Pillanatkép a templomból, homília közben prédikál Juhos Imre főtisztelendő (Fotó: Zilizi Kristóf)

Július 25-e Szent Jakab apostol és vértanú liturgikus emléknapja a katolikus egyházban. Idősebb Jakabnak is nevezik őt, illetve Compostellai Jakabnak, sőt Zebedeus fia Jakabnak is az ifjabbik Jakabtól való megkülönböztetés kedvéért. Ifjabbik Jakabot, Alfeus fiát a kereszténység az első jeruzsálemi püspökként tartja számon. Liturgikus emléknapja október 9-én van.

De visszatérve az idősebb Szent Jakabhoz: születésének időpontja pontosan nem tudható, helyszíne viszont igen: Betszaida. Zebedeus és Szalóme fia, egyben Szent János evangélista bátyja volt. Az egyház hagyományában az „idősebb” nevet kapta, hogy megkülönböztessék a május 3-án ünnepelt „fiatalabb” Jakabtól. Mivel Jakab apostol nagyon dinamikus, olykor-olykor kirobbanó természetű is tudott lenni: Jézus elnevezte őt és testvérét a mennydörgés fiainak.

Szent Jakab, aki halászatból élt, több mindenkinek is a védőszentje: így a gyógyszerészeké, kalaposoké, kereskedőké, szatócsoké, utasoké és nem utolsósorban a zarándokoké is.

 

Simon Péter és János mellett Jakab a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot adott: Simon a kőszikla, az egyház szilárd sziklákon álló és meg nem ingó alapja; János, aki legközelebb állt az Úrhoz, az ő a szeretett tanítványa; Jakab pedig az első vértanú az apostolok közül, aki elsők között áldozta fel életét Krisztusért, az evangéliumért 44 körül. Ezért Jézus a színeváltozásakor és a Getszemáni-kertben csak hármójukat vette maga mellé.

Szent Bonaventura szerint Jakab apostol sírja a legdicsőségesebb minden nemzetek szentjeinek sírjai közül. A középkor egyik leghíresebb búcsújáróhelye Szent Jakab sírja volt a spanyolországi Compostelában, mely az ő kultuszával lépett be a középkor európai világába.

Nem tudjuk, pontosan mikor vitték a földi maradványait Jeruzsálemből spanyol földre, valószínűleg az arabok pusztítása elől menekítették oda a 7. század elején.

A legenda szerint a sír helyét éjszaka csodálatos fény – campus stellae – jelölte meg.

Egész Európából zarándokoltak, s zarándokolnak napjainkban is a sírjához.

A Győri Egyházmegyéhez tartozó Lébény település több mint 800 éves román kori plébániatemplomával büszkélkedhet. Helyén egykor bencés rendi apátsági templom és kolostor állt; védőszentje Santiagoi Szent Jakab apostol és vértanú.

A faragott, díszített oszlopok, eredeti keresztboltozatok, valamint a gyönyörűen kidolgozott faragott oltár harmóniát és egységet sugároznak a falak elegáns egyszerűségével. 1550 után több alkalommal  pusztított azon a vidéken a török, így az apátság tulajdonosai is gyakran cserélődtek. 1683-ban a kolostort teljesen felégették a törökök, majd kiűzésük után barokk stílusban újjáépítették. Az új plébánia épületét a gútai Reicher János kovácsmester munkái díszítik.

A kéttornyú román kori Szent Jakab-templom Lébényben (Fotó: Zilizi Kristóf)

Csütörtökön, a templombúcsú napján két szentmisét is bemutattak. Délután fél háromkor a több tucatnyi gyalogos zarándokok részére Győrből, Tihanyból és a Balaton felől is.

Este hat órai kezdettel pedig a Dunaszerdahelyről érkező, Écsi Aranka által vezetett egy autóbusznyi zarándok vehetett részt ünnepi szentmisén három lelkiatya közreműködésével.

A helybéli plébános, a nádszegi gyökerekkel rendelkező Juhos Imre főtisztelendő három hete működik az egyházközségben. Elődje is felvidéki volt, az itt két évtizedig papi szolgálatot ellátó gútai Gőgh Tibor. Koncelebráltak Mészáros Dávid káplán Dunaszerdahelyről, aki a buszos zarándokok lelki vezetője is volt egyben, valamint Kelemen Áron atya. Gyalogosan is érkeztek a misére zarándokok Sárai Szabó Kelemen győri bencés perjel vezetésével.

Imre atya szentbeszédében hangsúlyozta:

Nem az tesz naggyá bennünket, amit birtokolunk, hanem amik vagyunk.  Szent Jakabot követve, aki elsőként Krisztusért áldozta életét, próbáljuk hát mi is mindennapjainkban megélni keresztény példás életvitelünket, hogy embertársaink szemében mintakeresztények lehessünk.

A homíliáját követően rendhagyó módon – ez alkalommal nem a hívek felolvasott könyörgése következett – mindenki saját maga fogalmazta meg a rövid csendben kérését, köszönetét, háláját, amivel a zarándoklatra érkezett.

A mise után Szent Jakab ereklyéjének csókolására került sor, miközben hozzá szóló ének csendült fel a gyönyörű hangú orgona kíséretében.