Válogatott labdarúgó felkészülési mérkőzésen, a Puskás Aréna stadionnyitóján, november 15-én 65 114 néző előtt Uruguay csapatával játszott a magyar nemzeti tizenegy.
Világszínvonalú stadion fogadta a látogatót a régi Népstadion helyén felépült Puskás Arénába lépve.
1953. augusztus 20-a után 2019. november 15-én, a nyitóünnepségen a világ egyik legmodernebb és számunkra legszebb futballstadionját vette birtokba a sportkedvelő közönség. Körbejárva nemcsak a nagysága nyűgözi le a látogatót, hanem a hangulata is azonnal rabul ejti.
Az idősebb generáció visszaemlékezése szerint fizikailag nem sokban hasonlít az új aréna a Népstadionra, hiszen ez a XXI. század, ám a hangulata tagadhatatlanul visszaadja azt az érzést, amit az akkori generációnak jelentett ez az építmény.
Repesett a szív, büszkeségtől dagadtak a mellkasok. Ez nem is csoda, hiszen fennkölt volt az élmény, amikor a magyar csapat a pályára lépett. Nem lehet szavakkal visszaadni az érzést, mikor felharsant a közönség hangja és az ujjongás visszhangzott az arénában.
Hazaértünk vagy otthon vagyunk, ebben a pillanatban nem is számított, hiszen a sport, a futball nemzetegyesítő szerepe nyilvánvaló volt.
Nemcsak a szurkolók között és a kifüggesztett zászlók tanúsága miatt, de a határon túli sportiskolák fiataljainak, köztük a dunaszerdahelyi akadémia tehetségeinek a jelenléte is erősítette ezt a különleges érzést.
A történelmi eseményen, a megnyitó műsorában csallóközi diákok – BitteraSophieIman, Kovács Alma Virág, Navrátil Amira, Farkas Olivér – a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola növendékei énekelték az Ismerős Arcok slágerét, a szerdahelyi sárga-kék himnuszt, a Nélküledet.
A kezdő sípszó után a régi elődökhöz méltó sportélmény volt várható a két csapattól. A tétnélküli mérkőzésen a tisztes helytállás és a Wales elleni Eb-selejtezőre való felkészülés volt a feladata a magyarok nemzeti válogatottjának.
A 15. percig állták a sarat, majd a 21. percben megkapták a második találatot is a dél-amerikai csapattól. Cavani és Rodríguez után a magyarok egy szemet gyönyörködtető támadással kijátszották az uruguayi védelmet és a helyzettől felhördülő szurkolók hatalmas örömére Szalai Ádám remekül eltalált rúgásával a 24. percben szépített a magyar csapat. Magyarország – Uruguay 1:2.
Szalai Ádám impozáns játékával a 41. percben 20 méterről pontrúgáshoz jutottak a magyarok, ám Dzsudzsák lehetetlenül fölé lőtte a labdát. A félidő vége előtt Kalmár támadt erőszakosan a kapura, a leadott labdát Szoboszlainak azonban nem sikerült találatra váltani. A sípszó előtt Dibusz védett még egy nagyot.
A második félidő több szabálytalansággal kezdődött. Kiegyenlített mezőnyjátékkal nem volt alárendelt szerepben a magyar válogatott. Igaz, Marco Rossi szövetségi kapitány több játékos cseréjével frissítette csapatát.
A B-közép és az Aréna szurkolói lelkesen biztatták a csapatot, zúgott a „lesz még Felvidék Magyarországé”, ám a játék percekig állt, mert sajnos Kalmárt rossz becsúszása után hordágyon vitték le a pályáról.
Az utolsó 5 perchez érkezve remek helyzet maradt ki, az oldalhálóba vágódott Vida fejese. A hosszabbítás perceiben érdemi játék már nem történt.
A szívvel, lélekkel, olykor gyönyörű megvillanásokkal játszó magyar válogatott ilyen szurkolótáborral méltó okot adott rá, hogy bizalommal tekintsünk a jövő mérkőzéseire a Puskás Arénában.
Összeállítások:
Magyar válogatott: Dibusz, Lang, Korhut – Nagy Zs, Baráth – Szalai A, Dzsudzsák – Kovács I, Szalai – Feczesin, Szoboszlai – Nagy Á, Kalmár, Varga, Bese, Vida M
Uruguayi válogatott: Muslera, Godín, González, Bentacur, Lozano, Suárez, Valverde, Rodríguez, Coates, Cavani, Vina
