Ausztráliából érkezett a hír, hogy életének 98. évében Sydney-i otthonában elhunyt Csapó Endre újságíró, az Ausztráliai Magyar Élet volt főszerkesztője, az ausztráliai magyar közélet egyik fő vezetője, akinek gyászjelentésén joggal áll a Szent Pál-i idézet: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”
A család gyászjelentését egészítsük ki azzal, hogy Csapó Endre nemcsak az ausztráliai, hanem az egyetemes magyar közélet egyik nagy alakja volt, akinek – miután 1948-ban elmenekült Magyarországról és Ausztráliában kezdetben fizikai munkásként kezdett új életet – egyetlen percre sem szűnt meg szellemi, érzelmi kapcsolata Magyarországgal. 1964-től lapalapító szerkesztőként nemcsak a magyarországi eseményeket követte figyelemmel, hogy tájékoztassa a diaszpóra magyarságát, de megfordítva is: a nagyvilágban zajló folyamatokat és hatásukat elemezte itthoni olvasói számára.
A diktatúra idején nehezen és bújtatva, később már postán rendszeresen érkező újság olvasótábora a Kárpát-medencében a világháló elterjedésével nőtt meg jelentősen.
A rendszerváltástól kezdve gyakran hazalátogató Csapó Endrét munkásságáért már 1991-ben Magyar köztársasági Érdemkereszttel ismerték el, 2006-ban Teleki Pál Érdemérmet, 2008-ban pedig ő és lapja Magyar Örökség-díjat kapott.
Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátorának laudációjából vett idézettel hajtunk fejet az egyetemes magyarság elhunyt kiválósága előtt:
„A Magyar Élet és főszerkesztője Csapó Endre cselekvő létével, hetente megjelenő nívós lapszámaival, írásaival fontos nemzetmegtartó szerepet vállal a diaszpórában. Erről mindenki meggyőződhet, aki rendszeres olvasója a Magyar Életnek, vagy megismerkedik a főszerkesztő „Ilyen a világ” című, 1961 óta írott nagyszerű vezércikkeit tartalmazó, eddig megjelent három kötetével… Mindazok, akik olvasták, tanúsíthatják, hogy a főszerkesztő – aki 1948-1991 között nem járt szülőhazájában – jobban érzékeli és elemzi helyzetünket, mint itthoni kollégáinak zöme. Azért, mert hű maradt önmagához, vállalt küldetéséhez, nemzetéhez. Nemcsak írásaiban, életében is. A Teleki Pál Érdeméremmel 2006-ban kitüntetett Csapó Endre – az ausztráliai Szent Korona Társaság egyik alapítója, vezetője; az „Egy a nemzet” szellemi mozgalom elindítója – , az ötödik kontinensen igen népszerű. Őszinte, mértéktartó, humánus gondolkodású és szerény közéleti ember. Nélküle és lapja nélkül nem találnánk igazi önmagunkra, nemzetünkre, s nem lenne olyan minőségű a sokfelől rekrutálódott, sokszínű ausztráliai magyar diaszpóra sem, mint amilyennek alkalmunk volt megismerni és több ízben méltatni. “Az elmúlt évtizedben zajlott sorsfordító események közepette Csapó Endre és lapja a Magyar Élet hűséges helytállásával igazolta, hogy méltán kapott helyet a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumában. Az 1978-ban – éppen 40. éve egyesült; két régebbi lapból – újjászületett Magyar Élet főszerkesztőjének fogadalmából idézek: “Állampolgári hűségünk Ausztráliához köt, de szellemi hűségünk a magyar népé, amely ezer esztendőn keresztül építette, csiszolta azt a sajátos ízű, színű műveltséget, ami különös szép nyelvünkön oly egyénien fejeződik ki. Hűségünk nem pártoké, vagy csoportoké…Mennyezetünk az a magyar égbolt, amely mindazokat betakarja, akiknek szívét-lelkét még melegíti a magyar érzés. Újságunk ehhez kíván lenni szellemi fűtőanyag. Hűségesek kívánunk lenni a magyar égbolt világló csillagaihoz is, szellemi életünk, irodalmunk nagyságaihoz.”
