A szenior örömtánc nem tánciskola, hanem valami egészen más. Nyugat-Európában 45 éve hódít, Magyarországon 2016-ban Csirmaz Szilvia honosította meg. Mára szinte mozgalommá nőtte ki magát és elterjedt Szlovákiában is. Az első fecskék, első klubok már a Komáromi járásban is megalakultak, Ógyallán a Szabadidőközpontban, majd Martoson a Mozgássérültek Szövetsége és a helyi nyugdíjasklub támogatásával, Lelovič Margit és Madarász Adrianna vezetésével, akik Budapesten tanulják a szenior örömtáncot Csirmaz Szilviától.
Ezt a mozgásformát kifejezetten idős embereknek fejlesztették ki mint közösségi örömtáncot. A táncformát Ilse Tutt találta ki és népszerűsítette Németországban. Ő korábban fiatalokat tanított táncolni, majd az anyósa kérésére kifejlesztette a kimondottan az idős korosztálynak való, fizikailag kevésbé megterhelő koreográfiát.
Idővel annyira népszerűvé vált, hogy elterjedt egész Németországban, onnan eljutott Ausztriába, majd a környező nyugat-európai országokba, Skandináviába és már Magyarországon is egyre népszerűbb.
„Hiszem, hogy ez a táncforma nemcsak a szeniorok körében lesz egyre népszerűbb, hanem az aktív ötvenesek vagy akár még fiatalabbak körében is, hiszen itt nemcsak sokféle zenére változatos koreográfiákat táncolunk, hanem átélhetjük a közös alkotás, az együttes élmény örömét.
A szenior örömtánc jelszava: mozgás-öröm-agytorna, hiszen azon kívül, hogy megmozgatja minden testrészünket, örömet okoz az előre betanult mozdulatok ismétlése, a rájuk való koncentrálás az agyunkat is igénybe veszi. Amerikai kutatások bizonyítják, hogy míg az olvasás 35%-ban, a rejtvényfejtés 47%-ban csökkenti a demencia kialakulásának veszélyét, addig a rendszeres tánc 76%-ban. Mindehhez nincs szükség sem táncpartnerre, sem előzetes tánctudásra. Az oktató megmutatja, majd gyakoroltatja a csoporttal a rövid koreográfiát, melyet meg kell jegyezni” – tájékoztatta portálunkat Lelovič Margit.
A szenior örömtánc minden helyszínén kizárólag a nemzetközi előírásoknak megfelelően képzett, okleveles szeniortánc-oktatók tartják a táncfoglalkozásokat. Így minden kedves táncos biztos lehet abban, hogy színvonalas, az egészségre kedvező hatású élményben lesz része, ha velük táncol.
„Nekem, mint oktatónak nagyon jó érzés látni, ahogy hétről hétre fejlődnek ezek az emberek, hiszen a táncolás javítja a koordinációs készséget, a koncentrációt és a ritmusérzéket. Amerikai tudósok bebizonyították, hogy az összes idős korban végzett szellemi munka vagy fizikai mozgás közül a legjobban a rendszeres táncolás fejleszti az agyműködést, késlelteti az elbutulást” – fogalmazott.
Majd hozzátette: „a szenior örömtánc komoly összetett idegi munka, meg kell érteni a koreográfiát, meg kell tanulni, figyelni kell a zenére, a ritmusra, és nem árt, ha a partnerre is jut még egy kis figyelem. Tánc közben egy gondolattal előbbre jár az ember agya, hiszen amikor éppen végrehajt egy mozdulatsort, már tudnia kell, mi lesz a következő lépés. Egyszóval nagyon bonyolult agytevékenységről, mégis egyszerű mozgásról van szó, ami nem terheli meg az idős szervezetet.”
Nem is beszélve a zene gyógyító hatásáról – amitől mindenkinek jobb kedve lesz – vagy éppen a közösség megtartó erejéről. Nincsenek hirtelen mozdulatok, ugrások, pörgések vagy akrobatikus elemek, hanem kimondottan az idős korosztálynak való nyugodtabb mozdulatsorok, főleg sétalépések.
Ez nem tánciskola, tehát ne egy hagyományos táncórát, sokkal inkább közösségi örömtáncot képzeljünk el. Egyedül is el lehet jönni, nem kell partner senkinek ahhoz, hogy csatlakozzon, hiszen különböző táncformák vannak, néha párban táncolunk, néha négyen, hatan vagy éppen egy nagy körben mindenki együtt.
A másik nagyon fontos dolog, hogy igen egyszerűek a koreográfiák: rövidek, 3 vagy 4 lépéskombinációból állnak, tehát senkinek nem okozhat túl nagy gondot a megtanulásuk, de attól még feladatot jelent ezeket megjegyezni.
„Először közösen megtanuljuk, s amikor már jól begyakoroltuk a lépéseket, akkor járjuk el a táncot zenére is. Persze nincs teljesítménykényszer, nem küldjük haza a botlábúakat. A feladat az, hogy mindenki a saját képessége szerint próbálja meg magából a legtöbbet kihozni, figyelni, összpontosítani és persze jól érezni magát. Persze sok a magányos, idős ember, akiknek nagy élmény újra közösséghez tartozni” – zárta tájékoztatását a táncoktató.
A tapasztalatok szerint az idősebb emberek örömmel táncolnak és ezáltal javul az életminőségük. Reményeik szerint az idős emberek, akik testi és lelki erejüket aktívan karbantartják, a tánc során szerzett pozitív élményeiket máshol is kamatoztatják majd. Segítenek másoknak, nagyobb megértést tanúsítanak a fiatalokkal szemben és meghallgatják a problémáikat, és végül segítik azt erősíteni és elterjeszteni, ami a mai világból egyre inkább eltűnőben van: az EMBERSÉGET.
