A COMENIUS Pedagógiai Intézet a kisiskolákkal kapcsolatos szakmai felvetések és viták minél átfogóbb és tényszerűbb megközelítését segítendő dolgozta ki „A felvidéki magyar kisiskolák fenntartásának, működésének és pedagógiai fejlesztésének vizsgálata” című projektjét. Az egyéves elemző-kutató munka a Magyar Kormány Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap pályázati támogatásával valósult meg.
A projekt keretében egy kérdőíves felmérés is készült, melynek célcsoportját a nem teljes szervezettségű, 1-4. évfolyamos magyar tannyelvű alapiskolák (a továbbiakban „kisiskolák”) képezték; számuk az idei tanévben 92. A kérdőívet 59 kisiskola töltötte ki és küldte vissza. Az alábbiakban a felmérés legfontosabb eredményeit és tapasztalatait foglaljuk össze.
A kisiskolák helye, szerepe, küldetése
A magyar kisiskolák többsége Dél-Szlovákia gazdaságilag elmaradott régióiban (Bars, Gömör, Bódva mente, Bodrogköz), azok alacsony lélekszámú falvaiban működik.
Jellemzően szegény, kevés munkalehetőséggel, alacsony adóbevételekkel rendelkező településekről van szó, melynek következtében általános a fiatalok elvándorlása és magas a szociálisan hátrányos helyzetű családok száma. Egyes régiókban ehhez társul még a roma származású lakosság magas, olykor nagyon magas aránya.
További társadalmi jellemzője a kisiskolák működési közegének a magyar nemzetiségű lakosság fogyása, a szórványosodás.
Ezen okok miatt e kisiskolák sok esetben a falu egyetlen magyar nyelvű oktatási-nevelési-kulturális intézményét és közösségformáló, identitásmegerősítő színterét jelentik, s szerepük, közösségi funkciójuk túlnő a hagyományos iskolai küldetésen. A szociálisan hátrányos helyzetű és a roma származású tanulók esetében az iskola helyben léte meghatározó a beiskolázás és az iskolalátogatás, sőt, bizonyos szociális juttatások hozzáférésének tekintetében is.
A kisiskolák tanulói létszáma
A kisiskolák tanulói létszáma változó, az intézmény jelzője nem minden esetben jelent automatikusan alacsony tanulói létszámot.
Csökkenő tendenciát elsősorban a gazdaságilag fejlettebb régiókban (Pozsony vidéke, Csallóköz, Mátyusföld) mutat, míg például a jelentős roma lakossággal bíró településeken (Gömörben) dinamikus növekedés tapasztalható. A felmérésben résztvevő kisiskolák 34%-ában növekedett, 24%-ában stagnált, 42%-ában pedig csökkent a tanulók száma az elmúlt öt esztendőben. A hozzáférhető demográfiai adatok szerint az elkövetkező években az érintett intézmények 44%-ában létszámnövekedés, 27%-ában stagnálás és 29%-ában csökkenés várható. A csökkenő létszám 10 intézményt (17%) a bezárás veszélyével fenyeget , 25 intézményben (42%) látják bizonytalannak a jövőt. Az iskolák 39%-a nyilatkozott egyértelműen úgy, hogy nem fenyegeti őket megszűnés.
A tanulói létszámának alakulását az elsődleges demográfiai tényező, a születések száma mellett néhány további körülmény befolyásolja. Az érintettek egyharmada (35%) jelölte meg komoly problémaként, hogy a szülők egy jelentős része nem hozzájuk, a helyi kisiskolába íratja gyermekét, hanem elviszi más település (általában a közeli kisváros) teljes szervezettségű iskolájába. Ugyancsak a válaszadók egyharmada (36%) szerint a kisiskolák tanulói létszámát kedvezőtlenül alakítja, hogy egyes teljes szervezettségű iskolák különböző kedvezményekkel (iskolabusz, szülők anyagi támogatása, egyéb bónuszok) elcsábítják azokat az alsó tagozatos tanulókat, akik helyben is járhatnának magyar iskolába. Számos helyen befolyásolja kedvezőtlenül a tanulói létszámot a roma gyermekek magas aránya – sok („fehér”) szülőt elriaszt a „cigányiskola”, gyermeküket inkább más iskolájába íratják.
További „létszámcsökkentő” tényező az elszlovákosodás, amikor a magyar szülők – a jobb érvényesülés (indokolatlan és igazolatlan) reményében – szlovák iskolába íratják gyermeküket.
A kisiskolák fenntartása, működtetése
A felmérésbe bekapcsolódó 59 kisiskola közül csupán 7 (12%) rendelkezik jogalanyisággal, a többi a község szervezeti egységeként működik. Az iskola 2019. évi költségvetésére vonatkozó kérdésből az tűnt ki, hogy az igazgatók egy jelentős hányada (24 iskola) nem ismeri intézménye költségvetését és a gazdálkodás eredményeit (mivel ezt a jogkört a polgármester gyakorolja). Több esetben az általánosan ismert kijelentéseken túl, hogy „kevés pénz jön az államtól”, vagy „nagy anyagi teher az iskola a falunak”, az iskolavezetők kevés részletet tudtak a bevételi forrásokról, a kiadások nagyságáról és összetételéről és az egyéb gazdasági kérdésekről.
