Pozsonyban Magyarország pozsonyi nagykövetségén illetve a Pozsonyi Magyar Intézetben szép számban gyűltek össze az érdeklődők, hogy emlékezzenek nemzeti imánk, a Himnusz születésének napjára, amely egyben a magyar kultúra napja is. Az ünnepnap alkalmából két figyelemreméltó rendezvényre került sor, amely méltó volt az ünnep rangjához.
Az egybegyűlteket Márvány Miklós, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének első beosztottja üdvözölte, majd
bemutatta a Pozsonyi Magyar Intézet új igazgatóját Venyercsan Pál személyében, aki Molnár Imrétől vette át a posztot.
Különös kitüntetésként említette, hogy éppen ezen a jeles napon köszöntheti először a pozsonyi és a környékről érkezett magyarság képviselőit. Külön kihangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja, hogy a két ország kapcsolata minden téren erősödjön, a kulturális rendezvényeken, a turisztikai látványosságok felvonultatásán, egymás történelmének valós megismerésén át egészen a gasztronómiai bemutatókig.
Ezután került sor az est egyik kiemelt rendezvényére, Dolán György felvidéki képzőművész kiállításának megnyitójára. A mester műveit és művészetét Nagy T. Katalin művészettörténész méltatta. Élvezetes előadásában végigvezetett a képzőművész életútján, a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolától kezdődően egészen napjainkig.
Kiemelten foglalkozott a Dolán Györgyre annyira jellemző homoktechnikával készült alkotásaival. A képzőművész Líbiában töltött évei alatt sajátította el ezt a technikát, de talán mondhatnánk azt is, hogy adott volt az anyag ott, a nagy homoktenger közepén. De ott érzékelte azt is, hogy a jelen mennyire összeér bennünk a múlttal. Ott talált olyan ősi régészeti leleteket, amelyek rádöbbentették, hogy a múlt mindenhol jelen van. Ezeket a leleteket aztán képein is alkalmazta.
Dolán György azonban sokoldalú művész, alkot klasszikus olajképeket, objektumokat, sőt performanszokat is. S ha valaki azt gondolná, csak egyhangú, homokszínű képek kerülnek ki műterméből, téved. A pozsonyi kiállításon is színgazdag, derűs, sőt humoros vagy éppen sokatmondó képekben gyönyörködhetünk.
A számos kiállításon, itthon és külföldön egyaránt megmutatkozott képzőművész kultúra-szervezőként is derekas munkát végez, előadásokat tart, sokat tesz a felvidéki grafikusok, festőművészek és szobrászok megismertetéséért és elismertetéséért.
Az est következő rendezvénye Hegedűs Endre Kossuth-díjas és Liszt-díjas zongoraművész ünnepi hangversenye volt, amelyben közreműködött felesége, Hegedűs Katalin is. Az elismert zongoraművész szólistaként és kamaraművészként rendszeresen koncertezik Magyarországon, de a világ legtávolabbi részein is. Pozsonyi hangversenyét úgy állította össze, hogy abban elsősorban Liszt Ferenc és Bartók Béla művei szerepeltek, de nem hagyta ki Ludwig van Beethovent sem, akinek ebben az évben ünnepeljük születésének 250. évfordulóját.
Azt minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a zongorajáték, az előadás fenomenális volt, de különösen hasznunkra vált az a részletes és hangulatos összekötő szöveg, amelyet minden darab előtt hallhattunk. Nagyszerű felvezetés volt ez a következő zeneművekhez, de elhangzott ismertetés a darabok születésének körülményeiről és Hegedűs Endre egy kicsit abba is beavatta közönségét, hogyan készül fel egy-egy mű eljátszására.
Különös élmény volt, amikor Liszt Ferenc A Villa d Este szökőkútjai című darabját zongorázta, szinte hallottuk a szökőkutak csobogását, a víz lüktetését, csiklandozását, zubogását, erőteljes robaját.
Bartók Béla Este a székelyeknél című zongoradarabjánál pedig ott éreztük magunkat valahol fenn a magas erdélyi havasok között, ahol a látszólagos tétlenségben születnek a nagy tettek.
Mindkét rendezvény méltó volt a nap, az ünnep rangjához, méltó ahhoz a kivételes kegyhez, amelyet számunkra a Himnusz, annak megalkotása jelent.
