Még a rendkívüli kényszerszünet előtt interaktív mesével, tavaszi kézműves-foglalkozással várták az óvodásokat a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskolában az Iskolanyitogató programon, melynek célja az iskolai klubélet megismerése volt. Csank Tímea napközis tanító néni Az aranyszőrű bárány meséjét adta elő a gyerekkel, ezt követően beszélgettünk.
Milyen volt a gyerekekkel töltött délután?
Jó hangulatú, vidám délutánt töltöttünk együtt a Daxner utcai óvodásokkal. Nagyon szépen bekapcsolódtak, bátrak voltak. Az aranyszőrű bárányt meséltük. A húsvéthoz, a tavaszváráshoz kapcsolódóan tovább kötődtünk a témához, s a kézműves-foglalkozáson papírból báránykákat készítettünk.
Mit szeretettek volna bemutatni?
Az Iskolanyitogató program megszervezése általában a napközis tanítók feladata. Nálunk öt nevelőnő veszi ki az iskolai klub munkájából a részét. Szerettük volna bemutatni, hogy a délutáni foglalkozások nélkül nem igazán működik hatékonyan a délelőtti foglalkozás.
A napközivel kiegészítik a délelőtti órákat?
A délutánt rákapcsoljuk a tanórákra. A napköziben a gyerekek kézügyességét fejlesztjük. Megtartjuk az ünnepeket. A tanulók figyelmét a néphagyományok felé fordítjuk, s így esett a választás a magyar népmesére. Én ezt szeretem, s helyezem előtérbe.
Elmondhatom, hogy minden napközis nevelőnő kemény munkát végez, hogy a gyerek felkészülve, ugyanakkor valamelyest kipihenve térjenek haza. Így segítjük a szülőket és a tanító néniket.
Az iskolán belül műhelyfoglalkozásokra is van lehetőség. Melyek ezek?
Működik itt főző szakkör, agyagozó szakkörünk is van, kórusba járhatnak a gyerekek, de ezt a délelőttös tanító nénik vezetik, míg mi a csoport másik felével a napköziben vagyunk. De ott is végzünk műhelyfoglalkozást, a napi házi feladatok után.
Érdekes lehet az agyagozás. Kik kapcsolódnak be az agyagozó szakkörbe?
Ebben az évben az ötödikes gyerekek járnak a szakkörbe. Nekem másodikosaim vannak, nekik szoktam hozni agyagot. Karácsonykor vagy év végén kapnak tőlem egy-egy medált, vagy egy-egy aprócska karácsonyfadíszt.
Ehhez tudni kell, hogy az egyik szenvedélyévé vált az agyagozás. Ez hogy kezdődött?
Azelőtt soha nem volt agyag a kezemben, de már eltökélt voltam, hogy szeretnék egyszer agyagozni. Nagyon szeretem a népművészetet, mindig csodáltam a mesterembereket. Majd a férjemtől kaptam egy kemencét. Bátortalanul kezdtem hozzá, s autodidakta módon tanulom az agyagozást. Fejlesztem magamat, keresgélek, utánaolvasok. Sok tervem van.
Az alkotásaival hol találkozhatunk?
Hívnak már most majálisokra, falunapokra. Egy kiállítást is szervezünk majd, ahol nemcsak az én munkáim lesznek megtekinthetők, hanem más kollégáké is.
Visszatérve az iskolába, hogyan lehet kibontakozni már a kisdiákban a művészeti hajlamot? Mivel tudják őket ebben segíteni?
Az alsó tagozaton hetente két alkalommal kézműveskedünk. Itt megjelenik a gyurmától a rajztechnikáig sok minden. Nehezen indulnak a gyerekek, nehezen használják az ollót és a segédeszközöket, de végül nagyon belejönnek. Még mindig akad olyan gyerek, aki rá tud csodálkozni az egyszerű papírmunkára is, s ez nagyon jó dolog.
A napközi nem kötelező. A többség azért él ezzel a lehetőséggel?
Elmondhatom, hogy nálunk az alsó tagozatosok 98%-a jár napközibe. Elég nagy csoportjaink vannak, de a házi feladat mellett ügyelünk a képességfejlesztésre is. Akár a kézimunka terén vagy az énekhangjukkal, hiszen sokat dalolunk, mesélünk. Szeretnek napközibe járni.
