Fotó: Facebook

Méltósággal viselt betegsége után megtért Teremtőjéhez Boldizsár Béla, a Bélafalvi Székely Tanács elnöke, az autonómiaharc egyik legelkötelezettebb harcosa.

Boldizsár Béla 2015-ben a bélafalvi Karitas Humanitárius Megsegítő Alapítvány vezetőjeként a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át az erdélyi nagycsaládosok érdekében kifejtett önzetlen tevékenységéért.

Alapító tagja volt 2001-ben a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének és az elmúlt 19 évben fáradhatatlanul dolgozott a szervezet célkitűzései megvalósításáért.

A szövetséghez tartozó felvidéki szervezetek nevében Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládos Egyesület elnöke szentmisét mondatott Boldizsár Béláért.

A Felvidéken is örök emléke marad

„Ma ez a kapcsolat megszakadt, de csak a földi, hiszen a tett és az emlék itt marad. Hiszen életed 25 évében együtt terveztünk szerveztünk és segítettük egymást.

Köszönjük, hogy megalapítója voltál a KCSSZ-nek, majd munkáddal, tudásoddal és életed minden gondolatával ezt gazdagítottad. Különösen az utolsó éveket hónapot, amikor erőd és lendülete kezdett elhagyni, de Te ezt is végig küzdötted.

Béla munkásságának, Kárpát-medencei gondolkodásának, érzületének a Felvidéken is örök emléke marad. Hiszen 2008. május 2-án a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium kertjében kezdeményezésemre kopjafát állítottunk Esterházy János emlékére.

Ez a kopjafa a most elhunyt Boldizsár Béla ajándéka volt, amelyet több mint ezer kilométer távolságból, az erdélyi Gelencéről hozott el személyesen akkor a Vág partjára, hogy közösen emlékezzünk a Kárpát-medencei résztvevőkkel együtt Esterházy Jánosra. Emléked velünk él! ” – emlékezett vissza Pásztor Csaba, a MÁNCSE elnöke.

A KCSSZ elnöksége közleményben búcsúztatta 

A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöksége mély megrendüléssel értesült tagtársunk, Boldizsár Béla halálhíréről. Mindannyian tudtuk, hogy a harc, amelyet a borzalmas betegséggel vív, nehéz és embert próbáló, de abban is biztosak voltunk, hogy a küzdelmet soha nem adja, nem adhatja fel, hiszen Béla maga volt az élet. A fáradhatatlansága, a huncut életszeretete elhitette velünk, hogy le fogja, le tudja győzni a betegséget.

Egy hónapja az Országházban még tele volt optimizmussal, vidámsággal. Lehet, csak azokat akarta kímélni, akikről tudta, hogy szeretik. A mai nap hajnalán a megfáradt székely harcos örökre lehunyta a szemét. Köszönjük Béla, hogy ismerhettünk, köszönjük, hogy közénk tartoztál és tartozol, immár mindörökké. Emléked megőrizzük!

A KCSSZ elnöksége mély együttérzéssel osztozik a család, a hozzátartozók fájdalmában, fogadják őszinte részvétünket.