A nyári szünetben minden évben a gyermekek, fiatalok egyik hasznos időtöltési lehetősége a táborozás. A táborok palettája nálunk is igencsak széles, vannak anyanyelvi, sport-, művészeti, általános, nyelvtanulási, honismereti és különböző speciális szaktáborok is. A lényeg: hasznos időtöltés a gyermekeknek, s gondtalan néhány nap, hét nyáron a dolgozó szülőknek.
Minden szülőnek gondot okoz ugyanis, hogy a nyári szünetben hová és mennyiért tudja „elhelyezni” a gyermekét, programot szervezni neki, hogy ne a négy fal között töltse a nyarat. Számos lehetőség van a kisebb-nagyobb gyermekek táboroztatására, ez alkalommal a dunamocsi vadásztábor életéből nyújtunk némi ízelítőt.
A természet érintetlen csodái várták a táborlakókat a Duna menti községben, ahol Miklós Tamás első alkalommal szervezett természeti és vadásztábort alapiskolás gyerekek részére az iskola igazgatóságával, a község önkormányzata és a helyi vadászegyesület támogatása mellett.
„A tábor célja, hogy a résztvevők megismerjék természeti értékeinket, az erdészek, vadászok, természetvédők munkáját, hiszen felnőve vigyázni csak arra tudnak, amit ismernek. Szeretnénk elérni, hogy egymásra és környezetükre odafigyelő emberekké váljanak, tiszteljék a Föld többi élőlényét, a különböző életközösségek működését, ismerjék a természetre ható emberi tevékenységek következményeit” – mondta bevezetőjében a tábor megálmodója és kivitelezője, Miklós Tamás.
Vadászkutyák bemutatója (Fotó: Miriák Ferenc)
A három napon át tartó programok interaktív foglalkozásokat tartalmaztak, amelyek során a gyermekek a természetről és a különböző mesterségekről szereztek ismereteket. A tábor első napján a 35 táborlakó csapatokat alkotott, nevet választott, zászlót készített. A délelőtti foglalkozások részét képezte még a tájékozódást segítő eszközök, az iránytű, a tájoló, távcső használatának megismerése.
Jancsi és Juliska meséjében nem is olyan meseszerű momentum, amikor a gyerekek magvakat szórnak el, hogy visszataláljanak otthonukba. Amíg az iránytűt nem ismerték, a hajósok nem merészkedtek a nyílt tengerre, hanem a part mentén hajóztak, s jellegzetes tereptárgyak szerint tájékozódtak. Templomtornyok, világítótornyok jelezték számukra a helyes irányt. Ha a vihar kisodorta a hajósokat a nyílt tengerre, madarat bocsátottak szabadon, annak röpte mutatta, merre van a szárazföld.
A krónikák szerint a kínaiak használtak először mágnestűt. A mágneses tájoló minden valószínűség szerint arab hajósok közreműködésével a 12. század vége felé vagy a 13. század elején került Európába. A nagy földrajzi felfedezések csak azután következtek, amikor a hajósok az iránytű segítségével kimerészkedtek a nyílt tengerre. Ha megtanulunk a térkép és az iránytű segítségével tájékozódni, úgy vághatunk neki a nagyvilágnak, hogy nem tévedünk el.
Sólymászati bemutató (Fotó: Miriák Ferenc)
A keresőtávcsövek talán a legpraktikusabb társaink a természetben. Kis méretüknek köszönhetően bármikor könnyedén megvizsgálhatjuk velük a környezetünket, legyen szó vadászatról, a természet megfigyeléséről, madáraszatról vagy csak egy kirándulásról, a keresőtávcső a legközelebbi barátunk lesz!
A táborkonyhában közben elkészült a muflonpörkölt, amit a gyerekek kezdetben gyanakodva kóstoltak, de ahogy megérezték a finom ízeket, jóízűen elfogyasztották.
A kiadós ebéd után Esztergályos László solymász bemutatta a solymászat történetét, a természetvédelem fontosságát, a ragadozómadár-védelem módszereit, a madarak repítését. A tábor első napja ügyességi játékokkal ért véget.
