A Széchenyi Társaság – miként 1988 óta minden évben – idén is megemlékezést tartott gróf Széchenyi István születésnapja alkalmából Budapesten. Az immár Széchenyi István nevét viselő, korábban Roosevelt térre keresztelt, a Magyar Tudományos Akadémia előtti téren a magyarság egyik legnagyobb és legbefolyásosabb személyiségének szobra előtt nemcsak a bázisszervezet, hanem a Széchenyi Társaság valamennyi tag- és testvérszervezete impozáns körülmények között koszorúzott.
A magyarországi szervezetek között volt a Felvidéknek nagy figyelmet szentelő Rákóczi Szövetség, de a határon túliak közül a Felvidékről a Szövetség a Közös Célokért is, amelynek nevében az elnök, Duray Miklós koszorúzott, valamint a SZAKC tagszervezetei közül Rév-Komárom küldöttsége.
1995-ben a Széchenyi Társaság díjának alapításakor a magyarországi társadalmi szervezet abból a meggyőződéséből indult ki, hogy:
„A nagy társadalmi mozgásokat irányító és meghatározó, nem egyszer történelmi személyiségek nem tölthetik be sikeresen hivatásukat, ha nincsenek emberek, akik saját környezetükben hosszú időn keresztül sok-sok akadályt leküzdve, saját életük példájával nem küzdenek a magyarság fennmaradásáért.”
A díjat ezért Széchenyi István munkásságának és szellemiségének megőrzése és ápolása érdekében hozták létre. De a szervezet tevékenysége ennél jóval régebbi keletű, hiszen 1988 óta minden évben Széchenyi István szeptember 21-i születésnapja alkalmából koszorúzást is tartanak.
Idén szeptember 20-án koszorúztak, majd a Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében ünnepélyes keretek között meg is emlékeztek Széchenyi István munkásságáról. Velkey Ferenc történész Nemzeti Casino címmel tartott előadása volt a bevezető, amelyben a történész elmondta, hogy Széchenyi számára kezdetben komoly kérdésnek számított magának a magyarországi elit összegyűjtésére hivatott intézménynek az elnevezése: klubnak vagy kaszinónak nevezzék-e?
Fontos volt Széchenyi számára továbbá az is, hogy ne csupán az arisztokratákat, hanem a magyar társadalom mozgékony, vagyis nemesi, sőt polgári elitjét is sikerüljön integrálni. A „legnagyobb magyar” a személyi kérdéseket rendkívül fontosnak tartotta, ezért azokba maga is tevékenyen beavatkozott. Bár a bécsi udvar tevékenységüket kitüntetett érdeklődéssel figyeltette, gróf Széchenyi Istvánnak sikerült elérnie, hogy maga Metternich kancellár is a szervezet regisztrált tagja legyen! Tanulságos és érdekes jelenség, hogy a magyarországi elitet tömörítő Nemzeti Casino tagságának összetétele a szervezet 1827-28-as megalakulásától kezdve fokozatosan az arisztokraták rovására módosult.
Velkey Ferenc előadását követően a társadalmi szervezet díjainak átadására került sor.
A Széchenyi Társaság 1995. szeptember 21-én adta át először a társaság díját, idézem:
„…olyan embereknek, akik a magyarság lelki és testi épségének, egészségének megmaradásán, a magyar nyelv és kultúra, a történelmi és népi hagyományok megőrzésén, terjesztésén és oktatásán, a gazdaság és tudományok felvirágoztatásán munkálkodnak.”
Budai Miklós alkotását, a 9 cm átmérőjű, gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló bronz emlékplakettet a megszokott öt helyett az idén összesen hatan kapták meg. Dr. Bíró László tábori püspök tevékenységét, aki a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferense, ifjúsággondozó és családsegítő munkásságát Kőrösiné dr. Merkl Hilda foglalta kerek egészbe. Csom István nemzetközi sakk nagymester tevékenységét, aki tizenöt éven keresztül volt az óbudai Széchenyi kör elnöke, Dr. Cserháti László Gábor méltatta. Fülep Katalin levéltáros tevékenységét, aki az Országos Széchenyi Könyvtárban a gróf számtalan kéziratát dolgozta fel és ismertette, dr. Déry Attila ismertette.
Józsa Judit keramikus művészetét, aki a magyar történelem kiemelkedő alakjait, királyokat, fejedelmeket és fejedelemasszonyokat, 56-os hősöket formált kerámiaszoborrá, dr. Kőrösi Mária foglalta színvonalasan össze. A díjazottak közül alighanem a korondi illetőségű művésznő tevékenységét lehet a leginkább határokon átnyúlónak tekinteni. Péter Pál hajóépítő és tervezőmérnök munkásságáról, aki régi balatoni hajókat is eredeti állapotukat visszaállítva épített újjá, Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság alelnöke szólt elismerő szavakkal. Végül dr. Tóth József onkológus életpályáját, aki a Széchenyi Társaságnak az idei év áprilisáig harminc esztendőn keresztül volt elnöke, utódja, dr. Rubovszky András méltatta.
Az ünnepi megemlékezésen megtudhattuk, hogy szeptember 23-án, hétfőn „Széchenyi, a sport apostola” címmel a Szövetség a Közös Célokért felvidéki szervezettel közösen Dunaszerdahelyen a sportiskolában indítják útra új programjukat, amelynek ismertetését másnap Hidaskürtön és Bátorkeszin folytatják. Gróf Széchenyi István ugyanis nemcsak a lóverseny, hanem emellett a műkorcsolya, az úszóversenyek, a tenisz, az ökölvívás, az evezősport és az asztalitenisz meghonosítója is volt Magyarországon.
A március végéig folyamatosan szervezett rendezvényeknek Sopronban, Budakeszin és Budapesten is tanúi lehetünk – hallhattuk dr. Rubovszky András elnöktől.
Az ünnepi megemlékezést szolid fogadás követte a Magyar Tudományos Akadémia épületében.
