A Kherndl családból nem csak Antal hagyott maradandót maga után. Egy hónapja emlékeztünk Kherndl Antalra, a zselízi építészmérnökre, aki kiemelt szakmai munkássága révén nagy tiszteletnek örvend szülővárosában. Ugyanakkor nemcsak Antal, hanem fivére, János is nagy tudású, magas rangú férfiú volt, aki ugyancsak nagy köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendett mind Zselízen, mind Bars vármegyében.
Kherndl János 1833. november 1-jén született Zselízen, 19 éves korában, 1852-ben lépett a kastélyt felépítő gróf Esterházy János szolgálatába. Később az elhunyt tulajdonos özvegyének titkára lett, s miután az uradalom a Breuner család birtokába került, örökösödés útján előbb intézővé, majd tiszttartóvá lépett elő. Az uradalom gazdája, Breuner Ágoston (aki egyben főrendiházi országgyűlési képviselő is volt 1884-től 1892-ig) 1884-ben jószágfelügyelővé nevezte ki, mely munkája által nagy elismerésre tett szert.
„Lankadást nem ismerő ügyszeretettel az egyik legbuzgóbb tisztviselője az uradalomnak. Mint hivatalnok kötelességtudó, mint főnök igazságos, humánus érzületű. Szervezőképessége rendszeres s bár megfontolt, konzervatív természetű, azért a modern eszméknek lelkes ápolója s azokat a maguk helyén készséggel alkalmazza” – írja róla 1902. november 8-i számában a Köztelek – köz- és mezőgazdasági lap annak kapcsán, hogy
50 esztendeje állt a zselízi uradalom szolgálatába, mely ezen időszak alatt valósággal felvirágozott.
Például az ő érdemének tudható be, hogy az uradalom a gazdasági világválságot nem érezte meg annyira, mint az ország sok más birtoka. Az ő keze alatt vette kezdetét az uradalomban a nagybani cukorrépa-termesztés, de személyéhez kötődik a gőzkultúra behozatala, a műtrágya nagybani alkalmazása, tehenészet és juhászat létrehozása. Az uradalom Kherndl János ideje alatt nagy mennyiségű gyapjút exportált Franciaországba.
Sok egyéb mellett ugyanakkor nevéhez kötődik a filoxériajárvány által kipusztult szőlőterületek újratelepítése, 1000 holdnyi öntözhető rét létesítése, illetve a rakoncátlankodó Garam vizének szabályozása is.
(Fotó: Csonka Ákos)
Nem utolsósorban pedig a zselíziek által máig kedves emlékként dédelgetett kisvasútvonal kiépítése mintegy 18 kilométeren, mellyel a monarchia egyik legmodernebb uradalmának számított akkoriban. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a vasúti innováció ötlete vélhetően Breuner Ágostontól származik, aki még Zselízre kerülése előtt elvitathatatlan érdemeket szerzett főigazgatóként a vágvölgyi vasút kiépítésében (ezen érdemeiért 1873-ban kamarási méltóságot nyert, 1884-ben pedig a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntették ki).
E nagyszabású munkálkodása mellett ellátta a vármegye gazdasági egyesületének (Bars Vármegyei Gazdasági Egylet) elnöki tisztét, a vármegyei közigazgatás bizottságának (OMGE) és Zseliz képviselő-testületi tagságát is.
Egy évvel később, 1903. április 26-án pedig királyi tanácsossá nevezték ki Léván a városháza dísztermében.
„Soha semmiféle kitüntetést nem kerestem, ha mégis a királyi elismerés fénye rám vetette sugarait, azt a megye gazdatársadalmának köszönhetem, amely vállvetve fejteti ki erejét a közhasznú működés terén” – idézi szavait a Hazánk hírlap 1903. április 28-i száma. „Ily lázas tevékenység sikeres eredményei más halandót elbizakodottá tennének. Az ünnepeltnek a kötelességtudásánál csak a szerénysége nagyobb. Bokros érdemeit vásárra nem vitte, ambiczióját kielégítette urának iránta való tántoríthatatlan bizalma, tiszttársainak, barátainak, ismerőseinek közszeretete. Az az impozáns ováczió, amelynek az ünnepelt e napokban részese volt, nem mondva csinált jubileum, a szeretet e nyilatkozása nem megrendelésre készült, hanem kitört szívekből mintegy varázsütésre” – sommázza személyéről a Köztelek hírlap.
Kherndl János neje egyébként gazdag és nagybecsű régiséggyűjteménnyel rendelkezett Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai monográfiája szerint.
Portfóliójában őskori, bronzkori, középkori és újabb kori érdekes régiség volt található (régi edények és gazdag régi kalotaszegi és szász varrottas kollekció).
E felsorolt jeles vívmányokból és munkásságból is látszik, hogy milyen kivételes jelentőségű személy volt Kherndl család, mégis az emlékezet méltatlan módon csak Antal emlékét őrizte meg (utca is őrzi nevét, bronz szobra is van a főtéren). Ideje ezen változtatni és János érdemeit is elismerni és piedesztálra emelni.
