Erre a kérdésre kereste a választ a Budapesti Corvinus Egyetem kutatócsoportja, egy szlovákiai és egy magyarországi civil szervezettel karöltve.
Dr. Letenyei László egyetemi docens és tanítványai érkeztek a párkányi könyvtárba, hogy bemutassák munkájukat, mely a szlovák-magyar határon átnyúló kétnyelvűséggel foglalkozó uniós pályázat kutatási eredményei alapján készült.
„Az egynyelvű/többnyelvű feliratok kérdése a Kárpát-medencében sokáig nemzetiségi politikai diskurzusok tárgya volt. Mi, magyarok, többnyire sérelmezve éltük meg, hogy Szlovákiában, Romániában, az egykori Jugoszláviában, vagy újabban Ukrajnában nyelvtörvények szabályozzák a közterületi feliratok nyelvhasználatát.
– mondta a projektmenedzser.
Ismertette a tanulmány definícióját, a kutatás menetét és a terepen végzett munkát, mely a gazdasági ágazaton belül mindkét országban a turizmusra összpontosult, ezen belül a megjelenő többnyelvűségre, mint gazdasági erőforrásra.
A kutatás során 25 településen 231 üzlethelyiség került felmérésre, melyből 77 kereskedelmi üzlet, 78 turisztikai szolgáltató szervezet volt. A felkeresett gazdasági szervezetek típusa ország és település szerint több kategóriába is besorolható volt. Felmérték a külső és belső terek nyelvhasználatát, majd a kétnyelvű táblák kihelyezését a kért területekre. A határ mindkét oldalán 50-50 kétnyelvű felirat és 20-20 kétnyelvű étlap került kihelyezésre. Ennek hatását kérdőíves vizsgálattal mértek fel, összesen 280 kérdőív kitöltésével.
A kérdőíves, résztvevő megfigyeléseken és szakértői interjúkon alapuló összegzés alapján a kétnyelvű táblák használata általános tetszésnek örvend a magyar és a szlovák területeken egyaránt és egyre többen tapasztalják a szolgáltatóegységük sikerét a többnyelvű használattal. A kiemelt turisztikai látnivalók, a vendéglátóhelyek, a szállodaipari tevékenységek, és a kiskereskedelmi egységek szektorában is egyre többen felismerik a többnyelvűség fontosságát.
A vendégek értékelik, ha saját anyanyelvükön szólítják meg őket, a többnyelvű táblák növelik a forgalmat.
A kisebb vállalkozások és intézmények a saját, illetve a szűkebb környezetükre vonatkozóan értékelték a táblák kihelyezését. A nagyvállalkozásokat és az önkormányzati intézményeket a többnyelvű táblák megjelenése további változtatásokra, fejlesztésekre ösztönözte.
A projekt célja, hogy átjárhatóbb, élhetőbb legyen a határ és a térség mindkét fél számára, otthonosabban érezze magát a turista, a látogató, és könnyen, gyorsan eligazodjon a kétnyelvű feliratokkal a turizmus, a gasztronómia területein egyaránt. Mindezek mellett a projekt bemutatói ismertették, hogy a kutatásoknak volt három meglepő, váratlan tapasztalata.
Az egyik tapasztalat, hogy a szlovák-magyar kétnyelvűség de facto nincs jelen a térségben.
„Korábbi megérzéseink, terepbejárásaink, úgy látszik, megtévesztettek: a reprezentatív minta adatai alapján úgy tűnik, hogy a kelet-szlovák–magyar határrégióban a turisztika, szállás, vendéglátás főbb helyein a feliratok aránya az 5%-ot is alig éri el.”
Másik nem várt tapasztalat az angol nyelvű feliratok kiugróan magas aránya volt: 25%-nyi angol feliratot észleltünk. „A magas arányt nemcsak a történelmi hagyományok nem indokolják, hiszen a térség nem volt brit gyarmat, sosem voltak jelentős kulturális kapcsolatok a közép-európai és angolszász országok között, hanem a térségbe látogató angol anyanyelvű idegenforgalom sem. Az angol nyelv térhódítását erősítette meg a résztvevő megfigyelés eredménye is. A valóságban azonban a kommunikáció nem tört szlovák vagy tört magyar nyelven folyt tovább, hanem többnyire tört angolsággal.”
A harmadik tapasztalat, amelyre nem voltak előre felkészülve, egy nonverbális kommunikációra utal: a pénzre. A két ország eltérő pénznemet használ, Magyarország a forintot, Szlovákia pedig az eurót. „A nyelven kívül a komfortérzetet az is javíthatja, hogy az én pénzem elfogadható, vagy nem is csak elfogadott, de étlapon, feliratban is megjelentett, egyenrangú pénz a helyi pénzzel. Az anyanyelv mintájára ezt a komfortérzést egy új fogalommal jelöltük: anyapénz. Anyapénz a pénznem, amelyben leginkább otthonosan tudok gondolkodni, érzem a számok értékét, azonnal meg tudom állapítani, hogy számomra mi drága és mi olcsó.
Délkelet-szlovákiai mintánkban zérus közeli a forint, míg Magyarországon jelentős az euró megjelenítése írásban, az árakban, kirakatokban, étlapon vagy belső feliratokban.
Erről egyelőre nem tudunk többet mondani: izgalmas kérdés, több további kutatható kérdést felvet.”
A kutatócsoport további partnereket, civil szervezeteket, egyesületeket keres a projekt folytatásához, a nyugati szlovák-magyar határsáv felméréséhez. A csoport munkatársai: dr. Letenyei László, Híres-László Kornélia és Horzsa Gergely. A kutatás eredményei megtalálhatóak a Budapesti Corvinus Egyetem honlapján.
