Szombaton, október 26-án került sor a Boszorkányok a múzeumban című rendezvényre a Galántai Honismereti Múzeumban. A rendezvénysorozat 3 évvel ezelőtt a Szellemek a múzeumban c. programmal kezdődött, melynek vezérgondolata a múzeum tárlatával kapcsolatos személyek megelevenítése volt.
Azóta minden évben a múzeum dolgozói olyan témájú eseményt igyekeznek összehozni, amely történelmi, néprajzi szempontból is érdekes. Így jött képbe idén a boszorkányos téma, amelynek valóság háttere korántsem vidám olvasmány.
Az első boszorkányégetés Európában i. u. 1254-ben volt. Az igazi boszorkányüldözésre azonban 1484 után került sor, miután VIII. Ince pápa kiadta a Summis de siderantes affectibus kezdetű bullát a boszorkányság ellen.
A bulla kiadását követően, 1486-ban két német Domonkos-rendi szerzetes, Heinrich Institoris Kramer (institor) és Jakob Sprenger inkvizítor egy boszorkány ellenes könyvet adott ki Malleus maleficarum (Boszorkányok pörölye) címmel. A Malleus maleficarum hatására Európa nyugati felén (Nyugat-Európa, Dél-Európa, a mai német területek és Észak-Európa) hosszú és igen kegyetlen boszorkányüldözés vette kezdetét, az inkvizíció tömegesen tartott úgynevezett boszorkánypereket. Magyarországon is mintegy 1000 boszorkányperre került sor, melynek egy része halálos ítélettel, más részük enyhébb büntetéssel zárult.
A múzeumban tartott rendezvény, amellett, hogy elsősorban szórakoztató szándékkal jött létre, az egyes állomásokkal szeretett volna utalni a boszorkányokkal kapcsolatos hitvilágra is.
A polgári lakáskultúrában a mágiára, a gyógyszertárban„életelixírt“osztogató alkimista a gyógyításra, bájitalok elkészítésére, a népi részlegben megjelenő boszorkány a jóslási képességekre. Nem hiányzott a néphitben ma is elevenen élő seprűn repkedő boszorkány sem, ugyanúgy, mint a mesékben megjelenő mézeskalács-házikó, ahol azonban a gonosz banyát jószívű, mézeskalácsokat osztogató boszorkány váltotta fel.
A bátrak útja ezek után az illuzórikus rémszobába, ill. az inkvizíciót felelevenítő részbe vitt, ahol akasztófa, ketrecbe zárt kis és nagy boszorkányok, kaloda, máglya és hóhér realisztikus képe várta a belépőket. A hatást a múzeumban uralkodó sötétség, ill. rémisztő hangok még inkább fokozták. Mindez azonban cseppet sem riasztotta el az ideérkezőket.
Hat óra tájban a múzeum előtt hosszú sor várt bebocsátásra. A belépő gyerekek a rossz erőket távol tartó piros karszalag felrakása után, feladatlappal a kezükben indulhattak el a macskanyomokat követve a helyes válaszok keresésére. A felnőttek a lábnyomok útján haladva találhatták meg a megoldást kérdéseikre. Közben persze fényképeszkedésre is bőven nyílt alkalom. A gyerekek szívesen kipróbálták a seprűn való repülést, voltak olyanok is, akik a boszorkányokat sem féltek kiszabadítani, hogy maguk is ketrecbe zárassanak. Egyikük–másikuk még a nyilvános meghurcoltatást is vállalta kalodába zárva. Szerencsére azonban végül mindenki elégedetten, testi-lelki sérelem nélkül távozhatott a múzeumból.
A rendezvényen minden korosztály részt vett, óvodásoktól kezdve, tinédzsereken és felnőtteken át a nyugdíjasokig.
A rendezvény, amely Galánta Város anyagi támogatásával valósult meg, idén is több mint 600 embert vonzott a múzeumba.
(a szerző a Galántai Honismereti Múzeum tárlatvezetője)
