Az Összefogás mozgalom az ötpárti tárgyalások lezárta után kialakult helyzettel kapcsolatban az alábbi sajtónyilatkozatot juttatta el szerkesztőségünkbe:
Az Összefogás felháborodottan veszi tudomásul, hogy pár nappal az ötpárti tárgyalások lezárulta után beindult a történtek utólagos meghamisítása a távozó partnerek részéről. A tárgyalások két prioritáson buktak meg: az egyik a Smerhez fűződő viszony, a másik pedig a személyes önreflexió hiánya, igaz, az utolsó egyeztetésen az utóbbihoz már el sem jutottak a felek.
A Híd utólagos interpretációja alapján két kompromisszumos ajánlattal is érkezett: az egyik, hogy a leendő frakció konszenzussal választotta volna meg a koalíciós partnert, a másik pedig a Smer és az OĽaNO egyidejű elutasítása. Ez így nem felel meg a valóságnak.
A „konszenzusos döntés” nem új ajánlat, tehát nem kompromisszum volt, már a Régiók Pártja létrehozásakor ez volt a Híd pozíciója, aminek egyik bizonyítéka Bugár Béla két héttel ezelőtti rádiós interjúja.
Az OĽaNO elutasítása a csütörtöki tárgyalás utolsó perceiben érkezett komolytalan ajánlat volt, amit az a tény is aláhúz, hogy teljességgel nélkülözi a következetességet. A Híd végig azzal védte a Smert, hogy a közös magyar pártnak nyitottnak kell maradnia minden irányban, minél szélesebb tárgyalópozícióra van szüksége, ha viszont egyidejűleg a Smert és az OĽaNO-t is kizárjuk, gyakorlatilag semmilyen kormányban nem lehetett volna benne a közös magyar lista, és nem járulhatott volna hozzá az ország politikai maffiózóktól való megtisztításához.
A Facebookon Ravasz Ábel Híd-alelnök arról is írt, hogy „sok mindent az asztalra tettünk, BB nélküli lehetőség is volt közte”. Ez az állítás sem igaz, a Híd delegációja mereven elutasított bármiféle javaslatot, ami a személyi konzekvenciák levonásáról szólt, még a többszörösen visszaeső és teljesen toxikus Jakab Elemér kezét sem volt hajlandó elengedni.
Bugár Béla nem indításáról pedig hallani sem akartak, a pártelnök továbbra is ragaszkodik pozícióihoz. Ehelyett hétfőn azt állították, hogy ők is hozhatnak „fekete listát”, ám végül ebből is kihátráltak.
Amikor veszélyben van a magyar érdekképviselet jövője, felelős politikusok nem láncolhatják magukat egy bukott és korrupt koalíciós partnerhez, a közös indulás pedig nem válhat egy-két személy egójának áldozatává. Ha pedig így járnak el, vállalják fel véleményüket és utólag ne akarják megmásítani a tényeket!
