Bouttats Gáspár metszete (Fotó: Csáky Károly, repr.)

Az 1552-es ütközet után a török megerősítette Drégelyt, sőt az alatta fekvő Palánk községet is erősséggé alakította sáncokkal, kővel és palánkokkal. Innen a község neve is. A megerősített helyet és Drégelyt, illetve a szomszédságában található Hídvéget is Pálffy Miklós szerezte vissza 1593-ban. Ám addig sok minden történt az erősségek alatt folydogáló Ipoly völgyében.

Az 1570-es defter a  42 kapu  utáni 21 000 akcsét kitevő adómennyiséget  jegyzi, ami azt jelenti, hogy ennyien fizették be a fejenkénti 50 akcse harácsot, amely 42 magyar forinttal volt egyenlő. Ezt követte még a többi adótétel. A búzatized  450 kilét tett ki, ami 11 542 kilogrammnak, azaz 115 mázsának felel meg, s ennek az értéke akkor török pénzben 5 400 akcse volt.

Csak összehasonlításként említjük, hogy ez körülbelül a duplája annak, amit akkor Drégely fizetett. Eme tény is bizonyítja, hogy Hídvég ezidőtájt nem lehetett lerombolt település; termőföldje pedig feltételezhetően igen jó volt.

Kétszeresből, illetve vegyes, azaz keverékgabonából 220 kile volt a kötelező beszolgáltatási mennyiség. Ez körülbelül annak a mennyiségnek felelt meg, amit a drégelyiek búzából adóztak. A mustadó 1825 pint volt, azaz 3084 liter, vagyis 30 hektoliter. Ennek értéke 7300 akcse volt, tehát magasabb, mint a búzatizedé. Ez arra enged következtetni, hogy borból akkor a hídvégieknek nagyobb lehetett a jövedelmük, mint gabonából. A faluban, illetve annak határában termesztettek még lencsét és borsót, valamint kendert és káposztát  is. Az előbbi adómennyisége 280, az utóbbié 200 akcse volt. A méhkastized és a sertésadó egyaránt 500-500 akcsét tett ki. Egyik sem volt elhanyagolható tétel, mert például ha egy sertés után 2 akcsét kellett fizetni, akkor eszerint az adózók 250 sertést tarottak általában. Fizettek az itteniek Érsek Pál kétkerekű malma után is 100 akcsét, s volt még hídvám (2200 akcse) és hordóadó (500 akcse) is. Ezen kívül adóztatták a szalmát (200) és a szénát (60), valamint fizették a tüzifaadót (840). Ezek tették ki az adó teljes összegét, a 19 300 akcsét.

A hét évvel későbbi, 1579-es  újabb összeírást (Közli: Velics – Kammerer, 1890) érdemes összevetnünk az előbb bemutatottal. Lássuk először az adó-defter névanyagát: Sebők J..; Barta Gergely, fia Kristóf; Simon Gál fia Bálind, Kelemen és Gál; Imre Simon, fia Menyhér; Kis Imre, fia Máté; Marko Márton, fia János, Imre és Mátyás; Varga Gál, fia Jancsi és Janko; Nagy Albert Bálind; Pásztor Ferencz, fia Jancsi; Sebestyén Barabás, fivére Albert; János kovács, fia Palko; Borik György; Cselik István, fivére Imre, fia Antal; Cselik Mihály, fia Benedek és Albert; Turek István, fia Gergely; Szarka Benedek, fia Máté; Kecskés Pál, fia Barabás és Máté; Luka János, fia Bálind és Márton; Bencsok Orbán, fia Együd és Imre; Lukács Böne, fia Kelemen és Balázs; Gyura János, fia Benedek, fivére Gergely; Luka Barabás, fia Tamás és Márton, fivére Orbán; Sós Lukács, fia Istók, fivére György, fia János; Kis Balázs Benedek, fia Balázs és Márton; Kóbor Pál, fia Pétör; Lukács Pétör, fia Gergely; Nagy Pétör, fia Ambrus; Tót Antal, fia János; Kún Balázs, fia Pál, fivére András; Szabó Imre, fia Balázs.

