Nána község 1989-ben, harminc év után újra kiharcolta, visszaszerezte önállóságát a két kilométerre fekvő Párkánytól (ahogy jó pár év múlva az 5 km-re lévő Ebed is). Mindkét települést a hatvanas években csatolták a kisvároshoz, s ez a házasság bizony ezeknek a falvaknak nem vált előnyére.
Nánán addig (de Ebeden is) mindig volt kisiskola, s a község önállóságának elvesztése után azt is beszüntették. Igaz, a párkányi intézmény, az ország akkori legnagyobb magyar iskolája kénytelen volt kihelyezett osztályokat létrehozni Nánán, sőt még az 5 km-re lévő Kőhídgyamaton is.
A nánai „forradalmárok” azonban, bár a várostól még egy irodai széket sem kapott a település, elérték céljukat, a falu 1990-ben újra önálló életet kezdett élni. A második lépés a kisiskola megnyitása volt a helyi gyerekek részére, hogy megkíméljék őket a korai buszos utazástól.
Nem volt könnyű a szülők meggyőzése, annak ellenére, hogy még állt a régi iskola épülete, – igaz nem éppen korszerű állapotban – de az összevont osztályoktól nagyon féltek a szülők, nem tudták elképzelni, hogy egy tanítási óra alatt egyszerre két osztállyal foglalkozzon a pedagógus. De mivel voltak pártolók is, az 1991/92-es tanévet végül is sikerült elkezdeni az öreg iskola falai között összesen 34 tanulóval, két összevont évfolyamban, két pedagógussal. A következő tanévben már délutáni napközis foglalkozást is bevezettek, miközben korszerűsítették a régi épületet.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Garamon, jöttek veszélyes időszakok, amikor 10-12 diákra csökkent a négy évfolyam létszáma, s ráadásul az önkormányzat fenntartása alá kerültek az alapiskolák.
A gyerekek létszáma mindenhol csökkent, a szülők sok helyütt inkább választották a más településre való utazást, s mára sajnos az Érsekújvári járásban a nánai és a kisújfalusi kisiskolán kívül (itt ma is minimális a létszám), mind bezártak az iskolák, holott ez nem mindenütt volt indokolt (például Bényben, ahol 32 gyerekkel szűnt meg az iskola).
Nánán ennyi év után a szülők rájöttek, hogy a kisiskolának, még ha összevont osztályokkal is (és jó pedagógusokkal), sokkal több előnye van, mint a nagy intézményeknek. A szünetekben a jó levegőn való tartózkodás, a minden gyerekkel való foglalkozás, a nyugodt légkör a kisgyermek első iskolás éveiben nagyon sokat jelent.
Igaz, a létszámcsökkenés idején a helyi önkormányzat kénytelen volt a nyolcvanas években épült tágas óvoda épületébe átköltöztetni az osztályokat, sőt idén már falat is bontottak, mert a létszám megnőtt az utóbbi években.
Szúnyogh Anita igazgatónő (aki Párkányból jár ki 25 éve) tájékoztatása szerint a szülők elégedettek, a gyerekek jól érzik magukat, s bármerre mennek, az a visszajelzés, hogy a nánai gyerekek ügyesek, bátrak, önállóak, a tanulmányi eredményeik is jók.
Az igazgatónő elmondta, hogy míg nyolc negyedikes végzett, a mostani tanévre hat elsőssel gyarapodtak. Vannak köztük Párkányból és Kőhídgyarmatról származók is. A két tanítónő (egyikük egyben igazgatónő) és a két napközis rengeteg iskolán kívüli programot szervez a diákoknak.
Van itt táncos mozgásfejlesztés, angol nyelvleckék, természetiskolába, úszótanfolyamra viszik a gyerkőcöket, meglátogatják a környékbeli tájházakat, a tanyavilágot, ismerkednek az állatokkal, rendszeresen járnak múzeumba, a Jókai Színház gyermekprogramjait, a párkányi könyvtárat is rendszeresen látogatják, író-olvasó találkozókon vesznek részt. Szerveznek hajókirándulásokat, s amióta a Csemadok nem szervezi a nyári kézműves tábort, ők vették át a Cimbora tábor szervezését.
Nagyon jó az együttműködésük a Csemadok helyi szervezetével, a gyerekek állandó szereplői a rendezvényeiknek, minden nemzeti ünnepen. A gyerekek munkáit a helyi kultúrházban egy állandó kiállításon mutatják be, ami az önbizalmuk erősítését szolgálja.
A pedagógusok, Végh Ildikó, Szúnyog Anita, Dorna Mónika (heti öt órában angolt tanít), valamint a napközis tanítók, Babiák Veronika és Hinterschuster Csilla mindent megtesznek azért, hogy öregbítsék a kisiskola jó hírnevét, s hogy a szülők elégedettek legyenek. A gyerekek itt nemcsak a kötelező tananyagot sajátítják el, de állandó közreműködéssel, utazással, versenyeken való részvétellel fejlesztik a kitekintésüket a körülöttük lévő világra.
Az iskola fenntartója a helyi önkormányzat, mely a kötelező fejpénz mellett a község autóbuszát adja egy-egy utukra.
Az igazgatónő elmondta, olykor akadnak támogatóik is, és az iskolán kívüli programokra pályázati úton nyernek támogatást. Legutóbb pályázati pénzből népviseletet varrattak a nagyobbak részére, hogy ünnepek idején a fellépésükkor viselhessék.
A nánai iskola megmaradásának „titka” a pedagógusok gyermekközpontúsága, akik nem sajnálják a szabadidejüket áldozni a gyerekek sokoldalú nevelésére, a harmonikus szülő-pedagógus kapcsolat megteremtésére. S nagyon fontos megjegyezni, hogy a mindenkori önkormányzatnak köszönhetően maradhatott meg a mai napig nagy sikerrel működő nánai kisiskola.
Sokoldalú munkája elismeréseként 2017-ben a magyar kultúra napja alkalmából rendezett gálán a Nánai Alapiskola Budapesten átvehette az Örökség serleget is.
