat-Balkán a régi dunántúli avar-szlávokból lett betelepítve.

Mivel foglalkozik az Akadémia, ha ilyesmiért Amerikáig kell menni? Miért van magára hagyva a (felvidéki) magyar politika ezekkel a kérdésekkel?