Június 16-án a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 110. helytörténeti előadására, melynek témáját a trianoni döntés 100. évfordulója adta. A délután társelőadóját, Novák Margarétát, a lévai Barsi Múzeum régész-történészét és a szép számban megjelent érdeklődő közönséget Müller Péter, a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztályának vezetője köszöntötte.
Az előadás első részében Novák Margaréta a kiegyezéstől az I. világháborúig vázolta azt a fejlődési folyamatot, melyet a Magyar Királyság a politika, a gazdaság, az iparosodás, a tudomány és a művészetek terén bejárt. Az 1880-as és 1910-es népszámlálások tükrében elemezte az ország nemzetiségi összetételét és annak változását.
Majd áttekintette az I. világháború kiváltó okait, annak lefolyását és azokat a folyamatokat, melyeket a nyugat-európai politika és a későbbi utódállamok képviselői mozgattak a háború utáni európai geopolitikai átrendezés érdekében.
Külön tárgyalta a későbbi Csehszlovákia megalakulására tett törekvéseket és annak fontos mérföldköveit. Ezután a mai Szlovákia cseh katonai megszállásáról, a demarkációs vonalakról, a csehszlovák közigazgatás kiépítéséről is beszélt.
Részleteket olvasott fel Apponyi Albertnek, a magyar delegáció vezetőjének Párizsban 1920. január 16-án – Magyarország érdekében – mondott beszédéből. Majd pontos számadatokkal vázolta fel a trianoni döntés részleteit és annak mind Magyarországra, mind a határon túlra került magyarokra gyakorolt negatív hatásait.
Az általános áttekintés után Müller Péter a lévai események bemutatásával folytatta az előadás második részét.
Kapcsolódva a helytörténeti szakosztály 106. és 107. előadására, 1919 júliusától kezdte a történések tárgyalását. Említést tett a lévai magyar internáltak hazatéréséről, a vallásoktatás korlátozásáról az iskolákban, Vavro Šrobár lévai látogatásáról, s azon kijelentéséről, hogy
„ … a tanítás nyelve ebben a városban a magyar lesz ezentúl is.”
Ennek ellenére a lévaiak a Turócszentmártonban megjelenő Národné noviny lapból arról értesültek, hogy a lévai piarista gimnáziumban az I. osztály csak szlovák nyelvű lesz. Zsúfoltságig megtelt a lévai városháza nagyterme, hogy a Léva város tulajdonát képző iskolában a magyar osztály megnyitásáért Vavro Šrobár szlovenszkói teljhatalmú miniszternek memorandumot fogalmazzanak és aláírásaikkal erősítsék meg azt. 1919. október 9-én pedig a csehszlovák hatóság átvette a lévai gimnázium irányítását a piaristáktól. 1920. május 6-án egy újabb tömeggyűlésen már Masaryk köztársasági elnökhöz fordultak az elkeseredett lévaiak a gimnázium ügyében. A cenzúra miatt a helyi Bars hetilap 1920. június 6-i számában a lévai főgimnáziumról szóló cikk már nem jelenhetett meg, 1919. július 16-án pedig Ivan Dérer statáriumot hirdetett Léván.
Ezenkívül szó esett a hosszú ideig szinte valamennyi lévai iskolában (kivéve a már 1919 márciusában csehszlovákká lett állami tanítóképző intézetben) beszállásoltatott csehszlovák katonaságról, akik miatt sok lévai magyar iskolában csak október közepén indulhatott meg a tanítás.
Az 1919. augusztus 21-31. között lezajlott népszavazás az abban részt vett sok helyben állomásozó csehszlovák katona ellenére a magyarok 68,3%-os népességét mutatta Léván.
A trianoni döntésről a Bars hetilap 1920. júniusi 13-i számának vezércikkében „A béke“ címmel a többek között az alábbiak olvashatók:
„Négy évnél tovább tartó vérözön után úgy látszott, hogy végre feltűnik a béke szivárványa. A hírnökül kiküldött galambok azonban nemzetek szerint más és más időben tértek vissza. A napokban a magyar galamb röpült haza, de különös körülmények között. A béke olajágát kellett hoznia. Ez a szokatlan látvány máskor költőket ihlet és népeket nyugtat meg, most mindennek ellenkezőjét tapasztaljuk... Régen megkötötték a német békét meg az osztrákot, béke még sincs sehol. Mert az nem béke, ahol a katonák százezrei állanak fegyverben, csaknem a lehetetlenséggel határos a vasúti közlekedés korlátozása, nincs, nyersanyag és ennek megfelelően munka, termelés és áruforgalom. Ezek helyett ezernyi intézkedés nyom el minden szabadabb mozdulatot; cenzúra a sajtót; jegyrendszer a táplálkozást és az élet számos más szükségletének kielégítését; örökös ellenőrzés az emberek gondolatainak megnyilvánulását és cselekvését. Ha ilyen béke lesz a most aláírt szerződés következménye is, amint a jelek mutatják, a szomszédos nemzeteknek valóban nincs okuk az örömre. …A magyar békeszerződés aláírása minden valószínűség szerint olyan galambot bocsátott világgá, a mely még mindig a kemény tölgy hármas levelű ágát hozza csőrében és nem a szelíd olajfa illatos lombját. Ellentétek, súrlódások, a megértések hiánya uralkodik még mindenütt és ez minden valószínűség szerint még jó ideig fog tartani. A világháború rettenetes küzdelmében nem fegyver győzött, hanem az élelem- és anyaghiány. Amely népek tehát bátrak és vitézek, meghajolni kénytelenek a szükség előtt, de sorsuk ezzel nincs eldöntve. Ravaszság vagy hitszegés is tud sikereket elérni, de ezeknek eredményei sohasem voltak tartósak. Értelem és erő, bátorság és kitartás a népek legtöbbet érő kincse. Amely népben ezek a tulajdonságok megvannak, az mindig diadalt fog aratni.”
Az előadás során többek között szó volt az új csehszlovák állami és vallási ünnepek lévai megünnepléséről, számos kormányrendelet, a kiutasítási rendelet lévai hatásairól, a lévaiak életét megkeserítő, 1914 óta több tízszeresére nőtt árakról, valamint a régi állami alkalmazottak elbocsátásáról és nyugdíjazásáról is.
A sok új tényt és ismeretet felvonultató délután a vendégek és az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével és újabb tervek szövögetésével folytatódott.