A nevek betűrendes mutatóját az alábbiakban láthatjuk:  1. Barta (2); 2. Bencsok (3); 3. Borik (1); 4. Cselik (6); 5. Gyura (3); 6. Imre (2); János kovács (2); 7. Kecskés  (3); 8. Kis (5); 9. Kóbor (2);  10. Kún (3);  11. Luka /7), 12. Lukács (5); 13. Marko (4); 14. Nagy (3); 15. Pásztor (2); 16. Sebestyén (2); 17. Sebõk (3); 18. Simon (4); 19. Sós (4); 20. Szabó (2); 21. Szarka (2); 22. Tót (2);  23. Turek (2); 24. Varga (3).

Megállapítható tehát, hogy

a községben ekkor 24 féle családnevet viseltek, ami mindössze eggyel kevesebb, mint a hét évvel ezelőtti névanyag. Legtöbben a Cselik, Kis, Luka, Lukács, Marko, Simon és a Sós neveket viselték.

Az alábbi nevek szerepeltek mind az 1570-es, mind pedig az 1579-es összeírásban: Bencsok, Kecskés, Kóbor, Luka, Marko, Nagy, Pásztor, Sós, Szabó, Szarka, Tót, Varga. Közülük néhány a mai névanyagban is megtalálható. Ami feltűnő, hogy néhány év alatt sok családnév eltűnt az összeírtak névanyagából. Ilyenek a: Barla, Bertalan, Buko, Csernok, Dukas, Fekete, Gáldiák, Gora, Hilib, Kis-Balázs és a Takács. Felbukkan viszont több új név is, mint például a: Barta, Borik, Cselik, Gyura, Kis, Kún, Lukács, Sebestyén, Sebők, Simon és a Turek. Talán arra következtethetünk ebből, hogy már abban az időben jelentős volt a migráció, az elvándorlás és a beköltözés. Ám mindez még egyensúlyban van az őslakók számával.

Érdemes szemügyre vennünk az összeírtak listáján Hídvég felnőtt férfi lakosságának keresztneveit is, melyek a következők (A név után zárójelben annak gyakoriságát látjuk.): Albert (3), Ambrus, András, Antal (2), Balázs (4), Bálint (3), Barabás, Barnabás (2), Benedek (4), Böne, Együd, Ferenc, Gál (3), Gergely (5), György (2), Imre (5), Istók, István (2), János (9), Kelemen (2), Kristóf (2), Lukács, Márton (4), Máté (3), Mátyás, Menyhért, Mihály, Orbán (2), Pál (4), Péter (3), Simon, Tamás.

Összeírtak tehát 1579-ben 31 családfőt, illetve egy kovácsot, 39 felnőtt fiúgyermeket és 5 férfitestvért. A felnőtt férfiak száma összesen 75 főt tett ki. Ez néggyel több, mint hét éve, annak ellenére, hogy az összeírt családfők száma hattal csökkent.

A hét évvel korábbi 42 kapuval szemben most 37 kapu után fizették az alapadót. A hídvégiektől beszedett összjövedelem  pedig  17 800 akcse volt, nem sokkal kevesebb, mint az 1570-es adóösszeg.  Búzából 431 kile (5171 akcse) volt az adótétel, kétszeresből pedig 200. A must adózott mennyisége most is nagyobb összeget tett ki, mint a gabonáé. Az 1701 pint értéke  6804 akcse volt. A lencse és a borsó után 181 akcsét fizettek, a méhkasadó 421 akcsét tett ki. Továbbra is szerepelt a fa- és szénaadó (925 akcse), a kender- és a len-, valamint a hagyma- és fokhagyma-tized (212, illetve 75 akcse). A sertésadó most jóval kevesebb: 500 helyett 352 akcse, ami 176 sertés után járt. A szalma adóösszege szintén alacsonyabb volt (200 helyett 71 akcse), akácsak a hordóadóé (500 helyett 387). A malom után ugyanannyit fizettek (100 akcse). Új tételként szerepelnek az 1579-es adónál az alábbiak: gyümölcstized (10 akcse), birtoklevél-adó (15 akcse), káposzta- és répatized (59 akcse), mátkaadó  (31 akcse).