Fotó. Cservenka Judit/Fevidék.ma

A fájdalmas évfordulóra emlékezni sokféleképpen lehet, a statisztikai adatok tárgyszerű megismerésével is. Ezek megismertetése a célja a Központi Statisztikai Hivatalnak azzal a konferenciával, amelyet – az évfordulós kiadvány- és konferenciasorozat részeként – a Területi Statisztika és a Regional Statistics folyóiratokkal közösen szervezett.

Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke megnyitójában azt is említette, hogy egy különleges térképalbumot készülnek megjelentetni jövőre, a konferencia anyagát pedig angolul is kiadják. A fordítás elkészítése indokolja a mostani rendezvény korai, az évfordulót megelőző időpontját.

A bevezető, és a témát átfogó előadás Trianon államszerkezeti és közigazgatási következményei címmel hangzott el. A kevéssé lírai cím ellenére Hajdú Zoltán, a Szent István Egyetem docense érdekes adatokkal fűszerezett, szenvedélyes hangú előadást tartott. Személyes érintettségén túl – egyik nagyapja Eperjesen, a másik Borsiban született – nagy hatással volt rá Fodor Ferenc földrajztudós, Teleki Pál munkatársának 1931-ben írt gazdaságföldrajzi, társadalmi összefüggéseket felmutató egyoldalas kiáltványa.

Trianon: következmény és ok egyszerre a magyar, a szomszédsági és az európai történelemben – jelentette ki Hajdú Zoltán, rámutatva, hogy 1914-ben egy birodalmi Európa áll előttünk (brit, német, osztrák-magyar, orosz), mindegyik soknemzetiségű, és mindegyiket kikezdték a nemzetiségi feszültségek. Közülük az Osztrák-Magyar Monarchia területi és közjogi struktúrája is rendkívül bonyolult volt az annektált Boszniával és a Magyar Királyságon belül önálló Horvát-Dalmát-Szlavónországgal. Az utóbbi Teleki Pál első térképén még rajta volt, amelyet a béketárgyalásokra készített elő Cholnoky Jenővel és Fodor Ferenccel, az 1920-dikin már nem.

Trianon nem teremtette, hanem legitimálta a már korábban létrejött helyzetet. A megalázó békeszerződés következményeként Magyarország medenceországból, medencefeneki ország lett – magyarázta az előadó, és a Kárpát-medence domborzati térképeivel, amelyeken feltüntette a történelmi, illetve a megcsonkított ország körvonalát, illusztrálta állítását.

Az alapvetően megváltozott közigazgatással megjelennek a töredékmegyék, sőt: a megcsonkított városok, települések problémái. A csonka megyék határon kívülre került székhelyeinek közigazgatása, közgyűlései Budapestre menekültek. A megmaradt ország ép megyéihez nem akartak hozzányúlni, így alakultak ki a területi aránytalanságok a töredékmegyékkel. Utóbbiakban új központokat kellett kijelölni. Így lett például Gömör és Kis-Hont székhelye Putnok, vagy Abaúj-Tornáé Szikszó. Az utóbbiban felépült a menekült tisztviselők telepe is.

Az új határoknak a területi fejlődésre gyakorolt hatásáról Pénzes János, a Debreceni Egyetem docense beszélt, általánosságban megállapítva, hogy ezek inkább kényszerítő, mint serkentő hatásúak voltak. Vizsgálatait egy, a határok mentén húzott 20 km-es sávban végezte, de még ez a keskeny terület is 1100 települést jelent.

Előadását illusztrálva bemutatta, hogy egy 1910-es térkép értékeit a különböző fejlettségi szempontokról rávetítette egy mai térképre, s ennek alapján megállapítható, hogy az akkori állapotokhoz képest az osztrák, és a nyugat-szlovák határ mentén fejlődött, másutt romlott a helyzet azzal, hogy a területsáv az ország perifériájára került. Néhány nógrádi, észak-szabolcsi, kelet-nyírségi térség már Trianon előtt elmaradottabb volt az ország más régióihoz képest.

Hasonló vizsgálatot végzett Demeter Gábor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa a történeti Magyarország és az utódállamok területén. Ugyanis a felbomlás okai között az utódállamok történészei a nemzetiségi területek rosszabb gazdasági helyzetét emlegetik, az itthoni történészek pedig cáfolják.

A szükséges mai adatokat elég nehéz volt megszerezni, ezért az összehasonlító vizsgálatban Ukrajnáról és Szerbiáról le is mondott a történész, és csak Szlovákia, Románia és a mai Magyarország viszonyait vetette össze adózás, vagyoni helyzet, egészségügyi mutatók, iskolázottság tekintetében, de teljes képet még így sem lehetett kapni, hiszen Romániában sok vonatkozásban, például csatornázottság, foglalkoztatottság tekintetében mások a mérések.
Statisztikai adatokat könnyebb olvasva felfogni és értelmezni, mint hallgatva, ezért csupán két következtetés kiragadására mer vállalkozni a tudósító: Romániában 1930-ban sem lett fejlettebb 1910-hez képest az egykor Magyarországhoz tartozó vizsgált régió, Dél-Szlovákia keleti vidéke viszont ma is nagyon rossz helyzetben van.

A Trianon utáni Magyarország gazdasági helyzetéről Tomka Béla, a Szegedi Tudományegyetem tanárának előadását Tóth Géza dr. statisztikai tanácsadó, a konferencia moderátora olvasta fel. A megbetegedése miatt távol lévő professzor a bruttó hazai termék százalékos összehasonlítását végezte el különböző időpontokban a nyugat-európai adatokkal. Például: 1900-ban 57,8%, 1910-ben 61,2%, 1920-ban (Trianon évében) 52,6%, de már 1929-ben ismét 57,1%, 1939-ben 58,3%, míg 1950-ben 45,4% volt a magyar bruttó hazai termék a nyugatihoz képest.

Ebből Tomka Béla azt a következtetést vonta le, hogy a békediktátum negatív hatásai nem befolyásolták olyan jelentősen a csonka ország gazdaságát, mint a kizárólag a természeti erőforrásokat mérő hagyományos szemlélet mutatja. Ugyanis a természeti erőforrások nagy veszteségét kompenzálni tudta a megmaradt ország magas technológiai fejlettséggel és humán tőkéjével.