Október 13-án közös ünnepi istentiszteleten vettek részt a losonci anya- és a füleki leányegyház tagjai a református templomban, abból az alkalomból, hogy lelkészük, Miklós István 25 éve hirdeti az Igét, szolgálja a két gyülekezetet.
A meghitt ünnepi alkalom nyitányaként a losonci Serly Kamarakórus az Ároni áldást énekelte. A Gömöri Egyházmegye esperese, Nagy Ákos Róbert prédikációjában (Apostolok cselekedetei 8. 4-8) azt emelte ki, hogy Isten állítja az embert a szolgálat helyére, ott kell a feladatnak megfelelni, Gömörben, Nógrádban, Losoncon, Füleken, kis gyülekezetekben is lehet, s kell is örömmel és reménységgel szolgálni, örömöt és reménységet,
Isten gondviselő szeretetét hirdetni. Miklós István 25 éves útjára visszatekintve felidézte 1994. október 2-iki losonci beiktatása igéjét a 25. zsoltárból:
„Útjaidat, Uram ismertesd meg velem, ösvényidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem…”
Köszönetet mondott a két gyülekezetnek az együtt megtett negyedszázados út minden állomásáért. Van miért örvendezni, hálát adni – hangsúlyozta az ünnepelt – mert Isten segítségével, Igéje hatalmával sok szépet és jót élhettünk meg együtt, s bár csak maroknyian vagyunk, nagy dolgokat cselekedtünk meg Isten dicsőségére, elődeink emlékére, jövőnk érdekében.
A 25 év leglátványosabb eredményei a losonci gimnázium – jelenleg magyar alapiskola – épületének visszaszerzése (1997), a füleki templom építése (1998-2002), a korábban állami tulajdonú, múzeumként használt templom birtokbavétele (2005) és szépséges cseréptetejének megújítása (2011) voltak. Miklós István visszatekintett az egyház több mint 400 éves viszontagságos történetére is, felidézte nagy elődei emlékét, különös tekintettel a három püspökre, a gályarabságot megjárt Csúzi Cseh Jakabra, Kármán Józsefre – a felvilágosodás kori író apjára és az 1925 és 1939 között Losoncon létezett teológiai szeminárium igazgatójára, Sörös Bélára, akinek jelen lévő leányát, Mártát külön is köszöntötte.
„Isten nélkül lehet élni, de nem érdemes” – ez a hitvallás volt a végkicsengése nagytiszteletű Miklós István ünnepi gondolatmenetének.
A losonci gyülekezet és a presbiterek nevében özvegy Dókus Lászlóné gondnok köszöntötte a jubiláló lelkészt, meghatottan köszönve meg állhatatos szolgálatát. Benko Pál, a Füleki Gimnázium tanára, a leányegyház gondnoka, köszönő szavaihoz értékes ajándékot is mellékelt, Miskolci Bodnár Mihály, a gályarabként meghalt, egykori füleki lelkipásztor 350 évvel ezelőtt Kassán kiadott prédikációinak másolatát.
„…vallásos és hazafias misszióval bíró egyházunk, mely a múltban soha hűtlen nem volt, az Isten dicsőségét hálaadással hirdeti ma is” – idézett a losonci templom tornyán forgó szélkakas belsejében 1886-ban elhelyezett emlékirat szövegéből Böszörményi István, aki a losonci Csemadok-alapszervezet képviselőjeként mondott köszönetet a sokéves gyümölcsöző együttműködéséért. A losonci református lelkipásztoroknak mindig is kettős – vallási és magyar hazafias – missziónak kellett eleget tenniük, hiszen az itteni egyházközség mindig szigetet alkotott a katolikus és evangélikus többségű Nógrádban, ugyanakkor az északi nyelvhatár magyar védőbástyája is volt. Ezt a hagyományosan kettős küldetést szem előtt tartva végezte munkáját a 25 éve szolgáló lelkész is.
Édesapjuk jubileuma alkalomból Miklós István három gyermeke ajándékot adott át az egyháznak, ennek köszönhetően ezentúl arannyal hímzett bordó terítő fogja díszíteni a losonci templom első padsorát.
A Serly Kamarakórus is köszöntötte a kórustalálkozóknak gyakran helyet adó lelkészt. Virágcsokruk átadása után a „Szeretet himnuszát” adták elő, Pál apostol korinthusiakhoz írott 1. levele alapján. Az ünnepi istentisztelet a 200. dicséret – Ó maradj kegyelmeddel, mivelünk Jézusunk…” – és a Himnusz közös éneklésével ért véget.
