Illusztráció (Fotó: pixabay.com)

A Honti Lapok utolsó számában (2020/6) Beiratkozás Ipolyságon és a régióban címmel egy táblázatot közölnek, melyhez nem fűződik semmilyen kommentár. A táblázatban éves bontásban feltüntetik az egyes iskolák összlétszámát, valamint a 2020/21-es tanévre beíratott gyermekek számát.

Az alábbiakban megpróbálom ezeket értelmezni, s kiolvasni belőlük mindazt, ami talán elárulhat valamit.

1. A régióban van 8 teljes szervezettségű alapiskola és 5 kisiskola. Az előbbiekből 4 magyar tanítási nyelvű, 4 pedig szlovák; az utóbbiakból 3 a magyar, 2 a szlovák. A teljes szervezettségű magyar iskolákat 555 tanuló, a szlovákokat pedig 690 diák látogatja. A két szlovák kisiskolába 49, a három magyarba 47 gyermek jár. Működik még ezenkívül egy bentlakásos összevont iskola is 76 tanulóval; ezek nemzetiségi összetételét nem közlik.

2. A 2020/21-es tanévre összesen 113 gyermeket írattak szlovák iskolákba, 77-et pedig magyar tanítási nyelvűekbe. Közülük a két ipolysági szlovák állami iskolába 66 gyermeket szándékoznak a szülők járatni, a két magyarba (egy állami, egy egyházi) pedig 44-et. A bentlakásos iskolába 2 gyereket írattak.

3. Ha Ipolyság nemzetiségi összetételéből indulunk ki, elmondhatjuk, hogy a beíratások aránya ettől valami eltérőt tükröz. Nem mindig (s már jó régen nem) követi az egyik a másikat. Bár önmagában a száraz statisztika csalóka is lehet.

Tudnunk kellene, milyen a magyarok és a szlovákok kor-összetétele a városban, illetve a két társközségben (Tesmagon és Pereszlényben). Ahogyan azt is, hány helybéli, de külföldön élő szülő járatja gyermekét átmeneti lakóhelyén iskolába, s az ő nemzetiségi összetételük hogyan oszlik meg.

Meg azt is fel kellene mérnünk, mennyi ama gyermekek száma, akiket a jelzett régión kívüli településekről hordanak ide. Akár szlovák, akár magyar iskolába.

4. Ha megnézzük a régió egyes településeit, azokban is érdekes helyzet rajzolódik ki.

A valamikor népes déméndi magyar, illetve erős magyar tagozattal bíró közös igazgatású iskola az idők folyamán szlovák nyelvűvé vált, s most csak 76 diákja van, elsőbe pedig hármat írattak.

Paláston két iskola működik: egy állami szlovák és egy egyházi magyar. Az előbbinek 80, az utóbbinak 40 diákja van. Évekkel ezelőtt az arány fordított volt. Ám az anyanyelvi oktatást illetően mintha egy új remény is felcsillant volna: a magyar iskolába most 14, a szlovákba 10 gyermeket írattak.

Ipolyszakálloson 37 tanuló jár az alsótagozatos szlovák iskolába. Ezek zöme roma gyermek, s a környező településekről is ide járnak, hogy szlovákul tanulhassanak, mert szüleik nagy része északi területekről jött ide. Ebbe az intézetbe újabb 12 gyermeket írattak, amíg az egykor nagy létszámú magyar iskolába ma 70 gyermek jár, és nyolcat írattak a jövő évre.

Az alsószemerédi magyar iskolában ugyanakkor 22 diák tanul, és három újat írattak be a következő tanévre. Felsőszemeréden régebben megszűnt a kisiskola magyar tagozata. Jelenleg 12 tanulója van a szlovák iskolának, s 2 elsősük lesz a jövő tanévben. Szalatnyán 10 roma gyerek tanul összesen. Az iskola bár magyar, de a nyelvet nehezen ismerik.

Az ipolyviski tanulók jelentős része is magyarul tanuló, de a nyelvet alig értő roma. Ők talán szlovákul tanulnak szeptembertől, a most beíratott 6 gyermek részére pedig külön magyar osztály nyílik majd. Azt hiszem, a hosszú évek tanulságait magunknak kell levonni és megtalálni: észszerűen, a szív és a lélek parancsai szerint!