Mindig felemelő, külsőségekben is gazdag esemény az az ünnepség, amelyet a magyar kultúra napja, Himnuszunk születésnapja alkalmából a Stefánia palotában rendez a Falvak Kultúrájáért Alapítvány és a Honvéd Kulturális Egyesület. A gála fénypontja a Kultúra Lovagjainak avatása.
A honfoglalás millecentenáriuma alkalmából hagyományteremtő céllal született gondolat valóban úgy öltött formát, hogy igazi ünnep legyen minden résztvevő számára. A középkori avatások előtti lovagi virrasztást itt sötét színpad, az imát pedig két előadó versmondása jelképezi.
Ezután sorakozott fel a csókai és az óbecsei férfikar – idén a délvidéki Bácska a díszvendég – és következett az ünnepélyes bevonulás: lovagok, hagyományőrzők a Szent Korona másolatával és a rendező szervezetek zászlóival. A két férfikar a közönséggel együtt elénekelte a régi magyar himnuszt, a Boldogasszony Anyánkat és a Himnuszt.
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Nick Ferenc köszöntőjében Eötvös Józsefet idézte az értelem és az érzelem viszonyáról, majd az összetartozásról mint az élet legnagyobb értékéről beszélt, amely összetartozás kifejeződik közös kincsünk: kultúránk ünneplésében, múltunk kutatásában, értékeink felfedezésében és az új nemzedékeknek való átadásában.
A díszvendég nevében Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke mondott köszöntőt. „Itt az ideje összeszámolni a hűségeseket” – idézte Nagy Gáspárt, és a hűség példájának nevezte az eltéphetetlen gyökereket, a megmaradást száz év megpróbáltatásai után is, testvért el nem árulva.
A védnökök nevében először Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős államtitkára Benkő Tibor miniszter üdvözletét tolmácsolta és a katonakultúra értékeiről beszélt, emlékeztetve, hogy Zrínyi Miklós, a hadvezér és költő születésének 400. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Utána dr. Fülöp Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára a kultúra megtartó erejéről szólt.
A köszöntőket követően ismét a díszvendég két férfikórusa lépett színpadra, hogy az általuk megrendítő erővel előadott Rákóczi-induló alatt bevonuljon az Adományozó Testület, és félkörben elhelyezkedjen a háttérben. Ezután a kórus átadta helyét a lovaggá avatás szertartásának, amelynek során Nick Ferenc, a Kultúra Lovagrendje alapítója megérinti a jelölt bal vállát az avató karddal, majd a felavatott lovag a Szent Korona előtt főhajtással tiszteleg. A Tanácsadó Testület tagjai sorra gratulálnak a felavatott lovagnak és átadják a címmel járó oklevelet, az ezüst kitűzőt és a nyakba akasztható emlékplakettet.
Négyen lettek az Egyetemes Kultúra Lovagjai: a kárpátaljai Nagybocskó ukrán polgármestere, egy német szinkrontolmács, egy olasz tűzoltó, aki a doberdói hadszíntér háborús emlékhelyeit gondozó civil szervezet aktív tagja, valamint Anna Šimkuličová nyugalmazott újságíró, képzőművész Homonnáról. Őt a szlovák–magyar–lengyel civil kapcsolatok szervezéséért, az Isonzó, Doberdó régióban, továbbá a Kárpátokban lévő katonatemetőket gondozó tevékenységéért, a homonnai hadisírgondozó egyesület népszerűsítéséért és az Andrássy Ilona grófnőről készült könyv szlovák nyelvre fordításáért ütötték lovaggá.
Posztumusz kitüntetést kapott a 19. században Magyarországért anyagiakat is sokat áldozó Sina Simon báró „Nemzetfejlesztő példamutató életművéért”.
A Magyar Kultúra Lovagja sor élén két ismert hazai név: dr. Balázs Géza nyelvészprofesszoré, aki külföldi útja miatt később veheti át a kitüntetést, viszont ott volt Benkő László, az Omega együttes tagja, akit a „Kortárs zenekultúra fejlesztéséért” ütöttek lovaggá.
