„Minden embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. Akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek” – fogalmazott Babits Mihály. Nagy hagyományokkal rendelkezik Zselízen is a magyar nóta szeretete, hiszen ahogy a mondás is tartja, sírva vigad a magyar.
Ennek hódolván gyakran rendeznek nótaesteket is. Bár a korszellem már más tendenciáknak kedvez, a nótázás továbbra is nagy népszerűségnek örvend. Ebből kifolyólag a „zselízi nótakirály”, Kántor János a Csemadok Zselízi Alapszervezetével évente megrendez egy gálaszerű estet, ahol a környék legékesebb hangú előadóival áldozhatnak együtt a magyar nóta oltárán.
„A magyar nóta a magyar nemzet kincse, mert a legőszintébb hangon szól a magyar ember öröméről és bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról. Talán nincs olyan ember, akinek ne lenne kedvenc nótája, aki még ne könnyezett volna meg egy-egy szívszorító dallamot, vagy éppen ne mulatott volna át egy éjszakát a hegedűszóra. Tagadhatatlan, hogy igény van rá.
A magyar dal a magyar nyelv, a magyar kultúra része, fontos szerepet tölt be anyanyelvünk megbecsülésében, a magyar öntudat erősítésében. Ha a nótát tisztán tartjuk, egy egész nép kedélye, életérzete él benne örökké és ezzel jobbá válik a világ” – köszöntötte e szavakkal a színültig telt kultúrházat Cserba Gabriella, az est házigazdája.
Összesen tíz előadó állt közönség elé, a hazai Kántor János mellett a Garam mente több településről érkeztek vendégelőadók: Hlavácsné Tőke Veronika Fegyvernekről, Juhász Irén Párkányból, Smid Erzsébet Bényből, Nagyné Baka Ella Farnadról, Básti János Ipolykesziről, Kovács László Ebedről, Kovács István Párkányból, Kiss György Fegyvernekről és Magyar Nándor Ipolyszalkáról.
Az énekesek kíséretét a Dunamocsról érkezett Mezei Zsolt prímás és zenekara biztosította, akik a legmagasabb igényességgel járultak hozzá a dalok lelkületéhez. Együttesen pedig valódi kuriózumeszenciát hoztak létre azzal a fantasztikus hangulattal, mely egészen az éjszakába nyúlóan mulattatta a nagyérdemű közönséget.
