Casciai Szent Rita (1381 – 1447) szerzetesnőt a reménytelen ügyek, a kétségbeejtő helyzetbe került emberek megsegítőjeként, továbbá a meddőség és az anyaság védőszentjeként ünnepli a katolikus egyház május 22-én. Nagy türelme, reménykedése és hite tette kezdettől fogva kiemelkedővé környezetében, melyet az élete során megtapasztalt nehézségeken keresztül mindig felmutatott. Művészeti jelképe a rózsák, amelyeket ünnepén megáldanak.
A szentként tisztelt szerzetesnő, az itáliai Cascia városában született és élt. Szüleinek évekig tartó imádsága után Rita születését égi hang jelezte: azt kérte, hogy a születendő kisleányt Ritának, igazgyöngynek nevezzék. Hegyek között fekvő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte.
A kor szokása szerint fiatalon férjhez adták hozzá nem illő, erőszakos emberhez. A tőle elszenvedett sérelmeket megadóan tűrte egy feltétellel, hogy templomba járhasson. Szelídsége férjét is megtérítette. Ezt követően szépen éltek, mígnem férjét egy viszály alkalmával megölték. Fiai bosszút esküdtek a hely szokásai szerint. A következő próbatételt kiengesztelésük jelentette, amit a temetés alkalmával meg is tettek. Egy év múlva két fia is meghalt, ismeretlen okból.
Ezután zárdába szeretett volna vonulni, régi álma szerint, amit csak nagy nehézségek árán ért el. Özvegysége miatt háromszor visszautasították, de csoda folytán mégis belépett a Mária Magdolna Ágoston-rendi szerzetesközösségbe. A nővérek közül is kitűnt türelmével, legyen a feladat akár egy kiszáradt növény öntözése. Azért imádkozott, hogy részt vehessen Jézus szenvedéseiben. A hit szerint egy ima alkalmával tövis fúródott a homlokába Jézus töviskoszorújából. Ez elmérgesedett, ezért életének következő 15 évét elkülönítve töltötte. A romolhatatlan szentek egyike. Halála után testét nem temették el, mert az nem indult romlásnak. Koporsóját a mai napig a casciai Szent Rita-bazilikában őrzik.
Magyarországi kegyhelye Budapesten a Szent Rita-kápolnában található (VIII. ker. Kun u. 5.), felvidéki kegyhelye pedig Nagymagyaron.
Élete során és halála után is több csodatételt tapasztaltak. Halála napján búcsút tartanak kegyhelyein. A köszönetmondó márványtáblák mai napig élő áldásos működését jelzik a katolikus hívők számára.
Ünnepén a katolikus templomokba rózsát visznek a hívek, amit a lelkiatyák a szentmisén megáldanak tiszteletére. A szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban Farkas Zsolt esperesplébános emlékezett a szentre. Az Evangéliumhoz kapcsolódva kiemelte Szent Rita erényeit, a lelki erősséget, a hűséget, a megbocsájtást, a türelmet, a kitartást, azokat az erőfeszítéseket, melyek a mély hitben gyökereznek, majd megáldotta a rózsákat, melyet a hívek hazavittek otthonaikba.
A régi hagyomány alapján a megszentelt szirmokat nagyanyáink, anyáink az imakönyvekben, szent könyvekben őrizték és imádkoztak Szent Ritához családjuk boldogulásáért. A katolikus egyházban ma is népszerű szent közbenjárását kérve, legyenek áldottak a családok, társadalmunk legjelentősebb alapillérei.
Ima Szent Rita közbenjárásáért:
„Urunk, Istenünk, tölts el minket a kereszt bölcsességével és erejével, amellyel Szent Ritát gazdagon elhalmoztad. Add, hogy megpróbáltatásainkat a szenvedő Krisztussal együtt viseljük el, így az ő húsvéti misztériumát egyre bensőségesebben átélhessük. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységbe, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.”
