A magyar kultúra napja alkalmából került sor Bajcsi Ildikó történész, a Clio Intézet munkatársának Magyar idők Komáromban című előadására Jókai városában. A Csemadok helyi szervezete meghívására a fiatal történész az 1938-as visszacsatolás társadalmi hatásaira mutatott rá tegnap délután a Csemadok székházában.
Bajcsi Ildikó elmondta, új kutatási témáját a Clio Intézet megbízásából végzi, egy-egy esemény mikrotársadalmi hatásait is vizsgálva. A budapesti intézet a jelenkori Magyarország traumáinak tárgyszerű, higgadt és empatikus történeti feldolgozására törekszik, egy kiegyensúlyozott nemzeti önkép és történelemszemlélet kialakítása érdekében.
A történész elmondta,
azért döntött az 1938-as visszacsatolás témájának kutatása mellett, mert fontos időszaka a szlovákiai magyarságnak, ennek ellenére nincs kielégítően feldolgozva.
Kiemelte: a szlovák és magyar történetírás eltérő módon értelmezi ezt az időszakot. Bajcsi Ildikó szerint a közbeszédből is hiányzik ennek a történelmi kornak a feldolgozása, és ebben tagadhatatlan szerepe van a történetíróknak.
„A jogfosztottság, a reszlovakizáció időszaka egyfajta nyomasztó csendként nehezedett az 1938 és 1945 közötti az időszakra”
– húzta alá. Véleménye szerint a történészek feladata, hogy ezt a két narratívát közelítsék egymáshoz.
Rámutatott a regionális kutatások fontosságára, ezen belül pedig Komárom szerepére. Határvárosként stratégiai szempontok miatt került át 1918-ban Csehszlovákiához – mondta. Az 1938-as első bécsi döntés értelmében igazságosan, etnikai alapon került vissza Magyarországhoz a szlovákiai magyarság kulturális fővárosa – hangsúlyozta. Hozzátette: Komárom leépülve, három millió pengő adóssággal került vissza a Horthy-féle Magyarországra.
Megjegyezte, a visszacsatolás nem volt problémamentes. „A szociális problémák hangsúlyosak voltak, a nyugdíjak, az állami segélyek folyósítása elmaradt, az elszegényedés pedig frusztrációt okozott a lakosságban” – idézte fel. Gondot okozott a közigazgatási rendszer különbözősége, de amint hangsúlyozta,
Magyarország elsődleges célja az volt, hogy beintegrálja ezt a visszacsatolt részt a Magyar Királyságba.
„Ez sokszor konfliktusokhoz vezetett, mégis azt gondolom, hogy úgy jelenik meg az itteni magyarság számára, hogy ez egy boldog időszak volt, melyről érdemes beszélni” – vélekedett. Megjegyezte, a korszak társadalmi hatása elenyésző, mivel a kommunizmus időszaka alatt a témáról beszélni is tilos volt, 1945 után pedig az értelmiség felszámolódott. „Azt a társadalmi elitet, amely akkor élt, teljesen felszámolták a hontalanság évei alatt” – mutatott rá Bajcsi Ildikó.
Kutatásában elsősorban azzal foglalkozik, hogyan mentek végbe az elitcserék, a hivatalnokváltások – derült ki az előadás során. Főként a főispáni anyagokat vizsgálja a nyitraivánkai levéltárban. A vármegyéhez tartozó főszolgabírói anyagokat a komáromi levéltárban kutatja, ahogy a járáshoz és a Komáromhoz mint törvényhatósági jogú városhoz tartozó levéltári anyagokat is, a korszak miniszteri anyagait pedig az országos levéltárban.
Eredményeiről beszámolva elmondta,
a visszacsatolást követő problémák között számottevő volt az általános nyomor, a munkanélküliség, a szükségmunkák bevezetésének igénye.
„A magyar Folyamjavító Műhelyben és a Dohánybeváltóban nehezen indult újra a munka, a hadisegélyek, az idősek segélye elmaradt” – mutatott rá, hozzátéve, a nyilasok már ebben az időszakban is mozgolódtak. A városban fokozatosan megkezdték működésüket a jobb parti tisztviselők.
1939 áprilisára a munkanélküli családfők száma szinte hetente növekedett. A hangulat ennek ellenére kielégítő volt, ám helyi zúgolódások előfordultak. Ennek oka a közmunka hiánya, a magas árak, az általános drágaság volt – jegyezte meg. Bajcsi Ildikó kiemelte, a szociális helyzet rosszabbodása miatt indultak segélyakciók is, ilyen volt a Magyar a magyarért elnevezésű akció is. A történész rámutatott a felvidéki szellem és az úri Magyarország ellentétére is.
Kutatásai eredményeképpen aláhúzta,
a felvidéki–anyás konfliktusok – amelyek legtöbbször személyi indíttatásúak voltak – a hivatalnokok között a visszaemlékezések alapján eltúlzottak.
Példaként megemlítette, hogy a járáshoz tartozó vezető körjegyzők közül 12-ből 10 felvidéki, és kettő volt csupán anyás. A munkahelyek betöltésénél fontos szempont volt a nemzethűség, a párttagság, a Magyarországhoz való lojalitás, de éppen ilyen fontos volt a szegény sors, vagy a hadiárvaság – mondta.
A zsidókérdésről szólva elmondta, Komáromban a 2 170 zsidó személyből 1 922 nem tért haza a koncentrációs táborokból.
1939. május 5-én életbe lépett a második zsidótörvény, melynek értelmében a törvényhatósági bizottságokból kizárták a zsidókat. „Az iparjogosítványok kiadásánál is fontos volt a nemzethűség. Csak azok a zsidók kaphattak iparengedélyt, akik bizonyítani tudták a magyar nemzethez való lojalitásukat” – magyarázta.
Mint mondta, Komárom vármegye egyesítésére csak 1939. augusztus 1-én került sor, ekkor beiktatták Nagy Nándor főispánt. A város már korábban, július 15-én egyesült, mint törvényhatósági jogú város. Ekkor Fülöp Zsigmond polgármestert Alapy Gáspár váltotta, aki visszaemlékezéseiben úgy fogalmazott, olyan nehézségekkel kellett megküzdenie a város újraegyesítésével, amely minden képzeletét felülmúlta.
Az időszak végnapjairól szólva a történész elmondta, 1944 áprilisában megérkezett a városba a Gestapo és berendezkedtek a nyilasok. Gettókat alakítottak ki, majd elhurcolták a zsidókat. Júliusban Alapy Gáspár polgármester lemondott, Wojtowicz Richárd lett a főispán, akit személyes felelősség terhel abban, hogy Alapyt elhurcolták: előbb a Csillag erődbe, majd Dauchauba. A város és lakossága megsínylette a háborút, amerikai és szovjet támadások érték, hidait lerombolták. 1945 májusában vonultak vissza a németek.
Bajcsi Ildikó összegzésében rámutatott:
Komárom és a járás lakossága kitörő örömmel fogadta a visszatérést, komolyabb atrocitásokra, izgatásokra nem került sor. Az átállás időszaka sok kihívással szembesítette a város vezetését és a lakosságot is, mint a közigazgatás megszervezése, a szociális problémák megoldása.
„Ezek a gondok hosszú időre megmaradtak az emberek emlékezetében” – jegyezte meg. A második világháború eseményei pedig ugyancsak árnyékot vetnek erre az időszakra, amely évtizedeken keresztül elhallgatott volt – vélekedett a történész.