Vastaps köszöntötte dr. Prokopp Mária professzort, amint neve elhangzása után színpadra lépett, hiszen ki ne ismerné itthon és a Felvidéken a művészettörténész lebilincselő előadásait, tanulmányait a korai középkor és a reneszánsz építészetéről, egyházi és világi művészetéről. Bár a kitüntetettek jó része tanár, zenetanár, művész, népművész volt, azért – mint hallottuk a laudációkból – mérnök, MÁV-alkalmazott, orvos, pap, újságíró, polgármester is van, aki lovagi címre méltó tevékenységet végez a falvak kultúrájáért.
Az új felvidéki lovagok közül dr. Farkas Veronika révkomáromi művészettörténész, tanár, hitoktató és hatodik éve a Felvidéki Mária Rádió önkéntes munkatársának lovagi tettei – a kitüntetés indoklása szerint – igazolják a kultúra és művészet emberi kapcsolatteremtő erejét.
Korábban a Szlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetség alapító tagja, losonci járási vezetője, évtizedekig általános iskolai pedagógusként, majd a Csemadok Központi Bizottsága színházi szakelőadójaként, később gimnáziumi és főiskolai tanárként dolgozott. Jelentős kurátori és szakírói tevékenységet folytat. Munkája legfőképp a kortárs magyar és egyetemes művészet – képző és fotóművészet – bemutatására összpontosul. A PRO ARTE DANUBII Polgári Társulás alapítója és a Limes Galéria igazgatója. Kiállításaikon a jubiláns művészek mellett helyet kapnak a fiatalok, a pályakezdők és fogyatékkal élők is. „A határon túli magyar kultúra ápolásáért ” – áll az oklevélen.
Szanyi Mária galántai néprajzkutató, pedagógus 1973-tól a rozsnyói Bányászati Múzeum, majd tíz éven át a galántai Honismereti Múzeum néprajzosaként alap- és középiskolai tanulóknak vezetett néprajzi szakköröket, melyek lényege a saját családjuk körében végzett néprajzi adatgyűjtés volt. 1989-től tíz éven keresztül Nagymácsédon, később Hidaskürtön, végül nyugdíjazásáig Galántán tanított. Közben a galántai Kodály Zoltán Gimnázium néprajzi szakkörét vezette (tanítványai sikereket értek el a Magyar Néprajzi Társaság önkéntes néprajzgyűjtők pályázatán), és 1991/92-ben óraadóként néprajzot oktatott Nyitrán, a mai Konstantin Filozófus Egyetemen.
Éveken át vezette a Csemadok néprajzi szekcióját, rendezte Zselízen az Országos Népművészeti Fesztivál néprajzi kiállítását. Megalapítása óta tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, szerkesztője, majd főszerkesztője volt éveken keresztül a Pedagógusfórum című lapnak. 2006-ban az SZMPSZ égisze alatt elindította a Kincskeresők – helyi és regionális értékeket kutató diákok versenyét.
Főszervezője a mára mozgalommá vált Kincskeresők évente megrendezett országos konferenciáinak, amelyek diákelőadásaiból válogatások jelentek meg. A kezdetektől bekapcsolódó iskolák mára a Kincskeresők során végzett helyi kutatásaikra épülő regionális tankönyveket jelentettek meg. A helyi értékek kutatása és megismerése erősíti a diákok és az őket segítő pedagógusok kötődését a szülőföldhöz és a magyarsághoz.
A Kincskeresők mozgalom még egyszer szerepelt az ünnepségen: a három Örökség Serleg egyikét Szanyi Mária diákjai vehették át.
A negyedik felvidéki lovag: a révkomáromi újságíró Tarics Péter, aki előadóművészként számos egész estét betöltő zenés-irodalmi színházi előadóestet készített, amelyeket a Kárpát-medence és a nyugati diaszpóra magyar közösségeiben mutatott be. Könyvei és televíziós dokumentumfilmjei az elszakított nemzetrészeken élő magyarok életéről készültek. „Előadóművészi, újságírói, írói és kutatói tevékenységéért” kapta a kitüntetést.
A bácskai együttesek: a Csermely zenekar óbecsei vonós banda, a kupuszinai néptáncegyüttes, Csonka Ferenc és zenekara fergeteges műsora követte a díjátadásokat, majd a köszönetek elhangzása, végül a Szózat zárta a gálát, amely csak a színházteremben ért véget. Kint a széles folyosón különböző tájegységek kiállítói várták megcsodálható dísztárgyakkal és elfogyasztható finomságokkal a vendégeket.
