Fazekas István Jókai-díjas költő, drámaíró Zrínyi Ilona című történelmi monodrámáját láthatták vasárnap este a nézők a Harkányi Szabadegyetem színpadán. Brunner Márta elementáris előadását szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a közönség.
Fazekas István drámái elsősorban a sorsfordító pillanatok és a történelmi keresztutak összekapcsolódásait vizsgálják. A Zrínyi Ilonáról szóló monodrámája a munkácsi vár feladásának lélektani körülményeit veszi górcső alá. Egészen konkrétan arra a történelmi szituációra fókuszál, amikor Thököly Imre kancellárjának, Absolon Dánielnek az árulása következményeként a császári csapatok parancsnoka, Caraffa generális egy különös alkut (a mai értelemben tulajdonképpen vádalkut) kínál a felségsértéssel illetett Zrínyi Ilonának.
Az árulás által keletkezett dilemmában szinte a lét és nemlét kérdése örvénylik, hiszen Absolon hűtlensége miatt a győzelemre már nem lehet esély, mivel a vár népét az éhhalál réme is fenyegeti. A ráció ezt mondatja a főhőssel:
„Ha a várat feladom, örökre becstelen leszek, elárulom a szabadságot és elismerem bűnösségemet abban, mit sose követtem el. Munkács védelmét: a sok hősi halált, a sok-sok szenvedést mind-mind kárnak teszem, s őseim küzdelmére is csak annyit mondok, semmi az… De megmentem gyermekeim és a várnép életét, s feloldódnak rettegéseim.”
Hívőn kavargó lelke azonban így summáz:
„Ha harcolunk tovább, segítség nélkül elveszünk. Ám a sok halál és a sok szenvedés nem lesz hiábavaló, mert mind a magyar szabadság ügyének éltetője lesz. Hősök leszünk és mindörökre tiszták maradunk.”
Hogyan magasztosulhat hőssé az, akit az árulók sarokba szorítottak? Fazekas István színdarabjának ez a kérdés áll az epicentrumában. Ugyanis ilyen helyzetekben dől el az, hogy valójában mi is a bátorság? Fazekas Zrínyi Ilonája így fogalmaz:
Az igazi bátorság nem a halál megvetése, nem is önmagunk legyőzése, hanem maga a hit. Amikor képes vagyok az ács fiában felismerni a Messiást.
Brunner Márta nagy erejű, temperamentumos játéka megrendítően mutatja be, hogy maga az a pillanat, amikor az igazságtalanságot elszenvedő ember hajlíthatatlan marad az igazságért, hirtelen olyan hatalom birtokosává teszi az embert, mellyel minden addigi aljasságot lesöpörhet. Zrínyi Ilonát leghűségesebb emberei cserben hagyták, ám a hite a legnagyobb veszedelemben is megtartotta mások életét oltalmazó hősnek, ezért árulói fölé magasztosult, s a békefeltételeket már ő diktálta. „Hadd ragyogtassa meg a telihold fénye, hogy az igazságot legyőzni nem lehet!” – kiáltotta szinte magyar Jeanne d’Arc-ként a Zrínyi Ilonát megelevenítő gyönyörű színésznő, s a közönség szűnni nem akaró tapssal, hangos ovációval köszönte meg csodálatos alakítását.
A szerző több szállal is kötődik a Felvidékhez, 2016-ban a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán kitüntetéssel vehette át teológiai diplomáját, idén augusztusban teológiai doktorátusát is itt védte meg, s jelenleg ugyanitt egyetemi adjunktus, a héber, görög és a latin nyelv tanára. Drámaírói munkásságának is részese ez a város, az ÉS?Színház előadásában Elvira című darabja 2012-ben elnyerte a Jókai Napok fődíját. Ebben az évben vette át Fazekas István a Jókai-díjat is. A Zrínyi Ilona című színdarabját Bártfay Rita rendezte.
