A kapernaumi zsinagóga romjai. (Fotó: Berthold Werner / wikipedia)

Ezek a koronavírusos idők különösen alkalmasak rá, hogy az ember régi újságokat böngésszen. Én is így teszek, és kutatásaim eredményéről időről időre önöknek is beszámolok.

Most például a Prágai Nagyar Hírlap 1922- es évfolyamának az egyik júliusi számában, a Napi hírek rovatban találtam egy pár soros hírt arról, hogy német régészek a Galilei-tenger partján lévő Kapernaumban megtalálták azt a „szószéket” ahonnan Jézus a zsinagógában beszélt. Lukács 4:31-37

Amint az köztudott Máté evangelista nevezi Jézus városának Kapernaumot, ahonnan az apostolok jórészt származtak. Az evangéliumok pedig egy sor csodának a helyszínéül teszi meg ezt a várost. Kezdve Péter anyósának a meggyógyításán, egészen Jairus lányának a feltámasztásáig.

Német régészek még a tizenkilencedik század végén kezdtek ásatásokba azon a rommezőn, ahol az egykor volt Kapernaumot sejtették, ami a történelem forgószelében elpusztult.

A települést valamikor az i. e. II. században alapíthatták, és Jézus korában csupán egy jelentéktelen halászfalu lehetett. Aztán a város a IV. században virágzásnak indult, de az iszlám uralom alatti Kapernaumról egy XIII. századi zarándok csak ennyit jegyzett fel: „Kapernaum szomorú látványt nyújt, mindössze hét szegényes halászkunyhó van benne.”

A II–III. században a zsidókeresztények egyik fontos gyülekezőhely lehetett Péter és Jézus hajdani háza Márk 1:21, 29–31. Egy 383-ban kelt útleírás szerint: „Az apostolfejedelem házából templomot építettek, amelynek falai mindmáig állnak.”

A régészek 1921-ben valóban meg is találták egy 22,5 méter átmérőjű, nyolcszögletű templomépület alapjait, amelyet az V. században, tehát már a bizánci korban építettek. A szentélyépület alól pedig egy bizonyíthatóan I. századi lakóház romjai bukkantak elő, amelynek 7-szer 6,5 méteres belső helyiségét már ebben az időben gyülekezőhelynek használták! Így tehát a PMH cikke is feltehetően erre az épületre vonatkozott.

Csupán a cikkíró „fantáziája” színezte egy kicsit ki.