Katolikus szertartás szerint vettek ma végső búcsút a zoboraljai magyarság kulturális-közösségi életének egyik fáradhatatlan mozgatórugójától, oszlopától, lelkétől, a május 17-én elhunyt Tóth Klárától.
Tóth Klára 1970. március 9-én született Nyitrán. A surányi közgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1988-ban, majd tanult szakmájában helyezkedett el, könyvelőként dolgozott.
Számos feladatot és posztot látott el, felsorolni talán nem is lehetne a teljesség igényével, milyen sok területen végezte szolgálatát: 2000-től a Nyitra és Vidéke Célalap ügyvivője volt, majd a a CSEMADOK Nyitrai Területi Választmányának alelnöke.
Mindezek mellett a politikai életben való szerepvállalás sem riasztotta el, hiszen 2002-től az MKP nyitrai járási titkárává nevezték ki és dolgozott a nagycétényi önkormányzat képviselőjeként is.
Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma
Számos civil szervezet önkéntes segítőjeként szolgálta a helyi magyarság ügyét, köztük a Zoboralji Tájegységi Értéktár Bizottság tagjaként és a járás kiemelkedő közösségi személyiségeként, de munkatársa volt a Szövetség a Közös Célokért társulásnak és a Felvidék.ma hírportálnak is, ahol a rá jellemző szerénységgel, ugyanakkor precizitással és igényességgel számolt be a régiójában történtekről.
Szakmai vezetője volt a 2019 tavaszán és őszén zajló projektnek, melynek során a régió értékeinek felkutatását koordinálta és szerkesztette a munkát összefoglaló kiadványt, mely Zoboralja Kollégium címen jelent meg. Lelkes lokálpatriótaként a szívügye volt, hogy a régió falvaiban az élet ne csak „magától szerveződjön”, hanem a kezébe vette az irányítást és szervezett, amit csak tudott. Nevéhez fűződik a Generációk Találkozója, a régióban megtartott számos gyermekprogram, de nyári táborokat és kézműves-foglalkozásokat is szervezett. A nyitrai térségben nem szerveződött nélküle magyar nyelvű rendezvény.
Az űr, ami távozása nyomán keletkezett, számunkra jelenleg még felfoghatatlan, de azt már most tudjuk: pótolhatatlan, hiszen lelkesedéssel, odaadással szolgálta a magyar ügyet. A teremtő Isten életének 50. évében szólította őt magához – áldozatkész munkássága teljében. Nem tehetünk mást, mint e megfellebbezhetetlen döntésben megnyugodva, de fájó szívvel búcsúzunk szeretett munkatársunktól, barátunktól.
Nem hagyott el bennünket csak előrement…