A második napon Polerecki Pál naszvadi vadász tartott előadást a vadászatról. „Szeretnénk megmutatni, hogy a vadászat nem pusztán a lövés pillanatáról, hanem elsősorban a természet szeretetéről, a vad iránti tiszteletről, a vadállomány gondozásáról szól. A legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy megismertessük a gyerekeket a természet csodáival, a vadászat értelmével. Nemcsak az állat elejtését értjük alatta, hanem a vadgazdálkodást, a vadvédelmet, a trófeák kezelését, az állatok gondozását és esetleges befogását is” – mondta.
A marcelházi Acsay Artúr a környezetünkben élő állatokról tartott előadást. Beszélt az ember és állat kapcsolatáról. Elmondta, hogy az emberiségnek kötelessége védeni a természetet. Törődjünk vele, figyeljünk rá – különösen, ha ránk van utalva! Hiszen a háziállatok tőlünk, a szeretetünktől, gondoskodásunktól, figyelmünktől függenek, és ezzel soha senkinek sem lenne szabad visszaélnie. Az állatok meghálálják a törődést, de ne csak ezért törődjünk velük, hanem mert ki vannak szolgáltatva nekünk, és mi felelősséggel tartozunk értük. Amikor az állatok védelméről beszélünk, le kell vonnunk a következtetést: kötelességünk gondoskodni minden egyes élőlényről, melynek jóléte kizárólag tőlünk függ; és az embernek észre kellene vennie végre a körülötte lévő világot, és rácsodálkozni arra – felfedezni a természet tökéletességét, ráébredni, hogy ha nem élünk harmóniában a bennünket körülvevő természettel, növényekkel, állatokkal, azzal mindannyian csak veszíthetünk.
Orosz Jenő dunamocsi vadász bemutatta a vadhívókat (Fotó: Miriák Ferenc)
A napot vadászkutya-bemutató zárta. Az ember hamar felismerte a kutya kiváló képességeit a vad felfedezésében, követésében, és elhatározta, hogy társul veszi maga mellé. S attól kezdve, hogy ez az ismeretség létrejött, nyomban ki is használta „leghívebb barátja” szolgálatait. Így kapcsolódott össze az ember és a kutya vadászata, amely – egészen csekély módosításokkal – a mai napig fennmaradt.
A vadászat népszerűvé válásával, elterjedésével kialakultak a különböző speciális vadászkutyafajták. A vizsla legendásan nagyszerű vadászkutyánk. Lelkes hívei azt mondják róla: ha az összes többi vadászkutyafajta valamilyen oknál fogva kipusztulna, a vizslák valamennyit képesek lennének helyettesíteni. Nos, lehet, hogy ebben a megállapításban van némi túlzás, de az bizonyos, hogy a vizslák bámulatosan okos, ügyes, engedelmes, intelligens, sokoldalú állatok. Igazi „mindenes” vadászkutyák: rendkívül fegyelmezettek; szimatmunkájuk nagyszerű; kiválóan apportíroznak; kitartók, a legszélsőségesebb időjárást is jól tűrik.
A harmadik napon Kurcz János vezetésével bemutatkoztak a marcelházi cserkészek, majd kipróbálták a szélpuskát, lovagoltak és megismerkedhettek a vadhívókkal. Utánozták az állatok hangját és mozgásukat is, hiszen a vadhívő kürtök és sípok kipróbálása mindig nagy élmény. Megtudták azt is, kiből lehet vadász, ki tarthat fegyvert és milyen feltételeknek kell megfelelnie. Kilátogattak a vadászházhoz is, ahol szalonnát sütöttek.
Szalonnasütés (Fotó: Miriák Ferenc)
„Alapvető célunk, hogy a vadászat alapjaiba beavassuk a gyerekeket” – mondta Miklós Tamás. „A foglalkozások keretében betekintést nyerhettek az erdészeti tevékenységekbe, megtanulhatták, miként tiszteljék a természetet. Úgy érezzük, hogy ez a korosztály kifejezetten fogékony a témára, ezért hasznos minél több élményt nyújtani nekik, hiszen rengeteg értékes és hasznos információval gazdagodtak a három nap alatt. A szakmai programokon kívül a táborozók kézműves foglalkozásokon, egyéni és csapatversenyeken, szerepjátékokban és ügyességi sportversenyeken is megcsillogtathatták tehetségüket. De a tábor elsődleges célja az élőlények – legyen az növény vagy állat – iránti tisztelet és tolerancia megtanulása volt” – értékelt a táborszervező.
