A csepp is kivájja a követ (Gutta cavat lapidem) ez a római közmondás jutott eszembe, amikor rápillantottam a könyvre és annak címére, amelyet Z. Urbán Aladár a kezembe adott. „Cseppnyi tett” – ugyanis ezzel a címmel jelentette meg a Palóc Társaság, illetve annak elnöke Z. Urbán Aladár a Palóc Társaság 30 éves tevékenységét összefoglaló könyvet.
Akár történelemkönyvnek is felfoghatjuk a kötetet, hiszen történelmet írt a társaság, de legfőképpen annak elnöke azzal a szerteágazó és megsüvegelni érdemes munkával, amelyet, hogy őt idézzük a magyarság szolgálatában tettek. De történelmi ismereteink szélesítését és egyben helyes mederbe terelését szolgálja például a könyvben helyet kapott hiteles tanulmány Kocsis István tollából „A történelemhamisítás és Európa eljelentéktelenedése” címmel.
Ám kezdjük az elején! Z. Urbán Aladár harminc évvel ezelőtt, 1989 nyarán egy kárpátaljai írói küldöttség Nagykürtösi járásban tett látogatása során döbbent rá, hogy nagy szükség lenne tájainkon egy magyar szellemiséget sugárzó, a felvidéki magyarságot megszólító és felrázó társaságra, amely a javunkat, megmaradásunkat szolgálná. A jelképesen zászlóbontásnak is nevezhető indulás a szklabonyai Mikszáth-ház udvarán 1989 nyarán történt meg, ahol néhány ember, pedagógus, nyugdíjas, fogorvos, mérnök nyilvánította ki, hogy egyetértve Aladár elképzeléseivel, mellé állnak, hiszen szükség van erre a társaságra.
Mondhatjuk bátor tettnek is az alapítást, hiszen akkor még javában éltük a kommunizmus napjait, kisebb tettekért is kijárt a dá-dá, odébb volt még a rendszerváltás, odébb november 17-e.
Azóta a társaság, az őket pártfogásukba vevő alapítványok, szervezetek, intézmények, könyvkiadók, vállalkozások, iskolák és egyének támogatásával bebizonyította, mennyire hasznos, hitet, nemzettudatot erősítő gondolat volt az indulás.
Az elmúlt harminc év történetét és eredményeit már több, az évfordulók alkalmából megjelentetett visszaemlékezésben ismertették, a mostani évfordulón napvilágot látott kiadvány elsősorban az utóbbi öt évre fókuszál, de ismerteti az egész 30 év kulcsfontosságú eseményeit is. Abból pedig volt bőven!
Évente meghirdetik A magyar kultúra napjához kapcsolódva egy-egy témához, évfordulóhoz kötődő esszéíró pályázatukat.
A rendezvénybe az egész Kárpát-medence magyar iskoláinak tanulói, de felnőttek is bekapcsolódnak. Minden alkalommal remekművek sokasága születik, amelyek nem egy esetben történelmünk, helyzetünk, sorsunk fehér foltjait, elfelejtett vagy elhallgatott eseményeit örökítik meg.
Ismét ráirányították a figyelmet ősi értékünkre, a rovásírásra.
Az évek során számos felvidéki iskola adott otthont a hangulatos vetélkedőnek, és a rendezvényeken ugyan a vetélkedésé volt a főszerep, de alkalom adódott a kapcsolatteremtésre, a barátkozásra és az egyes vetélkedőknek helyet adó települések értékeinek, történelmi, kulturális örökségének megismerésére is.
Honszerető barangolásaik alkalmával főként a Kárpát-haza nevezetességeivel, a magyarsághoz kapcsolódó emlékhelyekkel ismerkedtek.
Felkutattak olyan helyeket is, amelyek mindeddig ismeretlenek voltak, pedig a magyarsághoz kötődnek. Így járták be Olaszországtól, Horvátországtól, Szlovéniától kezdve Csehországig, Kárpátaljáig, Erdélyig fél Európát, mindenhol emlékeztek, koszorúztak, jeleket hagytak emlékül, emlékeztetőül.
Számos emléktábla, szobor avatása, emlékülés, konferencia szervezése és kiadványok megjelentetése is a társaság érdeme.
A könyvben helyet kaptak az évforduló alkalmából hozzájuk eljuttatott köszöntő sorok is, többek között olyan személyiségeké, mint dr. Fehér Csabáné-Tamás Judit, a HTMH nyugalmazott szakfőtanácsosa, Láposy Mónika, az Alapítvány a Közjóért kurátora, Szidiropulosz Archimédesz, a Trianoni Szemle főszerkesztője, Friedrich Klára rovásírás-kutató.
A kötetben válogatást közölnek azokból a munkákból is, amelyek pályázataikra beérkeztek, olvashatjuk azoknak a névsorát, akik bekapcsolódtak az egyes pályázatokba, vetélkedőkbe, összesítést arról, kik voltak az előadói a társaság által szervezett Örökség Népfőiskolai Tábornak és azokból a bejegyzésekből, amelyeket a vendégkönyvük őriz.
Tartalmas, terjedelmes kiadvány a Cseppnyi tett.
A cím szerénységet takar, de a könyv, a társaság jó híre, ismert rendezvényeik igazolják, hogy a tett, a tettek hatalmasak. És reméljük, hogy a közmondás alapján ahogy a csepp a legerősebb ellenállást is megtöri, az általuk cseppnyi tettnek vallott komoly munka is mindannyiunk, egész nemzetünk javára válik. Z. Urbán Aladár, felesége Szabinka, fiaik Árpád és Attila, társaik, segítőik ezen munkálkodnak harminc éve, bízunk benne, hogy még sokáig!
