Ha nekem kéne megjelölnöm a nyugati civilizáció sikerének a szimbólumát, akkor nem valamelyik luxusmárkát választanám – hiszen a mai, globalizált világban bármit bárhol beszerezhetünk, ha van hozzá elég pénzünk – hanem egy csapot.
Igen, egy közönséges csapot, melyből, ha elfordítjuk, tiszta, iható víz folyik. Nem is tudjuk elképzelni, hogy ez az egyszerű mozdulat, amit naponta több tucatszor megteszünk, a világ nagyobbik részén elképzelhetetlen luxus. Például, Afrika egyes helyein, ahol félnapi járóföldre van a legközelebbi forrás, és az út veszélyes, mert a szomszéd törzs féltékenyen őrzi az életet jelentő vizet…
De ne higgyük, hogy csak az eldugott, Isten háta mögötti helyeket sújtja a vízhiány. Az elmúlt évben volt azzal tele a média, hogy a dél-afrikai Fokvárost kiszáradás fenyegeti, és így ez lesz az első világváros az új korban, amelyik vízhiány miatt válik lakhatatlanná.
Európa mégsem Afrika, mondhatnánk, de gondoljunk csak vissza az elmúlt évekre, amikor nyár végén a Duna alacsony vízállása okozott problémát. Senkinek se legyenek kétségei afelől, hogy ez az idén sem lesz másként.
Még szerencse, hogy itt, a Csallóközben Európa egyik legnagyobb víztartalékán élünk, ami szakértők szerint akár 500 millió embert is elláthatna ivóvízzel!
Ezért is fájdalmas látni, hogy milyen nemtörődömséggel bánunk ezzel a kinccsel, ami szó szerint a jövőnk záloga. Legutóbb például arról szólt a fáma, hogy az R7-es autópályát építő spanyol cég veszélyes anyaggal töltötte fel a talajt.
És ez, sajnos csak egy kiragadott példa abból a számtalan esetből, melynek máig sincs felelőse.
Nem akarom az esetet elbagatellizálni, de egy, a jelek szerint mentálisan zavart nőt meghurcolnak, mert az állatkertben megdobott egy teknőst, míg egy ilyen mértékű környezetkárosítást nem követ felelősségre vonás.
Mintha nem tudnánk helyükön kezelni a dolgokat.
