Bevezetőként nyomban sietek leszögezni: írásomban saját benyomásaimról és véleményemről akarok számot adni. Nem befolyásolva senkit, csak jogot formálva magamnak a töprengésre is.
Így választások előtt általában a mi sajtónk is felpezsdül; különféle fejtegetések, elemzések, bölcselkedések látnak napvilágot. Olykor a különböző helyeken különféle megnyilvánulások kapnak helyet, de az is előfordul, hogy egyazon sajtótermékben egymásnak ellentmondásos állításokat olvashatunk. Mintha nem lennénk mindig tisztában a fogalmakkal, a szavak jelentésével, a kinyilatkoztatások hitelességével, igazságtartalmával. Vádoljuk és minősítjük egymást, megkérdőjelezve magyarságunkat, kérdőre vonva bátorságunkat.
Gyakran azzal foglalatoskodunk, kell-e politizálni, avagy nem; tegye-e ezt a Csemadok vagy se. Vannak, akik amellett törnek lándzsát, hogy legnagyobb társadalmi-kulturális szervezetünknek igen is politizálnia kell, mások azt szorgalmazzák, hogy ez a régi tömörülés tartsa távol magát a politikától.
Nemrég azt olvastam valahol, hogy ez a szervezet sosem politizált. „A Csemadok azért maradt meg 70 éven át, mert nem pártnak, pártszövetségeknek, vagy kormányoknak akart megfelelni, hanem a közösségnek” – írták. Máshol meg úgy nyilatkoztak, mintha az mindig kivette volna részét valamilyen módon a politizálásból. Manapság már nem veszek aktívan részt eme kulturális szervezet munkájában.
Ám hosszú évtizedeken át sokat sürögtem-forogtam annak háza táján, nem kímélve magamat a szó igazi értelmében vett társadalmi munkától sem. S bennem az a benyomás alakult ki, hogy a szervezet rengeteget tett a felvidéki magyarságért, annak szolgálatába helyezte magát, ám a politikától sem tudott mentesülni, mert valahogyan mégiscsak az volt ennek életre hívója.
Az országos hálózattal rendelkező egyesület tehát úgy politizált, hogy nem politizált. Nem is igen politizálhatott, mégis a hatalom, a kommunista párt árnyékában-függvényében működtette gépezetét. Hisz a legfelsőbb vezetés emberei egyben a pártnak is tagjai voltak, sőt nemcsak azok…
DE mit is jelent valóban a politika, politizálás kifejezés? Az előbbit úgy határozza meg A magyar nyelv értelmező szótárának V. kötete, hogy az 1. „Az államvezetés vagy kormányzás egészében vagy egy-egy ágazatában /…/” való részvétel, tevékenység. 2. „Valamely társadalmi csoport, osztály, párt ilyen vonatkozású eszméinek, céljainak összessége, ill. általuk meghatározott tevékenysége”. 3. „Valamely közösség, szervezet, vállalat, intézmény társadalmi érdekű tevékenységének sajátsága, jellegzetessége”. 4. „A közösség sorsával tevékenykedő, foglalkozó, az állam ügyeiben részt vevő, irányító vagy döntő szerepet játszó, közéleti tevékenység”. 5. „Valakinek másokkal kapcsolatban kialakított, gyakran hátsó gondolatokkal befolyásolt véleménye, magatartása, eljárása, cselekvésmódja”. El kell tehát döntenie annak, aki a politikáról beszél, a felsoroltak közül vajon mit is ért ez alatt? Mert ha ezt nem teszi, akkor maga is – akarata ellenére – csak rosszul politizál. Ahogy értelmező szótárunkban is írják: „Különösebb hozzáértés nélkül, rendszerint nagy hévvel kifejti mások, főleg ismerősei előtt politikai nézeteit, és vitába bocsátkozik azokkal, akik más nézeten vannak”.
A felvidéki magyarság jelentős része (köztük magam is) nem politikus és nem is politizál. De majd talán választani fog. S ahhoz, hogy valamennyire tudja, ki legyen az, akire szavazatát adja, megközelítőleg tisztán kell látnia. A tisztánlátást pedig csak úgy érhetjük el, ha politikusaink, képviselő-jelöltjeink is tisztán, egyértelműen beszélnek. Elsősorban önmagukról, céljaikról meg arról, mit kívánnak tenni érdekünkben. A felvidéki magyarság kiszámíthatóbb jövőjéért, létbiztonságáért, szülőföldünk felvirágoztatásáért. S hagyják is majd, hogy az ígéreteket, programokat néhány év múlva számon is kérhessük rajtuk!
