Megkezdődött a Somorjáról kitelepített magyarok tiszteletére tervezett emlékmű építése. Méry Jánost, somorjai önkormányzati képviselőt, a somorjai Via Nova ICS elnökét kérdeztük.
Tavaly augusztusban már beszámoltunk arról, hogy megvan a Somorjáról kitelepített magyarok tiszteletére tervezett emlékmű helyszíne, melyet a somorjai Via Nova Ifjúsági Csoport állíttat együttműködve a West Music & Culture, a Csemadok Somorjai Alapszervezete és a Somorja Hangja PT-vel.
A gyűjtés szervezői az emlékművet még 2017-ben szerették volna felavatni, viszont a helyszínt illetően problémák merültek fel. Kezdetben a római katolikus plébániahivatal területén szerették volna elhelyezni az emlékművet – itt nem kaptak püspöki engedélyt –, majd a város más pontjai is szóba jöttek, ám a közhálózatok műszakilag szinte lehetetlenné tették a kivitelezést. A végleges helyszín 2019 júniusában született meg, a vélemények hosszas egyeztetését követően Somorja önkormányzata úgy döntött, hogy a szoborcsoport a Fő utca és a Gazda sor találkozásánál, a felújított Szent Damján és Szent Kozma-kápolnával szemközti területen kap méltó helyet.
A múlt héten a Via Nova ICS helyi csapatából páran: Mathédesz Lajos, Cséfalvay András és Méry János önkéntes munkával megkezdték a Fő utca és a Gazda sor kereszteződésénél elhelyezendő kitelepítési emlékmű körüli munkálatokat.
Első lépésként a térkövek felszedésére került sor. A további munkálatok a tereprendezést követően, vagy azzal párhuzamosan folytatódnak majd. Ez a járda és a közvilágítás korszerűsítésére, illetve a zöldövezet revitalizálására terjed majd ki. Mivel több vezeték is van a környéken, a felavatás időpontja még nem végleges. Méry Jánost, somorjai önkormányzati képviselőt, a somorjai Via Nova ICS elnökét kérdeztük:
Milyen stádiumban van az emlékmű építése?
Az emlékmű körüli munkálatokat egy hete kezdtük el a Via Nova ICS Somorja két tagjával, barátaimmal, mára pedig már az egész területről eltűnt a beton és az aszfalt. Az emlékművel csak a tereprendezés után illetve párhuzamosan a terület rendezése után kezdhetünk el foglalkozni. Mivel a helyszínen a város vezetése évek óta tervezett egyfajta területrendezést, ezért ezt, és az emlékmű kivitelezését összekapcsoltuk, hogy a munkák párhuzamosan folyhassanak, és hogy elkészülhessünk áprilisig.
Köthető-e valamilyen emléknaphoz vagy más eseményhez a felavatása?
Azt szeretnénk, hogy 2020. április 12-én, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján avathassuk fel az emlékművet, de mivel sok a vezeték a helyszínen, csúszhat a dolog. A 2020-as év eleve a trianoni békediktátum 100. évfordulója, az áprilisi időpont meg már csak azért is fontos lenne, mert 1945. április 5-én fogadták el a kassai kormányprogramot, mely az akkori állam újjászervezése és az újjáépítése mellett bevallottan a csehszlovák nemzetállam megteremtésének eszközeit fogalmazta meg.
A kassai kormányprogram hogyan kapcsolódik az emlékműhöz?
Úgy, hogy a dekrétumok VIII. pontja a csehek és a szlovákok egyenjogúságát hirdette meg, miközben deklarálta a németek és magyarok kollektív háborús bűnösségét. Kimondta, hogy azokba a járásokba, községekbe, ahol a lakosság megbízhatatlan (vagyis nem szláv) a választott vezetők helyett államhű biztosokat neveznek ki. A kassai kormányprogram alapján csak azok a német és magyar személyek kaphattak állampolgárságot, akik aktív ellenállói múltat tudtak igazolni. A többi német és magyar személytől megvonták a polgárjogokat. A X. és XI. pont alapján a magyar és német tulajdonban lévő földeket államosították, a XV. fejezetben pedig elrendelték az összes csehszlovákiai német és magyar iskola azonnali bezárását. A program megvalósítása a Szlovák Nemzeti Tanács által hozott törvények és az elnök által kiadott rendeletek, az ún. Beneš-dekrétumok révén történt meg. Ezt azért írom le ilyen részletesen, mert ezek a dekrétumok máig érvényben vannak, s máig háborús bűnösök vagyunk. De a lényeg, hogy a Beneš-dekrétumok alapján indultak aztán el a kényszerdeportálások, s ezzel akarták rávenni végül a magyar államot, hogy menjen bele a lakosságcserébe. Rövidre zárva: a Beneš-dekrétumok és az általa kikényszerített lakosságcsere-egyezmény értelmében összesen kb. 160 000 felvidéki magyart, köztük több száz somorjait hurcoltak el erőszakosan szülőföldjéről, csak azért, mert Beneš úgy döntött, hogy minden egyes magyar és minden egyes német felelős a háborúért, és kollektíven bűnösnek kiáltott ki minket.
Kik támogatták az elképzelést?
2017-ben gyűjtés indult az emlékműre, melynek Lipcsey György szobrászművész által megálmodott és kifaragott elemei már több mint 2 éve készen vannak, de adományok továbbra is érkeznek. Itt leírnám azon magánszemélyek, vagy társaságok neveit, akik minimum 400 euróval hozzájárultak a gyűjtéshez, s akik neve ezért rajta lesz egy emléktáblán: Csáky Pál – Pozsony, Őry Péter – Csallóközcsütörtök, Faragó Zoltán – Somorja, Berényi József – Alsószeli, Hervay Rozália – Nagyszarva, A Magyar Megmaradásért Polgári Társulás, Domonkos Árpád és Tímea – Somorja, Jávorka Tamás – Somorja, DUNART.COM Somorjai Nemzetközi Művésztelep, Sánka Ágoston és Balheim Henrietta – Somorja, Id. Méry János – Somorja, Mede Ferenc – Kassa, Halász Béla – Gúta, Takács Krisztián – Dunaszerdahely, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Bauer Edit – Somorja, Czucz István – Somorja, Orosz Csaba – Somorja, Bárdos Gábor – Somorja.
Van még lehetőség a támogatásra?
Aki még szeretné támogatni az emlékhelyet, s aki minimum 400 €-val járul hozzá a munkák befejezéséhez, még március végéig jelezheti, s szintén rákerül az emléktáblára támogatóként. Mindenki más, aki kevesebb összeggel járult a gyűjtéshez, egy listára kerül, melyet egy időkapszulában helyezünk az emlékmű betonalapjába.
