A Felvidék nyugati végvárában, Somorján is megemlékeztek a trianoni diktátum 100. évfordulójáról. A megemlékezés-sorozatot a Csemadok Somorjai Alapszervezete, a Somorjai Katolikus Egyházközség, a Somorjai Ágostai Hitvallású Evangélikus Gyülekezet, a Csemadok Tejfalui Alapszervezete és a Via Nova Ifjúsági Csoport Somorja szervezte, mely rendhagyó módon egy élő bejelentkezéssel kezdődött a somorjai Nagyboldogasszony-plébániatemplom tornyából, így aki nézte a felvételt, úgy érezhette, ő is a toronyban áll, s ott hallgatja a három harangot, melyek méltóságteljesen, büszkén emlékeztek az elszakításunk 100. évfordulójára.
A megemlékezés előtt Dunakilitin járt Veres Gábor alpolgármester, valamint a városi hivatal két munkatársa, Szerda Tamás és Tóth László, akik a Duna túlpartján fekvő község katolikus templomának oldalán található emléktáblán helyezték el az emlékezés koszorúját. A látogatás apropóját az adta, hogy a trianoni határok meghúzását követően Tejfalu és Csölösztő egy-egy része, Tejfalusziget és Csölösztősziget Magyarország része maradt, ezek ma közigazgatásilag Dunakilitihez tartoznak. A somorjai küldöttséget Kovács Andor Tamásné polgármester, Odonics Aliz jegyző és Somfai Árpád plébános fogadta.
Ezt követően 16:32-től istentisztelet következett, György András református lelkész osztotta meg gondolatait arról, hogy
szerinte Isten megelégelte a sóhajtozásunkat, s a mennyországban az imádság- és szózuhatagok elé ki van téve egy tábla: elég. Elég a vád, elég a panasz, mivel pont ezek miatt nem hallgattatik meg a sóhajtozók imája, s ez így lesz egészen addig, amíg nem változtatunk a hozzáállásunkon. Mindenesetre lehetne vitatkozni ezekkel a gondolatokkal.
Majd 17 órától a tejfalusi temetőben emlékeztek a 100 évvel ezelőtt történtekre. A szónok, Nagy József önkormányzati képviselő beszédében elmondta: a 20. század vesszőfutás volt a magyarság számára. „Trianon után jött a második világégés, majd a kitelepítés és a jogfosztottság évei, a kommunista diktatúra négy évtizede és az 1956-os forradalom utáni terror időszaka. Mindig újra és újra felálltunk, nekibuzdulva újrakezdtünk, mert fennmaradásunk, magyarságunk a tét” – fogalmazott.
Egy órával később a Nagyboldogasszony-plébániatemplomban szentmisét tartottak a 100 éve elszakított nemzetrészek összetartozásáért. Myjavec Pál plébános szentbeszédében kiemelte, hogy
a magyar nemzet azzal, hogy elfogadta Krisztus tanítását, egységében is megerősödött.
A szentmise végeztével a hívek a Mária megkoronázása-szoborcsoporthoz vonultak, ahol a 18:40-től kezdődő megemlékezésen Brunczlík Viktor, a Via Nova Ifjúsági Csoport tagja Padányi Viktor Trianon című művéből olvasott fel egy részletet, majd a Székely himnusz és Horváth László tanár szavalata után Popély Gyula professzor tartott nagy hatású beszédet.
„Dicsérni jöttem nemzetemet, nem temetni” – mondta. „Mert az a nép, amely mindezt kibírta, amely emelt fővel bír száz év múltán emlékezni és büszkén vallja azt, hogy nem fogtak rajta a történelem ármányai, büszke lehet a múltjára és büszke lehet a jelenére. Úgy gondolom, hogy nyugodt lelkiismerettel és eltökélt szándékkal, cselekvőképessége teljes birtokában várhatja a jövő kihívásait” – emelte ki.
A megemlékezés később a honismereti ház udvarán folytatódott, ahol a Via Nova – Új Út Somorja Ifjúsági Csoport tagjai beszélgettek Popély Gyulával, majd felavatták Ürge József szobrász alkotását, a Trianon-emlékkeresztet.
Az online-szoboravatás után tűzgyújtással emlékeztek a történelmi Magyarország szétszakítására a Corvin Mátyás Alapiskola udvarán, ahol Mészáros Péter iskolaigazgató köszöntötte az egybegyűlteket.
„Határtalan optimizmustól vezérelve azt ajánlom, hogy Trianonra tekintsük úgy, mint egy védőoltásra, amely ellenállóvá teszi a szervezetet. Mert mi kell a hatékony védőoltás előállításához? Megfelelő mennyiségű tudás és tapasztalat a kórról. Száz év talán elégnek bizonyul” – mondta.
A rendezvénysorozatot a Mozi Club megemlékezése zárta, melyet a népszerű kávézó élőben közvetített, s amelyben Tám Dóra és Végh Lili népdalénekes, Óváry Péter tanár, Hecht Péter tárogatós, Kovács László történész, a Madách Imre Gimnázium egykori igazgatója, valamint Lakatos Áron népzenész és barátai működtek közre.
