Június 26-án Szepsiben tartotta országos tanévzáró ünnepségét a Patróna Nostra közhasznú társaság és a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont rendezésében a szlovákiai magyar katolikus iskolák szövetsége.
Az eseményen az alábbi települések katolikus tanintézményei jelentek meg: Dunaszerdahely, Nagymegyer, Gúta, Tardoskedd, Komárom, Párkány, Ipolyság, Palást, Óvár, Ipolyhídvég, Szádudvarnok és Szepsi.
A szentmise főcelebránsa Bernard Bober kassai érsek-metropolita megbízásából Pásztor Zoltán pápai káplán, püspöki vikárius volt, akivel együtt misézett dr. Szalay László nagyidai plébános, Gábor Bertalan szepsi esperesplébános és Karch Krisztián szepsi káplán.
A hálaadó ünnepségen részt vett a város, a közéleti és a társadalmi szervezetek képviselete, a Rákóczi Szövetség, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Jövőért Alapítvány kuratóriumának számos tagja, valamint sok szülő, nagyszülő és iskolabarát. A szentmise ünnepélyes bevonulással vette kezdetét. A kereszt után az iskolazászlók, majd a ministránsok következtek, végezetül a papság. A szentmisén Bányász Emőke okleveles kántor orgonált és vezette az énekeket. Énekeltek a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai, Nagy Katalin tanárnő vezetésével.
A jövő kapuit a fiatalok nyitják, de a kulcsokat az öregek őrzik
– idézte köszöntőjében Gábor Bertalan esperesplébános Ferenc pápát. A gyermek Jézus jeruzsálemi templomba való bemutatása kapcsán, a keleti egyházi hagyomány szerint ezt a napot a „Találkozás ünnepeként” tartják számon. A találkozás az újdonságot hozó Istengyermek és a várakozó emberiség között történt: egyfelől a fiatal Mária és József, másrészt az idős Anna és az agg Simeon között. A találkozás során kölcsönösen gazdagították egymást. Ott értették meg, hogy Isten ígérete a történelemben nem egyénileg, nem is egy szempillantás alatt valósul meg, hanem együtt és közösen.
A gyermek Jézus közelében mind a négyen ismét rátaláltak hitük gyökereire, mert a hit nem könyvből merített ismeret, hanem az Istennel való együttélés művészete, amit az egy úton való haladással lehet megtapasztalni. A két fiatal, József és Mária az idősekkel, Annával és Simeonnal történő találkozásukban önmagukra találtak, megsejtették jövőjüket. A két öreg pedig, élete vége felé, megkapta Jézust, életük értelmét és ezzel valósággá vált Joel próféta látomása: „Öregjeitek álmokat látnak, a fiataloknak látomásuk támad” (Vö. Joel 3,1).
Minden fiatal nemzedék arra hivatott, hogy új ajtókat nyisson, de nem feledve, hogy a kulcsokat az öregek őrzik. Vagyis jó, ha egy nemzedék fiatalsága figyel a gyökerek keresésére, de közben az idősekre hallgat. A fiatalok és az idősek közötti találkozás nélkül nincs jövő, ahogyan nincs növekedés gyökerek nélkül, és nincs virágzás új sarjak nélkül sem. Ezért is volt különös öröm ez a mai találkozás, a keleti végeken.
Imádkozzunk és cselekedjünk együtt, hogy egyházi közösségeinkben országszerte, határon innen és határon túl: családjainkban és iskoláinkban megtanuljuk és megtanítsuk, hogy – a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol, mert csak ahol épek a gyökerek, ott lesznek épek a hajtások is! Bár, lehet, hogy olykor fagykár éri a fát, de a megnyesett fa kizöldül, ha épek a gyökerei. Adja Isten, hogy a közös tanúságtétel mindvégig hiteles, ösztönző és gyümölcsöző legyen – fogalmazott Gábor Bertalan esperesplébános.