A válaszadók egynegyede (23%) szerint a kisiskolák számára nem megfelelő a fejpénz alapú normatív finanszírozás; 56%-uk van azon az állásponton, hogy a kisiskolákat emelt, a teljes szervezettségű alapiskolákétól eltérő normatíva alapján kéne támogatni, figyelembe véve a sajátosságaikat.
Arra a kérdésre, hogy a fenntartónak mekkora terhet jelent a kisiskola működtetése, a válaszadók 37%-a szerint nem jelent különösebb gondot, 53%-uk szerint ugyan teher, de eddig mindig megtalálták a szükséges forrásokat, s csupán 10%-uk válaszolta, hogy nagyon komoly, hosszú távon a fenntartó számára megoldhatatlan teher az iskola megtartása.
Általánosságban elmondható (azonban jelentős eltérések vannak mind regionálisan, mind a tanulók száma tekintetében), hogy a normatív állami támogatás a kisiskolák kiadásainak megközelítőleg 80%-át fedezi, a fenntartók közel 20%-nyi részt tesznek hozzá saját forrásaikból.
Az 59 iskola közül 11 kapott a normatíva felett, az úgynevezett egyeztető eljárás („dohodovacie konanie”) keretében további állami támogatást. A kisiskolák egyéb, kiegészítő – elsősorban fejlesztési és pályázati – forrásokhoz nehezen, alig jutnak.
A szűkös anyagi források ellenére a válaszadók több mint fele (55%) szerint az érintettek nem gondolkodnak az iskola működésének gazdaságosabbá, hatékonyabbá tételéről (így több intézmény összevonása, egy épületbe telepítése, esetleg további funkciókkal való bővítése). A kisiskola és az óvoda összevonását, egy jogi intézménnyé („základná škola s materskou školou) alakítását 16%-ban már meglépték, 30%-uk előnyösnek látja és tervezi e lépés megtételét, 16%-uk előnytelennek tartja és elutasítja, 48%-uk nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Azt az elképzelést, hogy a kisiskolák váljanak egy-egy közeli, teljes szervezettségű alapiskola kihelyezett tagiskolájává, a megkérdezettek kétharmada (68%) sem pedagógiai, sem gazdasági szempontból nem tartja előnyös megoldásnak és elutasítja.
Az iskolabusz-hálózat kialakításával államilag megtámogatott „körzetesítést”, vagyis, hogy nagyobb létszámú, teljes szervezettségű központi alapiskolák működtetésével fokozatosan leépíteni a kisiskolákat, a válaszadók 57%-a az iskola nélkül maradó falu szempontjából rossz megoldásnak tartja; további 38%-uk nincs meggyőződve arról, hogy az iskolabusz-rendszer jelentős költségmegtakarítást hozna az oktatásügyben.
A kisiskolák működtetésének gondjai és terhei ellenére az érintett közösségek kétharmadában (65%) az az egyértelmű álláspont, hogy az intézményt minden áron, akár jelentős többletforrásokat is áldozva meg kell tartani.
A kisiskolák pedagógiai tevékenysége és eredményei
A kisiskolák pedagógusai a családias légkört, az egyes tanulókra irányuló nagyobb odafigyelést, a személyre szabott oktatás-nevelés (felzárkóztatás, hátránykompenzálás, tehetségfejlesztés) megvalósíthatóságát jelölték meg főbb jellemzőkként. A válaszadók 50%-a szerint az iskolában folyó oktató-nevelő munkával a partnerek (fenntartó, szülők, helyi közösség) nagyon elégedettek, további 48%-uk szerint elégedettek.
A különböző külső mérések és ellenőrzések eredményei alapján – a válaszadók 81%-a szerint – a pedagógiai munka eredményessége és minősége a kisiskolákban a környező iskolákkal megközelítőleg azonos.
Az iskolavezetők és a pedagógusok kevésnek érzik a kisiskolák szakmai-módszertani támogatását, hiányoznak a színvonalas, erre az intézménytípusra szabott pedagógus-továbbképzési programok, kevés az ezeket az iskolákat segítő szakember (pszichológus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens, …). A pedagógusok tanítási időben többnyire nem tudnak részt venni továbbképzéseken, konferenciákon, szakmai összejöveteleken. Hiányzik a kisiskolák pedagógiai fejlesztését célzó állami stratégia.
A kisiskolákban (különösen az osztatlan osztályokban) a tanítóra háruló pedagógiai feladatok komplexitása és az iskolai terhek nagy mennyisége miatt nem ritka a pedagógushiány – sokak számára egy kis falu kisiskolája nem vonzó (és gyakran bizonytalan) szakmai távlat.
A kisiskolákban folyó szakmai munkáról és annak eredményességéről, hatékonyságáról és minőségéről megoszlanak a vélemények (szakmai berkekben és a közbeszédben is). E vélemények gyakran részinformációk, féligazságok, szubjektív egyéni feltételezések, tapasztalatok vagy meggyőződések mentén alakulnak ki, figyelmen kívül hagyva a szakmai szempontokat, a tényszerűséget és a kérdéskör összetettségét. Emiatt (is) fontos működésük és eredményességük átfogó, szakszerű, tudományos igényű vizsgálata és rendszeres, folyamatos értékelése.
